L. Simon László író, költő, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára szerint olyan erős, a hangjukat hallatni képes irodalmi szervezetekre van szükség, amelyek nyilvánvaló különbséget tudnak tenni a szervezet és egyes alkotók feladatai között.

A politikus a 42. Tokaji Írótábor pénteki zárónapján megtartott előadásában - Kornis Gyula szavait idézve - elmondta, az a kérdés, hogy képes-e a szakma "az irodalom iránt való érdeklődés és fogékonyság emelésére és fokozására."
Az irodalmi nyilvánosság változása, az internet térnyerése, a klasszikus költői szereppel konkuráló slam poetry fiatalok körében való érthető térhódítása, a szakmai közösség erőteljes politikai alapú megosztottsága mind ez ellen mutat - vélekedett L. Simon László.
Hozzátette, ma sokkal kevésbé tűnik fontosnak az irodalom közösségi funkciója, és bár az írók között is vannak ideálok, nem képesek fokozni az irodalom ügye iránti politikai, vagy a jó művek iránti közösségérdeklődést.
L. Simon László szerint Kornis és Klebelsberg is tudta, hogy az alkotói személyes szabadságot a hatalom képviselőinek tiszteletben kell tartaniuk. "Az egyéniség megbecsülése azonban csak addig a határig terjedhet, amíg a nemzeti hagyományokkal szemben a személyi erők féktelen kiélése nem jelent szétesést és cinizmust. A nemzeti irodalmi hagyományokat az irodalmi társulatok akkor alkalmazzák bölcsen, ha az új áramlatokat, amennyiben értékfelfogásuk nem merőben ellentétes, a maguk szellemében beolvasztani iparkodnak {...} hanem megnemesíteni, a múlttal való folyamatosságukat helyreállítani" - idézte az államtitkár ismét Kornis szavait.
A politikus szerint ezeket a szempontokat azonban nem sikerült hatékonyan megjeleníteni az ágazati politikában, érdemben nem sikerült változtatni az alkotóművészet, különösen az írók helyzetén. "Ennek hátterében az húzódik meg, hogy sem a széles közönség, a nemzeti közösség, sem a politikai képviseletükre vállalkozók körében nem tűnik fontosnak mindaz, amit mi az irodalom és az irodalmi szervezetek társadalmi és identitásmegtartó szerepéről gondoltunk" - fogalmazott.
Az is nagy baj - folytatta L. Simon László -, hogy eleve az értelmiségi világban is túl nagyok a véleménykülönbségek az irodalomról, a költészet, a próza nemzetmegtartó szerepének aktualitásairól. Hozzátette, a felelősségtudat és a nemzeti minimumban való megegyezés fájóan hiányzik a szakmai közösségből is.
L. Simon László további problémaként említette, hogy bár a könyvcímek száma folyamatosan nő és az olvasási kedv nem változik számottevően, ennek ellenére az olvasási szokások és a kézbe vett könyv jellege drasztikus változáson megy keresztül.
A fiatalok napjainkban olyan fantasy irodalmat olvasnak, amely nem csupán a nemzeti irodalmi kánontól, hanem a fantasy irodalmat megszülő nyelvi közeg, vagyis az angol-amerikai költészet és próza poétikai hagyományaitól is fényévnyi távolságban van - mondta a politikus, hozzátéve, ez a visszafordíthatatlannak tűnő folyamat a legelkeserítőbb.
Az ilyen társadalmi problémák végiggondolásával, a lehetséges válaszok kidolgozásával, a beavatkozás kikényszerítésével adós a politika, de adós vele az irodalmi szakma, különösen az érdekképviseleti szervezetek is. Ezért kell az irodalom aktuális feladataival és szerepével foglalkozni - összegzett L. Simon László.