Az olvasás éjszakája
ProsperoD
disztribúciós könyvterjesztés
Az Olvasás Éjszakája
2018. szeptember 29.
Külföldi könyvek
webshopja
ProsperoD<br>disztribúciós könyvterjesztés Az Olvasás Éjszakája 2018. szeptember 29. Külföldi könyvek <br> webshopja
Fantasy és szerepjáték

Fantasy és szerepjáték
Pálinkás Imre szerepe: Alan O’Connor

Dr.Pálinkás Imre kenyérkereső foglalkozásként jelenleg klinikai kutatások szervezésében, koordinálásában és gyógyszerek törzskönyvezésében működik közre, orvosi cikkeket ír, lektorál. Van azonban egy másik énje is: mint Alan O’ Connor, tucatnyi fantasy regényt és novellát publikált az elmúlt tíz évben, részt vett több fantasy kiadó munkájában, manapság a Tuan Kiadó tevékenységét segíti. A három gyerekes apának (akinek már a gyerekei is szerepjátszanak) kiadói, regényírói és szerepjátékos tapasztalattal a háta mögött jó rálátása van a magyar fantasy irodalom történetére.

- Beszéljünk egy kicsit a hazai fantasy irodalom indulásáról és felvirágzásáról, ami
felváltotta, mondhatni kiütötte a nyeregből a 70-80-as években a Kuczka Péter nevével fémjelzett és oly népszerű sci-fi irodalmat. Miért válhatott ez a műfaj, illetve hozzá kapcsolódóan a szerepjáték olyan népszerűvé, illetve mi vezthetett a sci-fi elsorvadásához?.

A szó mai értelmében a nyolcvanas évek második felétől beszélhetünk hazai fantasy irodalomról – korábban is születtek nagyszerű művek, de akkoriban sci-fi, (Zsoldos: Távoli tűz) ál-történelmi, vagy meseregény (Kodolányi: Özönvíz), mitikus ihletésű vers (Weöres: Mahruh veszése) címkék alatt jelentek meg. A tolkieni Középföldéről már a hetvenes években olvashattunk, a ”régivágású” Galaktika pedig egy egész számot szentelt a fantasy irodalomnak. A rendszerváltás a kiadványok megítélésében és legalizálásában is változást hozott: hazai szerzők váltak egy csapásra sikeressé. A legismertebb kiadványok talán a “Káosz Szava” (és folytatásai) voltak Jeffrey Stone / Nemes Istvántól, illetve a MAGUS műfajt és mítoszt megteremtő “Halál havában – Észak lángjai” regények Wayne Chapmantól (Gáspár András- Novák Csanád szerzőpáros.Szerencsésnek mondható, hogy szinte egybesett a fantasy irodalom és a szerepjáték hazai indulása, sokáig nem is volt elválasztható a kettő.
A fantasy nemcsak újdonsága miatt lett ilyen népszerű. A sci-fi hanyatlását részben a sablonosodás, részben a jövőbe vetett hit megingása okozta. Az új műfaj a sci-fi gyakorta száraz (ál)tudománykodása, a jövőrajzolók szocio-politikai zsákutcái helyett jobban fókuszált az emberre, varázsos világai nem akartak megfelelni semmiféle, sokszor gyorsan avuló, tudományos ismeretnek.

Elsőként a Valhalla, a Griff, majd a Cherubion, aztán a Szukits, és számos kisebb kiadó foglalkozott fantasy könyvek közreadásával. Hogyan változott a kiadók profilja, létszáma és
tevékenysége az elmúlt 10-15 év során, hiszen pusztán fantasy könyvkiadásból egyikük sem tudott megélni?
- A gombamód szaporodó kisebb kiadók ugyanúgy eltűntek, mint a “gründoló hőskor” egyéb profilú cégei. A szerencsés kevesek fennmaradtak, beolvasztva néhány korábbi vetélytársat is, de hogy talán nemcsak szerencse kell ehhez, mutatja a minőségi kiadványokkal előrukkoló kiadók (pl. Ulpius Ház) tündöklése és bukása.
A gyűjtögetős kártyák kiadása hazánkban is nagyon jó üzlet volt egy ideig. Kisebb cégek ma is eléldegélnek a kártyák hasznából. A táblás játékok, illetve a figurás csatajátékok sikere még arányaiban sem érte el a külföldit; ennek egyik fő oka a piac mérete lehet, ami befolyásolja a marketingre költhető pénz mennyiségét is. Ami a könyveket illeti, míg kezdetben nem voltak ritkák a tízezres példányszámok, ma 2-3 ezer példányt adnak ki az új művekből. Viszont több címet tartanak a piacon.

- Ahogy a krimi irodalomban, a fantasyban hazai írók is angolszász néven (is) publikálnak a mai napig.

