Polifónia

A brit szerző, Max Porter neve többeknek is ismerős lehet, hiszen a tavalyelőtt magyarul is megjelent, A bánat egy tollas állat című kötetével szinte berobbant a köztudatba. A kisregény, melyben a gyász egy holló alakjában jelenik meg, elnyerte a The Sunday Times „Az év fiatal írója” díját is. Ha valaki szerette a kötet furcsaságát, a folyamatos irodalmi utalásokat és a játékot a nyelvvel, akkor az valószínűleg nem fog csalódni a szerző második regényében, a Lanny-ben sem.

A Lanny sok minden egyszerre: az angliai vidéki kisvárosok története, egy gyermek és egy szülő története, egy magányos férfi és egy mitikus alak története kapcsolódik egymásba. Lanny, a címszereplő különös kisfiú, szünet nélkül a saját dallamára kering – gyakran énekelget is furcsa, saját dalokat, melyeket szótagok szokatlan párosításával költ. Jobban szeret a kertben játszani, és a növényekkel meg az égen úszó felhőkkel beszélgetni, minthogy iskolatársaival töltse az időt. Lanny olyan, mint egy forgószél, akárhová megy, nyomot hagy maga utána, senki nem kerülhet ki hatása alól.

Lanny anyja egykor színésznő volt, vidékre költözésük óta ócska krimiket ír. Lanny apja a lehető leghétköznapibb irodista, aki napjai nagy részét ingázással tölti, és esténként alig várja, hogy lehuppanjon a kanapéra egy behűtött sörrel és más nőkről álmodozzon. Lanny legjobb barátja egy idős férfi, az egykor rendkívül sikeres festő, Pete, akinek egyetlen öröme mostanában az, amikor rajzórákat ad a fiúnak.

És ott van még a halott Fogacsán apó. Hogy ki ő, mi ő, nehéz lenne megmondani – képes bármilyen alakot felvenni, és aztán úgy sétál végig a falun, hogy kinyújtóztassa tagjait, miközben minden egyes szó, ami a kis közösségben elhangzik, átfolyik rajta. Mitikus alakja valahogy egyszerre testesíti meg a falu és az azt körülvevő erdő lelkét magát; mint a földfelszín alatt futó gyökerek, mindent behálóz jelenléte. Érdemes itt megjegyezni, hogy eredeti neve, a Dead Papa Toothwort egy olyan élősködő növényre utal, mely mások életerejéből táplálkozik, hiszen ő maga nem képes a klorofilltermelésre. A falu öregjei még mindig úgy fegyelmezik a gyermekeket, hogy „Vigyázz, mert elvisz a halott Fogacsán apó!”. És hogy neki mi köze Lannyhez? Felfigyel a fiú gondolatainak tiszta, semmi máshoz nem hasonlítható hangjára, és úgy érzi, magához kell vennie.

Max Porter ugyanazt a nyelvi bravúrt viszi véghez, amit előző kötetében, ez a szöveg is egy nagy, bugyborékoló üstje a szavaknak, amelyet néha megkavar, hogy valami még váratlanabbat hozhasson létre. Az eredmény egy extravagáns, hangos polifónia, amely olykor nagyon szépen összecseng, máskor viszont nehéz kihámozni a szavak mögül a lényeget. Az olvasó is elkíséri a halott Fogacsán apót faluban tett sétáira, és hallja az összes kimondott-kimondatlan szót és gondolatot, mely végül egy hatalmas kavalkádként kavarog a lapokon – erre még a szedés is rásegít. Ugyanakkor, ahogy az előző kötet fordítója, Totth Benedek a Magyar Narancsnak adott interjújában megjegyezte, „Nem csoda, ha az olvasó néha úgy érzi: ez most mocskosul túl lett tolva.” Meddig mehet el egy szerző a nyelv szétroncsolásában büntetlenül, teszi fel a kérdést ugyanott, és ugyanez a kérdés motoszkált saját fejemben is olvasás közben. Természetesen egy nagyon merész, sajátos szöveg és történet jött létre, azonban ez időnként az értelmezhetőség rovására megy. A másik oldala ennek a kérdéskörnek az irodalom hozzáférhetőségének kérdése – vajon pusztán azért tartjuk-e ezeket a regényeket jónak, mert meg kell dolgozni érte, és ettől kiváltságosnak érezzük magunkat? Talán csak egy intellektuális parasztvakítás az, amit a szöveg legfőbb erényének gondolunk. Hiszen, ha a színpadi sminket és díszletet lehámozzuk a szövegről, végül is mi marad? Történet egy furcsa kisfiúról és egy meleg művészről, akiket kiközösítenek a vidéki Angliában.

Ennek ellenére nem szívesen beszélnék le senkit a Lannyről, sőt, magáról Max Porterről sem – olyan irodalom ez, melyet kinek-kinek magának kell megtapasztalni és eldönteni, mit is gondol róla. Aki kedveli a merész, sőt olykor vakmerő, irodalmi fenegyerekeket, azt garantáltan nem éri csalódás – és már csillogó szemekkel várhatja is legújabb kötetének, mely az ígéretes Francis Bacon halála címet viseli, magyar megjelenését.

Bráder Edina

Max Porter: Lanny
Fordította: Falcsik Mari
Jelenkor Kiadó, 288 oldal, 3699 Ft