ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Mélytengeri Mentőcsapat
Ben és Holly
apró királysága
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Mélytengeri Mentőcsapat Ben és Holly <br> apró királysága Külföldi könyvek <br> webshopja
Új tankönyv helyett taktikák

Új tankönyv helyett taktikák

Évente megjelennek új tankönyvek, de az egyetemisták nem veszik meg mindet. Más, költségkímélő megoldásokat választanak: másolnak, fénymásolnak, kölcsönöznek, örökölnek, kitépnek, antikváriumba járnak, vagy fotóznak. Az új könyvek meg csak porosodnak a könyvesboltok polcain…


„Rengeteg tankönyv eladó a Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karáról! 400 forint darabja” – tömegével jelennek meg az ilyen hirdetések az egyetemek faliújságain és az internetes fórumokon. Ez az ár nagyon baráti, nem egy diák több ezer forintért próbál megszabadulni használaton kívüli könyveitől.
Az egyetemisták eleinte megveszik az előírt fontosabb szakirodalmat, aztán, ha elvégezték az egyetemet, néhányan az adott órát: nem tudnak mit kezdeni a könyvekkel, és igyekeznek túladni rajtuk. Ám ez legtöbbször nem megy. A pénzkiadás mellett van más megoldás is.
A tanulók nem vásárolják meg a sok ezer forintos irodalmat, inkább könyvtárakból szerzik be, fénymásolják, vagy ha van rá lehetőségük: letöltik az internetről. Az is előfordul, hogy antikváriumokban keresik a megfelelő „leértékelt” tankönyvet. De ahhoz nagy szerencse kell, és megint csak pénz.
– Az első évben megvettem mindent, még azt is, amit csak megemlítettek az órán – meséli Sára, aki ötödéves az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karán, magyar szakon. – Aztán rájöttem, hogy fölösleges volt több tízezer forintot elköltenem erre, még akkor is sok, ha segít valamit a jegyzetboltban levásárolható jegyzettámogatás. Megpróbáltam túladni a könyveken, de senki nem akarta megvenni tőlem. Beszerzik máshogy.
A diákok nagy részének meg sem fordul a fejében, hogy az eredeti tankönyvet vásárolja meg. Nincs rá pénzük, de ha van, nem erre fordítják. Legtöbben, mint Sára, elmennek a könyvtárba és fénymásolnak. – Így sem sokkal olcsóbb, de könnyebb cipelni, és össze is firkálhatom – teszi hozzá az egyetemista. A mellette ácsorgó lány, Krisztina közbeszól: - Én szeretem kivenni az eredetit. De legalább öt könyvtárban kell regisztráltatnom magam, hogy meglegyen a szakirodalom. Egy helyről maximum nyolc könyvet kölcsönözhetek. De a vizsgaidőszakban ennél sokkal több olvasmányt kell elolvasnunk különféle könyvekből. Bejárjuk az összes könyvtárat ilyenkor. – Szerencsére a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárnak van olyan bérlete, amellyel az összes alkönyvtára látogatható – fűzi hozzá Krisztina -, úgyhogy kerületről kerületre járunk, hátha a különösen keresett darabokat megtaláljuk.
A nagyobb szakokra – például magyarra – elég sokan járnak ahhoz, hogy harc menjen a kötelező irodalomért. – Van, aki jegyzetel, órákat ül a könyvtárban, és a megadottakból kiírja a lényeget. Ez viszont rengeteg időt vesz igénybe. Arról nem is beszélve, hogy a vizsgaidőszakokban a könyvtárak nagyon zsúfoltak. Toporognak az ember háta mögött a könyvért. Úgy pedig nehéz tanulni. – Szerencse, ha egyáltalán bent van a könyv, amit keresünk – teszi hozzá Sára. – Van, aki kilopja az utolsó példányt. Sőt, volt, hogy nagy nehezen megtaláltam a könyvet a szabadpolcon - ami igazán nagy szerencse, mert az azt jelenti, hogy kölcsönözhető -, fellapoztam, hogy tényleg abban van-e a keresett tanulmány, és meg is találtam – a helyét. Valaki egyszerűen kitépte az írást.
