ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Külföldi könyvek <br> webshopja
Tűnődés egy támogatás megszűnésén

Tűnődés egy támogatás megszűnésén

Idestova már 10 éve annak, hogy egy jelentős tudománypolitikai kezdeményezés elindítója volt az akkori OKM (Művelődésügyi Minisztérium), illetve személy szerint az szdsz-es minisztere, Magyar Bálint. A pártállás és a név említését azért tartom fontosnak, mert mai szemmel nagyon is nem szabaddemokrata jellegűnek tűnő – rendeletekkel is biztonságossá tett – iniciatíva koncepciójában és megvalósulásában is jó példája az utóbbi időkben nagyon hiányolt értékalapú és konszenzuson alapuló törekvéseknek.

A fenti indítás arra enged következtetni, hogy a tőlem elvárható szakmaiság helyett mintha politikai jellegű morgolódásokat szeretnék a következőkben megfogalmazni. Ez csak részben lesz igaz. Mert éppen hogy nincs okom sem valamiféle politikai szempontú elitélésre, sem morgolódásra azon a kézzelfogható tényen, hogy egy liberális szemlélet felülemelkedett egy tényen. Nevezetesen azon, hogy a magyar nyelvű, elsősorban a felsőoktatást szolgáló tankönyvek és szakkönyvek hangsúlyozott állami támogatása egy szemellenzős nézőpont szerint például piacellenes, például nem szolgálja a tudományok nemzetköziségét biztosító, valamely globalizáló világnyelv hazai újabb erősödését.

A programot szakmailag irányító első felkért kuratórium világnézet, indíttatás, habitus szempontjából is igen különböző tagjai jó hangulatú és egymást (nem csupán személyükben, ám nézeteiket illetően is) tisztelő üléseiken egyetértettek a magyar felvilágosodás Bessenyeijének örökérvényű mondatával, ami valahogy így hangzik: minden nemzet a maga nyelvén lett tudós… S azzal is természetesen, hogy ha nem akarjuk a tudományok anyanyelven művelését, sőt majd későbbi művelhetőségét veszélyeztetni (hovatovább kihalasztani), akkor bizony célzott támogatás kell. Kinek? A magyar nyelvű tudományos mű megjelentetőjének, a kiadónak. Aki, vagy amely e támogatás birtokában a szerzőket is ösztönözheti. Jól kigondolt koncepció, jól megfogalmazott technikai paraméterek tették világossá a pályázati kiírásokat, amelyekre általában ezren felüli tényleges pályázat érkezett.

A program – különböző intenzitással, amit az egyes években a szétosztásra megítélt összegek nagysága befolyásolt – egészen 2007-ig folyt. A közel teljes 10 év alatt a támogatás több milliárd forintot tett ki, a támogatás révén megjelent könyvek egy kisebb tudományos szakkönyvtárat tesznek ki (ténylegesen is, hiszen a kiadóknak a megjelenés bizonyítékául az elkészült művet a minisztériumnak el kellett juttatniuk). Ha valaki egyszer veszi a fáradságot, hogy a megjelent, profi kiállítású szakmunkák, tankönyvek polcsorait ne csak gyönyörködve nézze, hanem elemezze is azokat tudományos értékük szerint, végső konklúziója nem lehet más, minthogy soha jobb befektetés nem történt.

A kezdeményezés nem esett áldozatul politikai változásoknak, a szintén név szerint említendő Pokorni Zoltán miniszter a folytatást teljes erejéből támogatta, finomíttatta a támogatás feltételeit s elődjéhez hasonlóan elfogadta a kuratórium szakmai döntéseit. Amelyek azért lehettek megalapozottak, mert a kuratórium a magyar tudós társadalom kiválóságaira támaszkodhatott az ítéletalkotásban. Akadémikusok, egyetemi tanárok közel 30 tudománycsoport szakbírálóiként a bírálati szombatokon sokszor késő estig vitatkoztak egy-egy megszületendőben lévő mű további sorsáról, felemelően komolyan véve alig megfizetett tevékenységüket.

