Rémisztő függetlenség

Nehéz elszakadni attól, amit szeretünk. Még nehezebb attól, amit megszoktunk. Bár a bölcsesség azt állítja, hogy megárt belőle a sok, a jóból ennek ellenére sosem lehet elég. Főleg, ha az a jó a családi fészek melege, a mama főztje, a kiszámítható biztonság.

A XXI. század egyik érdekes új tapasztalata, amellyel mostanában már szociológusok, pszichológusok is egyre többet foglalkoznak, a fiatal felnőttek kiszakadása, pontosabban mondva ki nem szakadása a családi közegből. Mi az oka annak, hogy egyre később házasodnak, vállalnak gyereket a fiatalok? Miért félnek az elköteleződéstől? S ha ki is repülnek, megházasodnak, gyerekeik születnek, miért költöznek vissza újra szüleikhez?A válasz, ha nem is egyszerű, úgy tűnik készen áll: „Az élet kaotikusabb lett, a változás felgyorsult, a jövő kiszámíthatatlanabbá vált. Társadalmunkban nincs többé közös értékrend, és egyre nagyobb az ideológiai megosztottság. Intézményeink, melyek egykor az állandóság pillérei voltak, ma támadások kereszttüzében állnak, és a túlélésért küzdenek. A fiatalokat érzékenyen érinti a stabilitás hiánya.” A fenti idézet a Harmat Kiadó gondozásában megjelent legújabb Gary Chapman-könyv bevezetésében olvasható (Szülőfüggő fiatalok – Hogyan szeressük felnőtt gyerekünket?), a népszerű amerikai házassági és családi tanácsadó már-már szokásos szerzőtársával a pszichiáter Ross Campbellel nemcsak az okokat, de a következményeket, és szerencsénkre a függőségből kivezető utakat is bemutatja könyvében.

A jól ismert jelenség okainak bemutatásnál ugyanis sokkal érdekesebb, hogy azok, akik részesei ennek a folyamatnak, miként élik meg azt, hogyan próbálnak megbirkózni a hétköznapjaik során akár szülőként, akár (fiatal felnőtt) gyermekként ezzel az egyik fél számára sem könnyű helyzettel. A szerzőpáros számtalan példával illusztrálja, milyen sokszínű is a probléma, és igyekszik a gyakorlatban is megvalósítható, egyszerű tanácsok (szabályok) segítségével megmutatni a kiutakat. A családból kilépni képtelen fiatalok és szüleik között a konfliktus szinte elkerülhetetlen, bármennyire is jó érzés szülőnek lenni, egy idő után terhessé válhat, különösen akkor, ha nincsenek kialakítva az együttélés szabályai, amelyek közül a legalapvetőbb a nyílt kommunikáció és a határok pontos kijelölése.

Sokféle motiváció készteti arra a fiatal felnőtteket, hogy a szabadság helyett a kényelmet válasszák, a Szülőfüggő fiatalok szerzői arra bátorítják a családokat, hogy nézzenek szembe a helyzettel, és ne áldozatai, hanem tudatos irányítói legyenek élethelyzetüknek, mert ugyan nehéz, sok munkával, odafigyeléssel mégis lehetséges egészséges szülő-gyerek kapcsolatot kialakítani még ebben a kaotikus, felgyorsult, kiszámíthatatlan világban is.

Pompor Zoltán

Gary Chapman – Ross Campbell: Szülőfüggő fiatalok – Hogyan szeressük felnőtt gyerekünket?
Harmat Kiadó, 206 oldal, 2500 Ft