- Egyesek személyiséget építettek a név mögé, mások számára csupán annyit jelentett, mint autón a rendszámtábla. Írókörökben ismert eset, hogy a 90-es években ugyanazon szerző angol álnevű könyvei több, mint háromszoros példányszámmal fogytak, mint amelynél vállalta polgári nevét. Ezt követően trend volt jól csengő magyar, vagy idétlen angol nevet választani.
- Időközben felnőtt egy újabb fantasy-olvasó nemezdék.. Hogyan változott - ha változott- a fantasyt olvasó tábor? Kik olvasnak inkább? A kamaszok, vagy az idősebbek? És mik az elvárások?

- A fantasy irodalom olvasóinak tábora korosztályát tekintve kiszélesedett, más-más elvárásokkal fordul az írók felé. Míg a fiatalok az akciódús jeleneteket és a csatározásokat kérik számon tőlünk, addig az érettebb korosztály a pszichológiát, “éleslátást”, gondolkodást. Mindemellett úgy tűnik, amikor az embernek volna ideje olvasni, akkor pénze nincs elég és fordítva. Az utóbbi húsz évben erős vetélytársai lettek az olvasásnak – nemcsak a közel hússzorosára bővülő tévéműsorkínálatra, DVD-kölcsönzőkre, és PC- játékokra gondolok. Az internet blogvilága, az online olvasás ugyanúgy a könyvekre szánt időt csökkenti, de az egyik legmarkánsabb faktor manapság mégis a megnövekedett munkaidő.
Persze nemcsak az olvasótábor változott. A nagy “fantasy- fogyasztónak” tekintett szerepjátékosok jelentős része ma már interneten is játszik. Ízlés dolga, kinek mennyire tetszik az otthon magányában kattintgatott “szerepjáték”, akár egyedül, akár online társakkal kalandozik valaki. A személyességet, az együtt játszás közvetlen örömét nem adja vissza.
- A Csillagvető és a Hollóidők sikere után íróként mi foglalkoztat most?
- Foglalkozom egy regénnyel, melyben a Mester és a Mindenható vívja a maga csatáját az emberi történelem során. Ezzel párhuzamosan részt veszek egy novelláskötetben is, amelyben Dunkerque második világháborús evakuálásáról írok, a magam módján. A MAGUS-írásokon valamelyest túllépve, más műfajban is megmutatkoznék: így például régóta írok egy ókori történelmi fantasy regényt, mely Zarathustra korában játszódik. Mindez nagyon sok utánajárást, kutatást igényel, de erre (is) valók az éjszakák, nem?



- Változott-e a kiadványok minősége, milyen irányzatok, iskolák vannak? Meg tud-e újulni a lassan klisékbe merevedő fantasy irodalom?

A gyors sikert arató, klisékkel és humorral operáló, orkos-varázslós fantasy műfaj (népszerű nevén “lakodalmas fantasy”) mellett már a kezdetekben megjelentek ennek a ponyva műfajába sorolt irodalomnak igényesebb kiadványai is. (A besoroláson nem érdemes megsértődni, a sci-fi is így kezdte). A MAGUS túlpolitizált, erősen emberközpontú világa olyan kiadványokat is eredményezett, melyek tartalmat és írástechnikát illetően egyaránt megállják a helyüket egy nemzetközi mezőnyben is. A sablonfantasy mellett további emlékezetes kezdeményezés Raoul Renier (Kornya Zsolt) Sötét Mersantjának mágikus középkort megfestő világa, vagy például Gáspár András alternatív jövőképe, a mára klasszikusnak számító Ezüst Félhold Blues.
Kleinheincz Csilla a kortárs környezet “urban” fantasy műfajának képviselője, (Város két fül között, Ólomerdő) a Neil Gaiman nyomán (Tükör és Füst) a hazai népmeséket újragondoló antológia (Hetvenhét), illetve Horváth György inkább mesének tekinthető írása az Estvér ismét visszakanyarodik a fantasy gyökereihez. A hazai irodalomban még várat magára a “steampunk” irányzat megjelenése, emellett van kereslet a Gaimant, Roald Dahlt idéző bizarr vagy elgondolkodtató történetekre is, és szeretjük Beagle elbűvölő stílusát – mindezek pedig megteremthetik a maguk magyar megfelelőit. Szeretném, ha a gondolkodtató, tartalmasabb vonal erősödne, ilyenek pl. az emberi pszichével foglalkozó, korunkban játszódó történetek, vagy a kedvenceim, a pszeudo-történelmi regények. Egy váratlan találmány pedig teret adhat akár a sci-fi felvirágzásának is…
Szénási Zsófia

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Kiemelt

Lapis József: Az elég jó kritikus – Az Élet és Irodalom 2018/37. számából.

Az Élet és Irodalom 37. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

A Könyvhét 2018/2. számaÉS Páratlan oldalA Mélytengeri Mentőcsapat és a Mogorva HalA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyKarácsonyi kalandHolly elveszett varázspálcájaRőtszakáll, a koboldkalózA királylány álmamacskarácsony
Belépés