Mesék a Bolygó Hollandi szülőhelyéről

A Bolygó Hollandi, A hattyúlovag ‒ a magyar olvasó számára is egész biztosan ismerős címek, leginkább a zeneirodalomból (Richard Wagner operáiból). De A zeerejpi fény és a Kék Gerrit szintén olvasható a Grimm testvérek magyarul már korábban megjelent német mondái között. „A stavoreni asszonyka” szobra pedig ott áll a városka kikötőjében, a két óriás, „Ellert és Brammert” színes figurája meg (ezt is a jegyzetekből tudhatjuk) a róluk elnevezett szabadtéri múzeumba csalogatja a gyerekeket és a felnőtteket.

A Csokonai Attila és Csóti Magdaléna fordításában a Móra Kiadónál nemrég megjelent Németalföldi regék és mondák a lényegében azonos két műfaj jellegzetes németalföldi darabjait közvetíti a magyar olvasóknak. (Csokonai Attilának volt már a témában korábban is kötete, akkor kifejezetten felnőtteknek.) Az ismeretterjesztés szándéka vezette, amikor hosszúra nyúló előszavában pontosan meghatározza Németalföld földrajzi elhelyezkedését és nyelvi viszonylatait. Ami nem is olyan egyszerű. Több ország és több nyelv tartozik a németalföldi régióba, bonyolult és eseményekben dús történelmi háttérrel. A szerző évszázadokra visszanyúlva áttekinti a holland-magyar kapcsolatokat, legyen szó a németalföldi egyetemeket megjárt vándordiákokról a 17. században, vagy a gyermekmentő akciókról az I. világháború után. Lajstromozza a németalföldi kultúrából Magyarországon is ismert neveket, teljesítményeket a németalföldi festőktől kezdve a humanista filozófusokon és tudósokon át a neves felfedezőkig.

Ami e regéket, mondákat illeti, természetesen több könyvből válogatta a kötet összeállítója, Csokonai Attila az anyagot. Majd minden történet több változatban él – csakúgy, mint általában a népmesék –, a szájhagyományból lejegyzett legjellegzetesebb mondatípusokat kínálja ez a kötet is. Számos olyan alak és téma felbukkan e mesékben, amelyek a hazai mondakincsben nem, vagy alig találhatók meg, de egy tengert járó hajós népnél kihagyhatatlanok: így a tenger legendái, titokzatos hajósai, valamint a sellők. A démonikus lényeket a farkasember, a baziliszkusz képviseli, de feltűnnek visszajáró lelkek, óriások, koboldok, manók. Más alakok viszont – a boszorkányok, az ún. fehérasszonyok – a hazai mesevilágból is ismerősek lehetnek. Külön fejezetet kapnak a németalföldi tájjal és helytörténettel megismertető történeti, helyi vagy eredetmondák. Önálló csoportba gyűjtötték a keresztény mondákat, köztük olvashatjuk A csodabúza című, meghatóan szép bibliai történetet a Szent család meneküléséről. A mindennapok alakjai között felbukkan a (ravasz) paraszt, a (szélhámos) csodadoktor, a (hiú) tejeslány, a (csaló) kereskedő, a (bátor) cselédlány, a (részeges) férj, a (vétkes) páter vagy a (babonás) halász, illetve külön fejezet jutott a bűn és a bűnözők világának.

A kilenc fejezet nagyjából azonos terjedelmű, mindegyik egyaránt tartalmaz rövid, középhosszú és hosszabb történetet. Érdemes megszívlelni az előszó első bekezdését: „Az Európa északnyugati csücskében található, tengerparti Németalföld három nagy kultúra között bújik meg, de példamutató történelme, gazdag kultúrájának sajátosságai kiemelik a német, a francia és az angol nyelvterület árnyékából, legalábbis önálló karaktert kölcsönöznek neki. Ezért külön figyelemre érdemes mese- és mondavilága is!”

A kötetet gazdag jegyzetanyag és kiejtési szótár teszi teljessé.

Sz. Zs.

Németalföldi regék és mondák. Válogatta: Csokonai Attila
Fordította és a jegyzeteket írta: Csokonai Attila és Csóti Magdaléna
Móra Kiadó, 304 oldal, 2999 forint