A Ladann vizében megláthatjuk önmagunkat

Mindenki életében léteznek olyan könyvek, melyek kalandos úton kerülnek hozzá, és olyan telitalálatok, hogy azután a lelkes olvasó boldog-boldogtalant igyekszik meggyőzni arról, hogy ezt aztán muszáj elolvasnia. Ilyen számomra Schmal Róza Nagy folyók haragja trilógiája – bár bevallom, egyelőre kevés siker koronázza népszerűsítésére tett erőfeszítéseimet, a családom, illetve baráti köröm szemmel láthatóan fenntartásokkal viseltet az ifjúsági irodalom szemben –, melynek második kötete, a Varad könyve új kiadó, a Lampion könyvek gondozásában jelent meg.

Hőseinket az előző részben kényes helyzetben hagytuk magukra: előkerült egy halottnak hitt trónörökös, egy város elkezdett porrá omlani, a semmiből felbukkanó hurrogónok pedig egy egész falu lakosságát kardélre hányták.

A hurrogónok félig bölény, félig ember lények, akik viszonylagos elzártságban élnek egy sziklák övezte félszigeten. Ritkán mozdulnak el lakhelyükről. Egyszer már háborúztak a ladanniakkal, annak kimeneteléről az uralkodó család címere tanúskodik, melyen egy hurrogón holtteste látható.

Egy hercegnő – apja nagy bánatára – összeállt egy hajóskapitánnyal, egy másik bujkálni kényszerült, a harmadik pedig egyik napról a másikra egyszerű parasztlányból hirtelen hercegnővé vált. Senki sem tudja, mi történhet a hurrogónok kíváncsi szemektől elzárt, sziklás szigetén, de annyi bizonyos, hogy nyugtalan a folyó, és ez senki számára nem jelent jót…

A cselekmény a korábbihoz hasonlóan rengeteg szálon fut, de Schmal Róza ügyes szövőmester, és úgy irányítja az olvasó figyelmét, hogy egy percig sem érezhetjük magunkat elveszve. Nem egyszerű egy ilyen nagyívű történetet összefogni, pláne úgy, hogy ne váljon monotonná az olvasása – itt azonban a kalandközpontúság gondoskodik arról, hogy ne érjünk rá unatkozni. Minden szereplőnek megvan a maga külön útja és azokon a saját kihívásai, kalandjai. Ez lehet az oka annak, hogy a kötet szinte letehetetlen.

Ifjúsági irodalomként címkézték ugyan, de bevallom, jómagam teljesen megfeledkeztem erről olvasása közben, és ugyanolyan lelkesedéssel olvastam, mint bármely más könyvvel tettem volna. A Varad könyve ugyanis mentes a finomkodástól és a túlságosan mesebeli fordulatoktól: a jók nem mindig nyerik el méltó jutalmukat, vagy ha igen, az sem tart örökké; a rosszak nem mindig bűnhődnek meg; és nincsen egy jól láthatóan kikövezett helyes út, nem feltétlenül győz az igazság. A Ladann-völgy világa, bármilyen lenyűgöző is, kegyetlen világ, ahol nem csupán az ármánykodók, hanem még a természet is gyakran a lakók ellen dolgozik. Azonban tele van varázslattal és csodával is, sűrű erdőkkel, gazdag rétekkel, és sebesvizű folyókkal.

A Varad könyve úgy tart görbe tükröt elénk, hogy szinte észre sem vesszük. Fölöttünk persze nem lebeg az a fenyegetés, hogy bármikor lecsaphatnak ránk egy számunkra ismeretlen útvonalon keresztül félbölény lények; azonban biztosan találunk olyan társadalmi vagy népcsoportot, akikkel éppen olyan kirekesztően bánunk, mint a ladanniak a hurrogónokkal. Mi talán nem kockáztatjuk a kivégzést, ha nemet mondunk új vezetőnk egy megbízatására; de bizony akadnak helyzetek, ahol kétszer is meg kell gondolnunk, melyik oldalra álljunk. És ugyan kevesünk került olyan helyzetbe, hogy hirtelen egy palotában kelljen élnie, számára teljesen ismeretlen szabályok szerint; azonban mindannyian éreztük már magunkat kívülállónak és vágytunk vissza saját otthonunk biztonságába.

Schmal Róza kötete tehát olyan világba kalauzol el minket, mely látszatra semmiben sem hasonlít a miénkre, azonban a történet előrehaladtával kiderül, hogy bizony nagyon is hasonló. Gondosan szerkesztett mondataival és csodásan leírt tájaival a nyár egyik legjobb olvasmánya, mely már ránézésre is azt suttogja: kalandra fel!

Bráder Edina

Schmal Róza: Nagy folyók haragja II. - A Varad könyve
Lampion Könyvek, 492 oldal, 4299 Ft