ProsperoD
Külföldi könyvek
webshopja
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Csibi
tűzoltó lesz
Külföldi könyvek <br> webshopja Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Csibi<br>tűzoltó lesz
1956 képekben

1956 képekben

Az évfordulóra megjelenő számos könyv közül két fényképalbumot lapoztunk fel, melyek a forradalmat mutatják be merőben különböző megközelítésben.



A Budapest 1956 a forradalom egy külföldi profi fotós szemével láttatja és mutatja be az 1956-os év eseményeit. Az alkotó a Magnum párizsi ügynökség munkatársa, képei szemet gyönyörködtető, művészi alkotások. (Az album óriási méretű, ezért elég nehezen kezelhető, de igazán impozáns.) A Lessing által láttatott történet 1956 nyarán kezdődik, majd jön az ősz – a forradalom, és végül a tél – a kudarc. Majd mintegy lezárásképpen néhány rendszerváltás utáni képet is láthatunk.
A nyári fotókon láthatjuk a még álló Sztálin-szobrot, a vasfüggönyt és falusi életképeken a tsz-ek tagjait, irodistáit, gépeit stb. (Különösen megragadó a munkaverseny eredményét ábrázoló táblázat.).
Lessing a forradalom egyik közvetlen előzményének tekintett Petőfi körös sajtóvitán is jelen volt a Néphadsereg klubjában, ahova mint visszaemlékezéséből kiderül, Hegedűs B. András vitte magával. A kötet talán egyik legérdekesebb képe számomra az, melyen Horn Emil diákot láthatjuk és a fénykép párja, melyen ugyanő látható csak 42 évvel később, 1998-ban, amikor Lessing kérésére az egykori sajtóvita jó néhány résztvevője újra összegyűlt ugyanazon a helyszínen. Megrázó, ahogy erről az általa szervezett találkozóról ír, ahol fáradt, beteg és öreg emberekkel találkozott, akik egy szót sem fecséreltek a forradalomra.
Majd a forradalom képei következnek: menetelő tömeg, a szovjet címer eltávolítása, máglyák, szobordöntés, zászlók, címerek, mésszel leöntött halottak, lincselések. Szép képek és rettenetes képek is egyben, hősökről és áldozatokról, felkelőkről és legyőzőikről. A képek dokumentálják ezt a magasztos és egyben elborzasztó eseménysort, mely funkciójukat be is töltik, de közben elmondnak valamit alkotójukról. Lessing ott volt a főbb budapesti helyszíneken, ahogy ő mondja, ment a tömeg után, és megörökítette a már máshonnan is ismert Corvin-közi, Köztársaság téri, Blaha Lujza téri eseményeket. Néhányszor itt is közöl egy-egy mai vagy a közelmúltban készült fényképet, mely ugyanazt a helyszínt, vagy az embert, vagy éppen az emlékművét ábrázolja.
Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára által kiadott szerényebb külsejű kötet képei között szerepel néhány vidéki kép is. Ahogy Sümegi György bevezetőjében is olvasható, ez az összeállítás természetszerűleg más forrásokból jött létre. A képeket nyomozati céllal gyűjtötték össze, és nem a készítőjük személye, vagy a képek milyensége volt a fontos, hanem hogy kik láthatóak rajtuk. A képek egy részét házkutatások során foglalták le, majd különféle szempontok alapján csoportosították, készítőjükről teljesen elfeledkezve. A képek másik csoportja már a rendszerváltás után került a levéltárba, adományozások vagy vásárlások révén. E fotók készítői sokszor hivatásos fényképészek vagy képzőművészek, netán amatőr fotósok. Érdekes eset Rácz Lajosé, aki a BKV-nál dolgozva azt a megbízást kapta, hogy a városban járva fotózza le a közlekedés megrongálódott elektromos rendszerét és járműveit. Így képein nem az emberek, hanem a tárgyak lettek a főszereplők.
Ezeken a sokszor homályos és nehezen kivehető képeken is láthatóak a forradalom legfontosabb helyszínei, eseményei, épületei. És helyet kaptak olyan fényképek is, melyek érdekes adalékokkal egészíthetik ki az események históriáját, ilyenek például a különböző helyeken olvasható feliratok (Ruszkik takarodjatok ki szép Magyarországból!, Ne bántsd a magyart! Vesszen az ávó! Te is sztrájkolj míg csak ávóst látsz!). A fényképkészítés metódusából adódóan – alkotóik természetesen nem akarták kockáztatni az életüket – általában a véres események után készültek a képek, így a romokat, a roncsokat, a halottakat, a sírokat, vagyis a pusztulást ábrázolják. Találhatóak közöttük legendás képek (Forradalmunk tisztasága megengedi, hogy így gyűjtsünk mártírjaink családjának, lyukas zászlós képek és Kossuth-címeresek is). A kétféle zászló kapcsán érdemes belegondolni, ahogy koronként és ideológiánként változik, melyik zászlót tekintik e kettő közül az ’56-os forradalom jelképének.
A közölt fényképek jó része bizonyítékul szolgált a politikai rendőrség eljárásaiban a különböző perek vagy tárgyalások során. A képeket albumokba rendezték más forrásokból származó képekkel együtt (például külföldi újságokból és magazinokból kivágottakkal), majd nem egyszer tintával magára a képre ráírták, ki látható rajtuk. Minden egyes kép vagy -részlet információval szolgált arról, ki volt ott az adott helyszínen és mit is csinált pontosan ott. Így a külföldi újságokban megjelent képriportok groteszk módon egyben felértek egy feljelentéssel is, ahogy fel is használták őket a személyek azonosítására, a helyszínek, események rekonstruálására.
A levéltári gyűjtemény képaláírásai szűkszavúak: az esemény helyének és idejének rögzítését szolgálják. Ennél bőbeszédűbb a Lessing-album, az adatokon kívül némi háttérinformációval is szolgál. (Talán nem ártott volna, az eredetileg Párizsban napvilágot látott kötet képaláírásait a magyar szóhasználatnak és háttértudásnak inkább megfelelő módon megjelentetni.)
A Lessing-gyűjtemény utolsó nagy fejezete (Tél – A Kudarc) nyitóképein szovjet tankok csövei merednek ránk. Majd halottak, mésszel leöntött orosz katonák holttestei a romok között. Végül az élet újra elindul: láthatjuk az Írószövetség decemberi ülését, majd vidéki tsz-fotókat, esküvőt, sorban állást, guberálást a romok között Budapesten. Majd a Parlament előtti szovjet őrséget harckocsival és a megalakult MSZP-t hirdető feliratot a külvárosban. És azt a rettenetesen hideg telet. Befejezésül néhány kép az Ausztriába menekülőkről és az andau-i hídról.
A kötetben olvashatunk néhány visszaemlékezést is, a fotósét, Nicolas Bauquet-ét, Fejtő Ferencét és Konrád Györgyét. Konrád arról ír, hogyan kapott fegyvert, melyet nem mert használni, és hogy mennyire bizonytalan voltak azok a napok és kiszámíthatatlanok, hogy mennyire kevesen múlott, hogy egy embere sorsa hogyan alakult, hogy életben maradt-e vagy sem, hogy elment-e az országból vagy nem. Felesége például elindult, de a határon a sötétben eltévedett és ezért végül úgy döntött: marad.
Budapest 1956 a forradalom – Erich Lessing fotográfiáim, 1956-os Intézet, 250 oldal, 9900 Ft
Fényképek 1956 (Szerk.: Müller Rolf és Sümegi György) – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, 150 oldal, 2006, 3500 Ft


Jolsvai Júlia

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2018/2. számaÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés