„Csinálom a dolgom” – Beszélgetés Sajdik Ferenccel


– Mostanában jelent meg egy könyv Önről, mely reprezentálja lényegében az egész életművét.
– Igen, a Holnap Kiadó megkeresett, hogy szeretnék, ha én is szerepelnék ebben a sorozatban, ugyanis a rólam szóló könyv egy grafikusokat bemutató könyvsorozat részeként jelent meg. Szerepelt eddig benne Réber László, Reich Károly, Szántó Piroska és Kass János. Nagyon örültem neki, mert könyv még nem jelent meg rólam csak egy, nagyon régen a Corvinánál, de az egy rajzalbum volt. Ebben pedig interjúk is szerepelnek alkotótársaimmal, életem fontos szereplőivel.
– Néhány rajzon sajnos nem mindig jól kivehetőek a szövegek, mert bár a könyv elég nagy, ezek a képek részletgazdagok és valószínűleg elég nagyok.
– Igen, ezek nagy képek, van amelyik másfél méteres vagy egyméteres, ez nekem fura méret, mert megszoktam a kicsiket. De szeretek tömeget rajzolni és az itt, a könyvben nem igazán jött ki. Ezeket a rajzokat igazából kiállításra készítettem, akkor minden részletet jól lehet látni.
– Hol tanult rajzolni?
– Jártam a Török Pál utcába egy darabig, de aztán megváltozott az iskola jellege, mert addig rajziskola volt, és megváltoztatták a tantárgyakat, és páran evvel az ürüggyel elmentünk az iskolából. Én akkor lettem nyomdász, dolgoztam is nyomdászként, a Rádióújságnál is tördeltem és rajzoltam is, és onnan hívtak át a Ludas Matyihoz. Ott töltöttem a következő 30 évet.
– Papírra rajzol, ugye?
– Kiállításra nem, kiállításra vászonra vagy farostra, a nagyobb képeket. De a karikatúrákat, azokat igen, papírra. Olajjal, ilyesmivel nem, de nem is igen tudnék. Állandóan rajzolok, minden nap, főleg ha szorít a határidő. Tv nézés közben is, mindig. Legtöbbször este, valahogy délelőtt én nem nagyon szoktam, olyankor intézem az ügyeket, de estefelé mindig rajzolok. Ha kell, ha nem. Most nincs gond, mert kiállításra rajzolok. Ha lemegyünk a Balatonra, ott is rajzolok. A feleségem mindig mondja, hogy nyaralunk, hogy miért rajzolok, de ő meg a kertben ás meg kapál. Mondom neki, hogy én is csinálom a dolgomat.
– Fontos részei az életművének a gyerekkönyvek.
– Nagyon sokat illusztráltam gyerekkönyvet, például Csukás Istvánnak a Pom Pomot vagy A nagy ho-ho-horgászt. Szeretek gyerekeknek rajzolni, csak nagyon kell vigyázni, mert nekik pontosan kellett rajzolni, nem lehet halandzsázni, nekik pontosan le kell rajzolni mindent, ami le van írva. Nem lehet eltérni a szövegtől, mert különben reklamálnak, hogy hol van a hatodik lába a lónak. Olyan gyerekkönyveket is illusztráltam, ami a háromlábú kiscsirkéről szólt, meg például Békés Pálnak egy olyat, amelyikben egy luk volt a főszereplő. Nagyon szeretek mind a Csukás Istvánnal, mind a Békés Pállal dolgozni, szeretem a munkáikat, olyan emberközpontúak a meséik. Nagyon sok könyvet illusztráltam, szerintem több százat, de majdnem mind gyerekkönyvek voltak. Nem is nagyon illusztrálok mást. A stílusom a gyerekkönyvekhez illik.
– Amikor elkezdett gyerekkönyveket illusztrálni, akkor már voltak gyerekei. Nekik hogy tetszettek a könyvei?
– Igen, persze, az Ildi, a nagyobbik megvolt, amikor rajzolni kezdtem a meséket. Rajzoltam én már régebben is, csak amikor profi lettem, akkor már megvolt a nagyobbik lányom. Egyébként érdekes a gyerekeim viszonya a rajzhoz, már rá se néznek, szerintem már torkig vannak vele. De igazából, hogy tetszik-e nekik, azt nem is kérdeztem tőlük soha. De biztos olvasták a meséket, amikhez én rajzoltam illusztrációt.
Az unokáimmal már más volt, nekik esténként meséltem sokat, megrendelték mindig, hogy miről szóljon a mese, például a kardfogú lóról, utána persze le is kellett rajzolnom nekik.
– Hogy keletkezett például a Pom Pom?
– Volt egy sorozatom a Ludas Matyiban és abból indult ki a dolog. A címe az volt: A jövő század állatai. Volt egy szerkesztő a Corvinánál, aki meglátta ezeket a rajzokat és neki pattant ki az agyából az ötlet, hogy valamilyen fantasztikus mesét kellene csinálni, és a Csukásra gondolt, aki ezt szintén jó gondolatnak tartotta. Így indult az egész. Néhány állat már szerepelt ebben a sorozatban a Festéktüsszentő vagy a Benzinszívó Szúnyog. Aztán a Csukás is lelkesedni kezdett és a többi állatot már ő találta ki. A kerettörténetet is például. De mondjuk, hogy a Pom Pom a kislány fején van, azt én rajzoltam meg és találtam ki. Vittem ehhez az előbb emlegetett szerkesztőhöz néhány rajzot: egy kislányt a fején valamivel, illetve egy olyan kövér madarat, aki már Afrikába se tud elrepülni, de nem tudtam, hogy mi legyen velük. És aztán a Csukás lehelt beléjük életet. Azt, hogy Pom Pomnak hívják, azt ő találta ki, meg a Gombóc Artúr nevét is. Sokszor mondták, hogy a Zsuzsi, a kisebbik lányom Picur, de egy barátnője volt a Picur, onnan jött a név. Mert Csukás István eredetileg Bogyónak nevezte. De aztán lányom barátnője után Picur lett a rajzfilmen, aztán végül a többiben is. Szóval közös munka volt végeredményben.
– Többször emlegette a határidőt a beszélgetés során. Ugye azért szeret rajzolni?
– Nagyon szeretek, persze. Csak a határidő azért fontos, mert anélkül nagyon nehéz kitalálni valamit. Például ha a Ludasnak le kellett adni keddre a vázlatokat, néha próbáltam pénteken elkezdeni, de nem sikerült, hétfő este leültem és megcsináltam, akkor már ment. 3 rajzot jelentettek meg körülbelül hetente, ahhoz azért többet le kellett adni, mert szerettek válogatni közöttük. Az ötleteket felírtam, az igaz, de mondjuk aztán nem tudtam elolvasni. Csúnyán írok, sajnos. Lassan profivá válik az ember, a határidő rászorítja, hogy megcsinálja a dolgokat.
– Most éppen min dolgozik?
– Most egy érdekes munkám van, egy I. kerületi játszótérre kaptam egy megtisztelő megbízást, ezt a játszóteret most újítják fel, és van mellette egy óriási tűzfal és oda rajzolok. A magyar rajzfilmekből készítek oda valamit, vagyis megpróbálom őket újra megrajzolni és valaki más felfesti a falra. Remélem, hogy a gyereknapra elkészül. De közben más munkáim vannak, most éppen egy kecskeméti kiállításra is készülök. A Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon lesz egy kiállításom, mert Dargay Attila most lesz 80 éves és mint pályatársat felkértek erre a feladatra.



Kernács Gabriella: Sajdik, Holnap Kiadó, 104 oldal, 5990 Ft
Jolsvai Júlia