És folytatódott a tudósok, kiadók és a könyvkereskedelem bólintó egyetértésével már szokássá váló tevékenység az újabb kormány régi-új minisztere idején is, ismét bizonyítva, hogy vannak olyan dolgok is, amelyek evidenciája nem kérdőjelezhető meg egyes politikai irányváltásokkor.
Vagy mégis? 2007 a megszorítások éve, eufórikusan szólva a reformok kezdete. Megszorításként még értelmezhető, reformként viszont eltűnődtető (inkább elkeserítő) lehet az a tudománypolitikai hátraarc, amit a döntéshozók tudománypolitikai téren ez év elejétől előadtak. Megszűnt a magyar nyelvű tudományos szakkönyvek, tankönyvek kiadásának állami támogatása. Megszorítás? Lehet, de akkor hiábavaló Klebelsberg annyiszor s most is felhozott példája, miszerint az oktatás, a tudomány támogatása a legnagyobb nehézségek között is elsődleges, mert csak ez visz kifelé a bajból. Reform? A piac törvényszerűségeinek beléptetése tíz év után? Inkább egy múltbeli szocializmust tükröző elképzelés: a kiadók lelkesedésből támogassák a magyar nyelvű tudományt, mert hiszen mi más késztethetné őket piaci viszonyok között a más területeken megszerzett nem nagy nyereséget a tudományos kiadás terén elapasztani.

De csomag van itt is: nemcsak a tudományos könyvkiadás támogatása szűnt meg, hanem az a könyvtártámogató pályázat is, amelynek segítségével a felsőoktatási könyvtárak szélesebb körben, nagyobb mennyiségben vásárolhatták meg pl. a támogatottan kiadott műveket. Meg az a pályázat is megszűnt, aminek alapjain (némi önrész hozzáadásával) a hazai tudós társadalom egyetemek, akadémiai intézmények oktatói, kutatói különféle elektronikus szakadatbázisokból tájékozódhattak a legújabb eredményekről. De még nincs vége, tetézhetjük: a következő évtől, 2008-tól nagy valószínűséggel megszűnik az EISZ néven szintén lassan évtizedes szolgáltatás állami támogatása, vagyis a nagy általános adatbázisok használatához, elektronikus nélkülözhetetlen folyóiratcikkekhez való hozzájutás támogatása. Ennek a furcsa tudománypolitikának persze megvan az a veszélye is, hogy a politikailag jól felhasználható „mindent rombolni kívánó összeesküvés elmélet” hívei majd találnak benne újabb bizonyítékokat. Ami engem illet, én egyelőre az értékeket prioritási sorrendbe rendezni nem tudó, e területen tehetségtelen bürokratikus megnyilvánulásnak tudom be az egészet, bár így együtt a megszorító reform finoman szólva kicsit sok.

Ne tévedjen a kedves olvasó, hiába írtam én az elején a tevékenységre fordított milliárdokat. A program fenntartása évente kb. 300-350 millió forintot jelentene, ez az illetékes minisztérium költségvetésének szinte ezrelékben kifejezhető része. S abban se tévedjen az olvasó, hogy ezen a kiadók nyerészkednének, hiszen a megjelentetett könyv teljes bekerülési költségének csak töredék része volt a mindenkori támogatás. „Nyerészkedés”, nyereség egyedül a tudomány, a felsőoktatás, az akadémiai szféra köreiben volt ill. lenne, s nyertünk és nyernénk vele mindannyian, elménk, nyelvünk épülne, gyarapodna, sőt a tudományok magyar nyelvű művelése is erősítené nemzeti tudatunkat.

Valamikor a gimnáziumban egyik tanárom nagy problémák esetén mindig azt mondotta volt (s elég sok alkalma nyílott ismételgetni): fiacskám, bízzál Istenben… Én sem tudok nagyon mást ajánlani szerzőnek, kiadónak, magyar tudósnak, nem tűnik úgy, mintha bárki is belátva tévedését, lázasan dolgozna a tankönyv- és szakkönyvkiadás állami (minimál)támogatása újraindításán. Amire pedig szükség van.

Mader Béla
Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár főigazgatója

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2018/3.ÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájamacskarácsonyhosszú hajúszülinapiA hanta banda
Belépés