Nagyon sok tankönyvet kiadtak újra, de azok olyan drágák, hogy nem engedheti meg magának a diákok nagy része. Bár van olyan kiadvány, amire az egyetemista lányok akármennyit költenének. – A Magyar Irodalom Története, a hat kötetes „Spenót”, ami nekünk nagyon fontos kézikönyv, körülbelül harminc éve jelent meg. Papíralapú formában szinte beszerezhetetlen, meg régi is – meséli Krisztina. – Az idei könyvhéten jelent meg A magyar irodalom történetei című mű harmadik, befejező kötete. Ez talán pótolja majd a nagyon keresett összefoglaló kézikönyvet. Jó lenne megvenni, bár úgy tudom, csak az első kötet ára 6000 forint.
Az is baj – kapcsolódik be a beszélgetésbe Emese, aki főiskolai magyar-történelem szakos képzésben vesz részt az ELTÉ-n -, hogy a legtöbb tanár a saját irományát veteti meg és újabb, és újabb oldalakat írnak hozzá. Így aztán vehetnénk a könyveket évente. Bár meglennének még azok a klasszikus egyetemi jegyzetek! Sima gépelt szöveg, semmi kép. Talán abban reménykednek az íróik, hogy mások is megveszik, ha keménykötésű. Csakhogy így olyan drága, hogy mi, diákok nem tudunk ennyit kiadni rá. – Aztán hozzáteszi: - Pár történelemkönyvet azért megvettem, jól mutatnak a polcon és a későbbiekre nézve jó, ha megvannak. De a legtöbb az valóban örökség. Kaptam őket, vagy hozzám került, mert pár éve még nem eladták a leselejtezett könyveket a végzettek, hanem kézről kézre jártak. Talán én is továbbadom…
A régi Spenót már fent van az interneten is a magyar elektronikus könyvtárból letölthető (www.mek.oszk.hu). – Az jó, bár én nem szeretek a képernyőről olvasni – jegyzi meg Sára. – De ha gyorsan kell információ valamiről, akkor tényleg ott keresem, bár jobb szeretném a polcomról leemelni a megfelelő kötetet.
Dávid sem vesz meg minden szakirodalmat. Amiket nem lehet beszerezni, mert csak helyben olvasható, vagy egyetlen példány van belőle a könyvtárban, azt lefotózza. Titokban. - Vannak olyan helyek a könyvtárakban, ahol nagyszerűen el lehet bújni, és kattogtathatok – meséli a fotósfiú. – Ki kell figyelni, hol van kamera, és hogy működik-e. Meg persze arra is, hogy ahol fényképet csinálok, ott legyen elég fény. – Aztán azt fejtegeti hosszan, hogy milyen a gépén a szövegfényképező mód, és hogy így sokkal kevesebb helyen rengeteg irodalmat tud tárolni. Igaz, nem a polcon, hanem a winchester-én. – Gondold el – lelkendezik – ha a könyv fűzött és nagy a margója, percenként 15 oldalt tudok lefotózni, ha ragasztott a kötése, valamivel lassabban megy. De megéri, és a minősége is egész jó.
Bizonyos könyvtárakban lehet legálisan is fotózni, de nem annyit, mint a fiatalember, és persze nem is ingyen. Az Egyetemi Könyvtár szabályzata szerint saját digitális géppel 40 képet lehet készíteni naponta 1000 forintért. A vaku használata tilos. 1800 előtt kiadott dokumentum nem fotózható. Minden 1800 utáni dokumentum fotózását engedélyeztetni kell a könyvtárossal és kitölteni hozzá a megfelelő űrlapot.
Ócsai Dorottya

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



A Könyvhét 2018/2. számaÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés