Szepes Erika: A hagymaember
K. S. A. - 2013.12.23.
T. I. rétegei
A francia irodalom immár évszázadok óta, sok tekintetben a magyarnak példa. Költészetük még mindig pár lépéssel előrébb jár a mienknél. Náluk az egyik legnagyobb, Jacques Roubaud ismerte fel az orosz avantgárdhoz, a strukturalistákhoz való visszanyúlás világköltészeti lehetőségét, s ezzel sikerült a költői versengésben olyan nagyságoknak fölébe kerekednie, mint a nálunk is jól ismert Michel Deguy. Nálunk Turczi István idézi meg erős intonációval előképét, Majakovszkijt.
A látszólag méla szláv lelkület nála lüktető életérzésben mutatkozik meg. Turczi többféle hivatalában, így a Magyar Írószövetségben is saját költői munkásságát is háttérbe hagyva imponáló erővel, a köz javára intézi az ügyeket.
Szepes Erika, a nagy lélekkereső verselemző mindig a legjobb ízléssel választ. Az orosz avantgárd Majakovszkiját elemzőként egy életen át kísérte, még az emigrációban is Roman Jakobson. Ha Turczi Majakovszkij, Szepes Jakobson megfelelője. Majakovszkij annak idején kíméletlen harccal érte el, hogy hangsúlyszámláló verseit, különös költeményeit az addig megszokott verses költészet természetes folytatásaként ismerjék el. Jakobson a szláv (elsősorban az orosz és a cseh) költészet elemzéséből kiindulva vált a strukturalista poétika vezéralakjává. Szepes, a kortárs poétika nagyasszonya, jelen könyvében, Turczit elemezve, a kortárs irodalomtudomány olyan nagy alakjaival folytat párbeszédet, mint Bókay Antal, Kulcsár Szabó Ernő és Margócsy István.
A költészetszemantika általában tanulmányozza a versek jelentésében a közöset. A szaggatott szövegezést, a műből kifelé vezető porózus jelleget, a különös hasonlóságok keresését mindenképpen univerzáliának lehet elfogadni, s ugyanígy a lírai én uralmát. Szepes Turczi esetében is rámutat az empirikusan, biográfiával meghatározott szerző és a lírai költő énje közti alapvető különbségre. Szepes a költő művészetének több rétegét tárgyalja, ahogy ezt előírta a strukturalista irodalomelemzés nagy alakja, Roman Ingarden, s tette még például Erwin Panofsky is ikonológiájával a művészettörténetben. A címül vett "hagymaember" utal a különböző rétegek jelentőségére: ez a kötet vezérmotívuma. Szepes külön kiemeli Turczi költészetéből a szómágus fő attrakcióját, az ekfrázist, amikor valódi ikonokat tár elénk.
K. S. A.
Szepes Erika: A hagymaember
Littera Nova Kiadó, 131 oldal, 1990 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával