Regény vagy valóság?

Orhan Pamuk regénye tipikus esete annak, hogyan válik valósággá az irodalmi fikció, hogyan lesz az elképzelt az élet része. Az Ártatlanság Múzeuma (Masumiyet Müzesi) ugyanis valóban létezik, méghozzá Isztambulban, a regényben emlegetett Cukurcuma negyedben, a regény női főhősének házában, a világhálón is rá lehet keresni. A hírek szerint Orhan bey az utóbbi időben mást sem csinál, mint rendezgeti a múzeumot, amelyben fiatal korának, a 70-es, 80-as éveknek mindennapi tárgyait helyezi el a buszjegytől, az étkészleten, fotókon, újságokon, cigarettákon, konzervdobozokon át megannyi tárggyal. A Cukurcuma negyed máig megőrizte az isztambuli hagyományos építkezési stílust. Az múzeumi épület restaurálását az Európa Kulturális Fővárosa ügynökség is támogatta és a főváros tervei között szerepel a múzeum megnyitása. Sőt: a regény 648. oldalán szerepel egy belépőjegy, amellyel a múzeum ingyen meglátogatható! A Nobel-díjas író már annyiszor megörökítette Isztambul egy-egy arcát, most egy beteljesületlen szerelem örvén teszi, regényét visszahelyezve saját fiatalságának időszakába. Kemal egy jómódú család tagjaként éli az isztambuli elit gondtalan életét, élvezi társadalmi kiváltságait és házasságra készül egy hozzá rangban illő, Európában tanult lánnyal. Véletlenül találkozik egy szegény, ám gyönyörű rokonlánnyal, Füsunnal, akivel intim kapcsolatba keveredik. Ez a szál azért érdekes, mert a házasság előtti szexuális élet ebben az időben tilos volt a fiatalok számára (mint ahogy elmaradottabb, szegény vidékeken ma is), és épp a gazdasági elit fiataljai kezdték el döntögetni ezt a tabut a nyugati szexuális szabadság mintájára. A flörtnek indult kalandból komoly szerelem szövődik, a társadalmi elvárások miatt azonban a házasság nem jöhet létre. Mire Kemal dönt és felbontja az eljegyzést, Füsun már férjhez ment egy kezdő filmeshez. Hármójuk bonyolult szerelmi háromszögének története a regény, amely háromszög éppoly hosszadalmas és érzelmes, mint a regényben nosztalgiával emlegetett és elemzett török szerelmes filmek hada (amely európai szemlélő számára fárasztóan terjedelmes és érzelgős). A furcsa szerelmi kapcsolat nyolc éven át tart, Kemal naponta meglátogatja az ifjú párt, aki a szülőknél laknak, játssza a gazdag patrónus szerepét, támogatja férj filmes elképzelésit, és közös programokat szerveznek. Szerelme abszolút plátói, és folyton elcsen ezt-azt a szeretett személy házából és tárgyaiból, ezekből jön össze az Ártatlanság Múzeuma a regényben és valóságban egyaránt. A regénybeli Kemal épp Orhan Pamukot kéri meg később a múzeum berendezésére. Amikor nyolc év után a nő elválik és úgy tűnik, beteljesedhetne a szerelem, megint közbelép a végzet. Pamuk bemutatja a korabeli elit és a szegényebb réteg életét, szinte helytörténészi pontossággal térképezi fel az isztambuli negyedeket, a korabeli filmeket, filmgyárat és mozikat, vagy megörökíti például a Melten elnevezésű török nemzeti üdítőital történetét, illetve a mindennapi szokásokat (például ebben az időben a nők még ritkán dohányoztak az apjuk előtt, vagy nehéz volt jogosítványt szerezniük). Egyszerre tekint szeretettel, nosztalgiával és kritikával fiatalkorának helyszíneire és közegére. Megjelenik a nyugati világ felé közeledés is, a jómódú fiatalok Nyugaton tanulnak, nyugati szokásokat vesznek fel (néha kritikátlanul) és persze felbukkan Pamuk kedvenc témája, a „Milyenek is vagyunk mi isztambuliak Kelet és Nyugat között”? Ugyanakkor a regény példája a ma már csak ritkán tapasztalható igaz szerelemnek és önfeláldozásnak is, bár ezt Pamuk török „szájíz” szerint a közép-európai olvasó számára túlságosan bonyolultan és érzelmesen teszi.
(szénási)
Orhan Pamuk: Az Ártatlanság Múzeuma
Fordította: Tasnádi Edit
Ulpius-ház Kiadó 4999 Ft