Yoko Tawada: Egy jegesmedve emlékiratai
Vincze Dóra - 2020.12.10.
Yoko Tawada japán írónő, aki a ’80-as években költözött Németországba, és azóta is ott él. Műveit mindkét nyelven írja és publikálja. Az első magyarul is megjelent könyve az Egy jegesmedve emlékiratai, amit a Jelenkor kiadó hozott el a hazai közönségnek. A könyv zavarbaejtő és szürreális utazásra hívja az olvasót, amiben három jegesmedve szegődik társául.
A könyv három nagy fejezetre tagolódik, amelyekben három generációnyi jegesmedve történetét ismerjük meg. Szükségünk is van ezekre az irányjelölőkre, mert az idősíkok, narrátorok, emberek és jegesmedvék határai sokszor a homályba vesznek, összefolynak. Nem mindig egyszerű kiszálazni, hogy kinek a történetét is halljuk valójában.
Első medvénk még a Szovjetunióban él, cirkuszi pályája után irodai munkára kényszerül, majd könyvírásba kezd, lánya Tosca az NDK egy cirkuszában dolgozik és idomárjával, Barbarával osztja meg élettörténetét. Öreg korára a Berlini állatkertbe kerül, ahol életet ad fiának, Knutnak, aki az állatkert emberek által felnevelt szenzációjává válik. Ebből a rövid összefoglalóból is látszik, hogy a medvék társadalmi helyzete és antropomorfizációja generációról generációra változik, függetlenségük fokozatosan elveszik. Míg kezdetben szinte emberként boldogultak a világban, addig Knut már csak más állatokkal tud beszélgetni, emberi gondozója előtt néma marad. Elveszítjük a kapcsolatunkat a külvilággal, elidegenedünk egymástól, és mikor is lenne ez aktuálisabb, mint manapság?
A fikció a könyv harmadik részére össze-össze találkozik a valósággal. Knut, 2006-ban született a berlini állatkertben, hamar médiasztárrá és az állatkert jelképévé vált. Hírnevét jól mutatja, hogy Annie Leibovitz fényképein felkerült a német Vainty Fair címlapjára és saját wikipédia oldala is van a medvének. De milyen lehetett mindez belülről?
Bátor döntésnek tűnhet emberek helyett medvéket megtenni főszereplőknek, még akkor is, ha medvéink különösen emberiek, akik szintén az identitáskereséssel és a társadalomba való beilleszkedéssel küzdenek. A cirkuszban hamar megtanulják, hogy bizonyos dolgok jutalmat, más dolgok büntetést vonnak maguk után. „Tekertem a triciklit, és kockacukrot kaptam érte. Ha azonban sarokba vágom a triciklimet, nem ennivalót kapok, hanem ostorcsapásokat.” Ugyanezen elv mentén tanuljuk meg mi is az együttélés szabályait. A nagymama medve még a jutalom és büntetés dilemmájával és a kétlábraállással küzd, addig Knutnak saját magát kéne elhelyeznie a világban. Jegesmedve-e ő valójában, ha sosem járt az Északi-sarkon? Vagy akkor, ha nem a fajtársai, hanem emberek nevelték? Az emberek dobozokba zárják egymást, és azt szeretnék, ha ott is maradnának, hiszen mennyivel könnyebb lenne úgy megítélni a másikat. De az élet nem ilyen egyszerű, ahogy a szereplők és az idősíkok összefolynak a könyvben, úgy olvadnak össze a kategóriák is bennünk.
Az a kifordított helyzet, hogy a főhőseink nem emberek, hanem állatok, egy remek lehetőséget ad arra is, hogy friss szemmel tekintsünk mindennapjainkra. A medvék rácsodálkozása az emberi hétköznapok furcsaságaira sokkal nagyobbat üt, mintha egy emberi karakter tenné ezeket a megfigyeléseket.
„Az állatvilágban is vannak furcsaságok, például olyan állatok, amelyek a letépett faleveleket, a kiásott gyökereket vagy a lehullott almákat kedvelik. De ez mind semmi azokhoz képest, amiket az emberek szeretnek: zsír, amit az arcukra kennek; sűrű folyadék, amivel befestik a karmaikat; apró pálcikák, amikkel valószínűleg az orrukat túrják; zsákok, amikben egy ideig az eldobandó dolgokat őrzik; papír, amivel kitörlik hátsójukat; kerek papírtányérok, amiket el lehet dobni; és pandás borítójú füzetek a gyerekeknek. És mindegyik árucikknek sajátos szaga volt. Amint megérintettem őket, azonnal viszketni kezdett a mancsom.”
Összességében szépen megírt könyv az Egy jegesmedve emlékiratai, aminek lapjain szovjet oroszlánfóka könyvkiadóktól berlini állatkertekig hajózhat a kalandvágyó olvasó, hogy kicsit más nézőpontból tekinthessen a világra és benne saját magára.
Vincze Dóra
Yoko Tawada: Egy jegesmedve emlékiratai
Jelenkor Kiadó, 300 oldal, 3499 Ft
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával