Ahol érintetlenül megmaradt ember, lélek és épített világ
Rendhagyó antológia Spanyolországról és lakóiról

Mi a szieszta: intézményesített lustaság? Nagyotmondó andalúzok, fösvény katalánok, babonás gallegók? Milyennek látják egymást a spanyolok? Halottas játék spanyol módra, avagy miért temetik a Szardíniát Spanyolországban? Véres porond: ősi kultusz vagy barbár vérengzés a bikaviadal? Néhány kérdés a Paletta sorozat Spanyolországot bemutató kötetének hátlapján.

A Száraz Miklós György szerkesztette Paletta sorozat célja, hogy érdekes témákat olvasmányosan tálaljon az olvasó elé. Ezt szolgálja a sorozat külalakja is: kép és szöveg izgalmas, fantáziát megmozgató módon egészíti ki egymást. Szerkesztő, könyvtervező, szerző arra is törekednek, hogy eredeti, máshol nem látott képanyaggal illusztrálják a köteteket. A sorozat első négy kötete a Helikon Kiadónál jelent meg: Régi magyar fürdővilág, Írd fel házad kapujára… (kis képes judaisztika), Jaj hol a múltunk? (A Trianon-jelenség) és Mennyek Királynője (a Mária-kultuszról). A Kortárs Kiadó jóvoltából nemsokára napvilágot lát a Fiesta – Spanyolok és ünnepeik című kötet is, mely egyszerre útirajz és olvasmányos művelődéstörténeti kalauz. Gajdos Zsuzsanna, a kötet szerkesztője spanyol nyelvtanár és műfordító, a napfényes Hispánia ünnepeinek és hétköznapjainak legemlékezetesebb pillanatait emeli ki.

– Spanyolországot ebben a könyvben a 19. század végi és 20. század eleji magyar utazók, írók, újságírók jegyzeteiből, karcolataiból ismerjük meg. Egyfajta archív állapotot kívánt rögzíteni a könyv?
– Igen is, nem is. Spanyolországban ma száz évvel ezelőtti hagyományok is élnek. Legalább is úgy érezzük. Talán szerencsésebb volt a történelmük, más az alkatuk, a habitusuk? Nálunk „minden egész eltörött”. A spanyolok mintha óvták volna és ma is vigyáznák hagyományaikat, szokásaikat, ünnepeiket. Önmagukat. A különösségüket. A Kelet-Európából odaérkező úgy érezheti, épebben maradt meg, élte át az elmúlt egy-két évszázadot a spanyol ember, a lélek és az épített világ. A könyv törzsszövegét a nyolcvan-száz évvel ezelőtt Spanyolhont járt magyarok beszámolóiból válogattam össze. Móra Ferenc például egy régészeti lelet miatt utazott spanyol földre, bele is szeretett az országba. Kitűnő publicisták, mint Bálint György, elfeledett újságírók, mint Neller Mátyás vagy Péchy-Horváth Rezső, remek írók – Zilahy, Márai, Kosztolányi – mellett a hányatott sorsú költőnő, Majthényi Flóra is szerepel a könyvben. Egyik kedvencem a titokzatos Deli tekintetes úr, akinek nem sikerült kiderítenem a kilétét.

– Hat tematikus részre bontottad az anyagot, például Föld, vidékek városok vagy Spanyol lélek és jellem. Külön fejezet szól a bikaviadalokról. A Paletta sorozat köteteinél megszokhattuk, a lapok szélén hol kislexikon, hol kronológia fut, további érdekes olvasmányt kínálva a törzsszövegek és a rövidebb keretes anyagok mellett. Ez esetben a lapszéleken ünnepek sorjáznak a kalendárium rendjében.
– Spanyolországban több ezer ünnep van, ebből válogattam egy csokorra valót, az évkört követve. A legszínesebb, leglátványosabb „fiesták” közül szemelgettem, de célom volt az is, hogy változatos tájak és népcsoportok ünnepeiből tegyek egy-egy színfoltot a „palettára”. A hatszáz éve szünet nélkül megünnepelt valenciai Misteri például a régi misztériumjátékok emlékét őrzi – egy darabka eleven középkor. A külföldiek körében ismertebb a Fallas, amelyet Szent József, az ácsok védőszentje napján tartanak. Régen ezen a napon az ácsok kihordták az előző év fahulladékát és elégették. Ebből mára óriás papírmasé szobrok és kompozíciók lettek, amelyeket egy éven át építenek, hogy aztán egyetlen boszorkányos-viharos éjszakán felgyújtsák őket. A 17. századba nyúlnak vissza a gyökerei a salamancai „Vizes Hétfőnek”, amely eredetileg az örömlányok felmagasztalása volt. Valaha a kurtizánokat a nagyhét idejére – uralkodói rendeletre – egy közeli szigetre száműzték. Az egyetemi város fiataljai alig várták, hogy leteljen a „penitencia”, s igen-igen lelkendezve várták vissza, és ünnepelték a hölgyeket. A kedvencem a Patum nevű úrnapi misztériumjáték Bergában. Fő látványossága az arabokkal való harc megjelenítése. Óriási, mitikus állatokat építenek, tüzet okádó szörnyeteget, hatalmas sast, ezek rituális táncot járnak a kisváros főterén. Az ünnep egy hatalmas dobról kapta a nevét, amely ütemes duhogással végigkíséri az ünnepet, s amelynek a hangját a hazájuktól elszakadt bergaiak is „hallják” a jeles napon. Az ünnep, tudjuk, fontos. Erőt, hitet ad. Erősíti az azonosságtudatot, szórakoztat, tagolja az évet, az életet. Felemelő, emellett nekünk egy kicsit fájdalmas is ezt látni, mert hát hol vannak a mi hasonló, régi ünnepeink? Hol van ez a fajta összetartó erő?
– A lapozgató, ízlelgető olvasó mi mindennel találkozhat még a könyv lapjain?
– Szokásokkal, életmóddal, feléledő utcai mesterségekkel, amilyen a kapukulcsos éjjeliőr, egy kis történelemmel, nemzetiségekkel, szélsőséges véleményekkel a spanyol jellemről. Mert minden kultúra viszonyítási pont, amihez hasonlítva magadat is jobban megismerheted. Az egyik szerző kirohan a gőgös spanyolok ellen, a másik mint a világ legjóindulatúbb népéről áradozik róluk. S közben a kedves Deli tekintetes 1890 körül azon aggódik, hogy a természetes és barátságos spanyolok a globalizálódó világban elveszítik önmagukat, értékeiket, ételeiket, italaikat, habókos vagy éppen tiszteletre méltó szokásaikat. És persze félti ettől a saját nemzetét is. „Uniformisos” globalizációval rémisztget! 1898-ban!

– A könyv szerves része a fotóanyag, amely fekete-fehér archív és mai színes felvételekből áll.
– Körülbelül kétszáz kép lehet a könyvben, száz éves városképek, zsánerek, utcai jelenetek. Mellettük pedig a mai, friss képek. Tárgyak, legyezők, flamenco-táncosok tarka ruhái, vasalt cipői, kasztanyetta, ékszerek, kendők, éjszakai mulatóhelyek, hentesüzlet-belső a híres serrano sonkákkal. És a gyönyörű tájak. Kaptunk képeket a Turespañától, a Spanyol Turisztikai Hivataltól, szereztünk légifotókat Spanyolországból, fényképeztünk magunk is: kedvenc tárgyakat, kedves helyeket, ahol időztünk. A könyvtervező Tóth Zoltán játékosan, nagy kedvvel és ötletgazdagsággal lavírozhatott régi és új között.


Szénási Zsófia