A reprezentatív vers = ciklus

„József Attila költészetében az Eszmélet a legnagyobb összegzések egyike...” (Szuromi Lajos); „Az Eszmélet a kérdezés verse, a vitáé, az ellentéteké - a dialektikáé” (Szabolcsi Miklós); „József Attilának szinte teljes motívumkincse felsorakozik az Eszméletben, s olyan élesen, olyan vésetten, olyan szentenciózusan, mint egy kőtáblára váró citátum-gyűjteményben” (Nemes Nagy Ágnes). Az Eszmélet-et a Pesti Napló 1934. augusztus 15-én tette közzé - írja a versciklus első megjelenéséről új könyvében Tverdota György. Arra is hivatkozik, hogy az első írás, amely címében a tizenkét vers címe olvasható, 1936-ban jelent meg Ignotus Pál tollából: „/A költemény/ virtuóz összehangolás rendteremtő formának és féktelen szeszélynek, bölcselkedésenek és látomásnak.” Sokan írtak erről a versről, sokan elemezték a modern magyar költészet egyik legjelentősebb teljesítményeként számontartott művet. Természetesen Tverdota György is foglalkozott az Eszmélettel már korábban, Ihlet és eszmélet (Gondolat, 1987) valamint József Attila (Korona,1999) című tanulmánykötetében. József Attila Eszmélet-ciklusának elemzését tartalmazza a Tizenkét vers c. műve, amely tehát címével is jelzi szerzője koncepcióját: „A könyv címe /.../ polemikus állásfoglalást rejt minden olyan koncepcióval és megközelítéssel szemben - és ezek vannak többségben - ,amelyek az Eszméletet egységes versként kezelik. meggyőződésem, hogy az Eszmélet cím egy tizenkét versből álló ciklus foglalata” - írja bevezetőjében.

A versciklusról szóló harmadik önálló kötet, mely a maga 272 nyomtatott oldalával mennyiségileg azonos lehet az eddigi fejtegetésekkel, minőségileg is más, mint amit verselemzésen értünk. Jobb híján nevezzük lenyűgöző "kísérletnek" (nem az esszé értelmében) Tverdota György e remek vállalkozását. Egy versciklus monográfiája ez a nagyszerű könyv, amely elmond mindent a keletkezéséről, elhelyezi az opust az életműben és részletesen szól a tizenkét strófáról. Elméleti-módszertani kiindulópontjára a kötet fülszövege imigyen hívja fel a figyelmet: /T. Gy./ "fontosnak tartja a ciklus életrajzi-kortörténeti hátterének /.../ feltérképezését /.../ A tizenkét strófát /.../ tizenkét, egymásnak mellérendelt és egymáshoz képest önálló versből álló másodlagos szerkezetnek tekinti, s lemond arról, hogy az egyes darabokat egymásból vezesse le. Végül pedig /.../ ezt a nagy gondolat költeményt József Attila bölcseleti téjékozódásának ismeretében vizsgálja..." Bízunk benne, hogy nemcsak szakmai körökben fognak beszélni erről a könyvről, a tanárok és a magyar szakos egyetemisták is élvezettel olvashatják, haszonnal forgathatják.