Akár regényként is olvashatjuk Orsolics Zénó önéletrajzi kötetét, a Flash-backet, noha Zénó a színtiszta valóság legmélyebb bugyraiba utaztatja olvasóját – cseppet sem nyomasztó módon. Egyfajta isteni színjátéknak lehetünk részesei: Orsolics Zénó életébe, mint megvallja, a gondviselés lépett közbe, átírva egy lehetséges tragédiát megtéréstörténetté. Zénó könyvéből „klasszikus forgatókönyve” rajzolódik ki a szakadékba zuhanó gyerek sorsának; naplója irodalmi értékét az adja, ahogyan az általánosból képes megformálni az egyedit. A hetvenes évek deprimáló pesti lakótelepén, alkoholista szülők szárnya alatt nevelkedő kissrác belekeveredik ama bizonyos „rossz gyerekek bandájába”, és a spirál megúszhatatlan: hangulatjavítók, pia, fű, partidrogok, LSD és végül a kemény menet, a heroin, ennek minden folyományával, az állandó pénzhiánytól a bűnözésig.

A külvilág segítségkísérletei kudarcba fulladnak, talán mert a külvilág is álszent, türelmetlen vagy nem is igazán akarja tudni, mivel áll szemben. Végül egy kőbányai templomban két lelkészt megismerve indul elHarmat Kiadó Zénó azon az úton, ami előéletét tekintve valóban isteni csoda: egy rehabilitációs időszak után a Válaszút Missziónál köt ki, majd a Megálló Csoport belvárosi tanodájába kerül, érettségi, főiskola, egyetem, szociálismunkás-képzés, és végül maga kezd drogfüggőkkel foglalkozni, épp annál az intézetnél, ahol ő menekült meg a balsorsától. Családot alapít, gyerekei születnek.

Ami igazán megnyugtató e szabadulástörténetben, az a szerző józan higgadtsága, amellyel saját történetét szemléli. A folyamatos önvizsgálat, a rákérdezés, a kétkedéstől sem menekülő szilárd hit teszi Orsolics Zénót olyannyira rokonszenvessé, hogy drámája egyetlen pillanatát sem kívánja eltávolítani magától az olvasó. Egy esetlen kölyök botladozik át a szemünk előtt a közel végzetes kamaszkoron, és végül maga gyúrja át magát – azaz Szabadítója, mint a köszönetnyilvánításban is hangsúlyozza – emberré. Sosem prédikál, hanem elbeszél, mindenfajta kimódolt hatni akarás nélkül. „Programja” nem a drogok üldözése, ehelyett megkapó tisztánlátással a személyiségfejlődés normalitásának fontosságát hangsúlyozza, amely gondos felnőttek jelenléte nélkül lehetetlen. Nem a külvilág rántja be ugyanis áldozatait – az áldozatlét belülről fakad, vallja a szerző.

Amellett, hogy mentálhigiénés szakember, Orsolics Zénó képzőművész is, erősen vizuális látásmódja nem egyszer átüt a mondatokon. Az ázott kartondobozra hasonlító lakótelep szürkesége vagy az átszúrt véna alakváltozása mesteri ecsetvonások e maníroktól mentes, közvetlen hangú narráció sodrásában.
Laik Eszter

Orsolics Zénó: Flash-Back. Visszatértem a függőségből
Harmat Kiadó, 160 oldal, 2500 Ft