Az olvasás éjszakája
ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Az Olvasás Éjszakája
2018. szeptember 29.
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Az Olvasás Éjszakája 2018. szeptember 29. Külföldi könyvek <br> webshopja
Áramkimaradás fantáziavilágban

Áramkimaradás Fantáziavilágban
A könyv címe – Virágok háborúja – csak magyarul hasonlít H. G. Wells örökbecsű klasszikusára a Világok háborújára, amúgy ne várjunk semmiféle földönkívüli inváziót. Sőt, éppen ellenkezője történik a közel 700 oldalas nagyon sűrűn szedett „fantasy-regény” lapjain: a halandó emberi világ egy szereplője keveredik át Fantáziavilágba, hogy részt vegyen a halandó emberiség és a halhatatlan fantázialények sorsáról dönteni hivatott virágok háborújában.

A regény halandó főhőse, Theo Vilmos már a történet kezdetén belopja magát az olvasó szívébe: szerelmi kapcsolata derékba tört, ígéretes rockzenei pályafutása romokban hever, ráadásul elveszti édesanyját is, aki feltehetőleg nagyon szerette Vilmost, ám ezt soha nem sikerült eléggé bebizonyítania hősünknek. Szóval Theo sehogy sem leli helyét a halandók világában, nyomorúságos sorsából végül egy kis hegyi házikóba és az olvasásba menekül, amikor anyai nagybátyjának szürreális útikönyve akad a kezébe, mely egy varázslatos világba tett végzetes kirándulását írja le. Vilmos természetesen kellő kritikával kezeli a fantasztikus olvasmányt, ám hozzáállása hamarosan megváltozik, amikor egy iszonyatos élőhalott lény elől a bájos kis pille (Almacsutka) segítségével átkerül abba a világba, amelyről a nagybácsi könyvében olvasott, ahol az „embereknek” szárnyuk van és lovak vezetik a limuzinokat, a hatalmat pedig a befolyásos virágcsaládok birtokolják. Nem más ez, mint Tuendehon, valamikor évszázadokkal Oberon és Titánia uralkodása után.
A regény első felében átélt hihetetlen kalandjait az álmatlanságtól szenvedő Theo Vilmos így summázza: „Kirángattak az életemből, át egy olyan világba, amelynek létezéséről még csak nem is tudtam, miközben állandóan a nyomomban vannak a szörnyek és egyéb képzeletbeli meselények… vagy legalábbis számomra képzeletbeliek.”
Theo olyan kalandokat él át személyesen, amilyenekre legtöbb kortársa csak mesekönyveket olvasva képes. Nem is csoda, ha hősünk teljes szkepticizmussal és elutasítással fordul „Csodaország” földöntúli teremtményei felé, akik a mindent eldöntő, végső „virágok háborújára” készülnek: a halandó ellenes bárói liga nemcsak vetélytársaik legyőzésére szövetkezik, hanem rövid távú céljai közt az egész evilági, emberi civilizáció primitív szintre süllyesztése is. Hogy ez utóbbira mi szüksége Tuendehon nemes családjainak? Nos, a regény fikciója szerint az emberi és a fantázia világ szorosan összekapcsolódik, az emberek hite a transzcendens jelenségekben táplálja energiával Tuendehon létesítményeit, ám az utóbbi időben egyre több az áramkimaradás, úgy látszik az emberek kezdik elveszteni képzelőerejüket, vagy ahogy Mályvarózsay nagyúr magyarázza: „A halandó emberiség fokozatosan felhagy régi hitével, azzal a hittel, mely energiával látja el a mi világunkat, ugyanakkor azonban saját, gyors ütemű fejlődésünk tovább növeli az egyébként is nehezen kielégíthető energiaigényeket.”
A könyv aprócska betűin túl a másik nehézséget számomra az okozta, hogy megszokjam a magyarul is idegenül csengő személyneveket. Az igazat megvallva a szerző jól feladta a leckét a fordítónak (Császár László egyébiránt kiváló munkát végzett), amikor népes szereplőgárdáját igyekezett a lehető legkülönösebb neveken elnevezni: nemcsak Almacsutka, de Almahéj és Almamag is ugyanannak a pillecsaládnak a sarja, a virágcsaládok (Mályvarózsay, Tályoggyökérdy, Csattanómaszlag, Nárciszos) egyenes és vetülékági leszármazottainak neveit és bonyolult kapcsolatrendszerét pedig talán még a családfakutatóknak is több napba telne ábrázolni.
Tad Williams fantasztikus kalandregénye egy olyan világba repíti el az olvasót, ahol a fantáziavilág megmaradásáért küzdenek jó és gonosz erők. Kicsit hasonlít az alaphelyzet Ende Végtelen történetére: meg kell menteni Fantáziaországot, és ezt egy olyan ember teheti meg, aki maga is egy kicsit abból a világból való. A történet kidolgozása, a fikció azonban sokkal inkább a modern fantasy-irodalmat idézi, éppen ezért a könyv a 14 év fölötti korosztály számára nyújthat maradandó élményt, és terjedelménél fogva egész nyárra szóló olvasmányt.
Tad Williams
A virágok háborúja
Alexandra, 2005


Pompor Zoltán

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Lapis József: Az elég jó kritikus – Az Élet és Irodalom 2018/37. számából.

Az Élet és Irodalom 37. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

A Könyvhét 2018/2. számaÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés