„A szó nekem ópium” – ezt az Ady-idézetet választotta a TINTA Könyvkiadó 2018. május 29-én, 18 órakor kezdődő könyvbemutatójának mottójául. A hét könyvújdonságot látva kijelenthetjük, hogy ismét sikerült bizonyítani a magyar nyelv sokszínűségét. De lássuk sorban, melyek is voltak ezek a könyvek!

Este hatkor a Józsa Judit Galériát Ambrus Károly varázslatos tárogatójátékának hangjai töltötték be, figyelmeztetve az összesereglett közönséget, hogy foglaljanak helyet, kezdetét veszi az esemény. Kiss Gábor igazgató bevezető szavai után Bedő István mutatta be Rácz János Kutyaszótár című könyvét, amely – mint alcíméből kiderül – 410 kutyafajta nevének eredetét adja meg a fajták bemutatásával együtt. Bedő István kiemelte, hogy „szótárolvasó mániájával” ugyan a kisebbséghez tartozik, de a Kutyaszótár a szélesebb közönség számára is érdekes, hiszen többek között olyan izgalmas dolgokat tudhatunk meg belőle, mint hogy a vadászkutyák közül a rattler a patkányfogó, a retrieverek azok, akik visszahozzák a lelőtt vadat, a levrierek nyulászok, a kopók nevében pedig a kap/kop ige található meg, hiszen elkapják a vadat.

Másodikként a Fundi kirándulni megy című mesekönyvet mutatta be Horváth Ágnes, a kötet illusztrátora. Megemlítette, hogy a főszereplő gömbölyű kismacskának ez már a harmadik kalandja (először óvodába ment, és a beilleszkedéssel küzdött meg, másodszor a kézmosás fontosságát tanulta meg). Megtudhattuk, hogy a szerző, Ambrus Izabella saját gyerekkori plüssmacskájáról mintázta a mesék főhősét, aki a mesékben a 3–5 évesek jellegzetes problémáival küzd meg. Horváth Ágnes kiemelte, hogy hétköznapi, de fontos dolgokról szólnak a könyvek a gyerekek számára is könnyen befogadható módon.

Grétsy László és Kiss Gábor szerkesztésében jelent meg egy érdekes antológia, melynek címe egyből elárulja a témáját is: A magyar nyelvről. A kötetet bemutató Raátz Judit először azt emelte ki, hogy nem nyelvészek értekezéseit olvashatjuk anyanyelvünkről a kötetben, ahogy azt a cím alapján elsőre vélhetnénk, hanem klasszikus íróink és költőink gondolatait (egészen pontosan 37 szerző 75 alkotását válogatták be a szerkesztők e karcsú kötetbe). Különböző korokból származnak az írások a humanizmustól a 20. század közepéig (a legtöbb, 21 szerző a 19. századból lett beválogatva). A széles paletta érzékeltetéséül: Sylvester Jánostól Apáczai Csere Jánoson és Mikszáth Kálmánon át József Attiláig terjed a szerzők sora – utóbbi szépséges szóképeit külön kiemelte Raátz Judit. Végül megemlítette, hogy az irodalomtörténetben kevésbé járatosaknak nagy segítség lehet, hogy minden szerzőről rövid ismertető található a kötetben.

Negyedikként Maticsák Sándor A mókusbőrtől az euróig – Pénznevek etimológiai szótára című művét mutatta be – a helyszínen lévő szerzőt is megszólaltatva – Kiss Gábor, aki szerint hasznos lehet, ha a változatosság kedvéért nem úgy tekintünk a pénzre, mint olyasvalamire, amiből sosincs elég, hanem inkább kultúrtörténeti érdekességeket hordozó dologként. Mint megtudhattuk, a pénznevek eredetéről más országokban sem jelent még meg gyűjtés, nemhogy Magyarországon, tehát világszinten is egyedülállónak mondható a kötet, amely kereken 400 pénznév eredetéről lebbenti fel a fátylat. Kiderül belőle például, hogy a pengő (amely eredetileg ezüstpénz volt) a peng igéből nyerte a nevét – az aranypénzt akkoriban csengőnek, a rézpénzt pedig kongónak nevezték. De megtudhatjuk azt is, hogy Costa Rica hivatalos pénzneme, a colon Kolombusz Kristóról kapta a nevét.

„Hadd mondjak el egy mesét!” – kezdte Tóth Etelka, az ELTE BTK oktatója az ötödik könyv, Zsák Éva Indira és Petróczi Andrea Meseszótárának bemutatását, hiszen – mint mondta – az 1400 régi, népies szó és szófordulat magyarázatát tartalmazó kötet egy megvalósult mese. A kötet összeállítói a szerkesztői ismeretek nevű képzés egyik kurzusára készítették el A mese enciklopédiája című projektjüket, amelyből – egy másik kurzus keretében folytatva azt – végül megszületett a gyönyörű illusztrációkkal ellátott, színes kötet (az illusztrációk szintén a projektben részt vevő lányok munkái!). A diákjaira joggal büszke Tóth Etelka szerint a Meseszótár olyan „létra”, amely segít megmászni az irodalom fáját – nem csak gyerekeknek, de felnőtteknek is.

Hatodikként egy nyelvészeti szakkönyv, az antiproverbiumokról, azaz kiforgatott közmondásokról szóló, A közmondásferdítések ma című kötetet mutatta be Balázsi József Attila, aki először az antiproverbium elnevezés tökéletlenségére hívta fel a figyelmet, majd egy meglepő adatot közölt: a közmondások kifacsarásának 37 (!) módja lehetséges, kezdve attól, hogy csak egy betűt vagy szót változtatunk meg, egészen addig, amikor kettő szólást humoros módon összevonunk. Az este legszórakoztatóbb pillanatai közé tartozott az elferdített közmondások felidézése, például: „Ember tervez, de ki az isten végez?” „A munka nemesít. Ezért én csak egy szegény paraszt vagyok.”

Utolsóként a TOP 2000 olasz szó című kiadvány került bemutatásra. Kelényi Istvántól megtudhattuk, hogy átlagosan 5–10 ezer szóval beszélünk, és bár anyanyelvünkön akár több százezer szót megértünk, ha egy idegen nyelv 2–3 ezer szavát ismerjük, az már elégséges szókincs ahhoz, hogy kijelenthessük, beszéljük az adott nyelvet (ehhez persze nyilván bizonyos nyelvtani ismeretekre is szükség van). Kelényi István saját utazási élményeit is felidézve támasztotta alá a szótárban megtalálható olasz szavak fontosságát, végül pedig pár megtévesztő szót hozott példának az olasz nyelvből: a stanza nem versszakot jelent, ahogy gyanútlanul gondolhatnánk, hanem ’szobát’ – hasonlóan az olasz camera szóhoz; a piano pedig nem zongora, hanem ’emelet’ jelentéssel bír.

A tartalmas előadások után ismét a tárogató hangja csendült fel, ezúttal a hivatalos program végét jelezve. A közönség azonban csak lassan oszlott el, ugyanis ekkor még lehetőség nyílt megvásárolni a bemutatott könyveket, illetve dedikáltatni őket – amivel sokan éltek is.

Összeállította: Szabó Mihály