Hogyan lehetséges az, hogy egy halálos lövést okozó golyó eltűnik, és a szoba, amelyben a gyilkosság történt, belülről van bezárva? A Gyilkos illúziók című regényben ez a megoldhatatlannak tűnő rejtvény adja a kiindulópontot. A történet végéhez közeledve az lehet az érzésünk, hogy ezek a rejtélyek talán örökre homályban maradnak, miközben betekintést nyerünk az emberi természet különös mozgatórugóiba. A főhős módszerei mögött pedig jól érzékelhető, hogy ezeket a mozgatórugókat a szerző klinikai szakpszichológusként nagyon jól ismeri.

A történet 1902-ben játszódik Bécsben. Reinhard felügyelő kapja Charlotte Löwenstein, az ismert médium különös gyilkossági ügyét, ő pedig Max Liebermann pszichiáter barátjához fordul segítségért. Liebermann Freud tanítványa, és ha nem is minden nézetével ért egyet, de sikeresen alkalmazza módszereit munkája során. Már barátja elszólásaiból is össze tudja rakni a gyilkosság részleteit azelőtt, hogy Reinhard bármit is említett volna azzal kapcsolatosan. Sikeresen meggyógyít egy angol nőt, aki az akkoriban hisztériaként diagnosztizált betegségben szenved, és ennek következtében nem tudja használni a jobb karját. Nála a pszichoanalízissel próbálkozik. Hipnózisban szembesíti azzal, hogyan érezte magát, amikor munkaadója, a távoli rokon az éjszaka közepén ittasan rátámadt. Főnöke, Gruner professzor azonban egyenesen „veszélyes folyamatnak” tartja Freud álláspontjának terjedését, „amely szerint a hisztéria okai lélektani természetűek”. A kórház elfogadott módszere az elektroterápia, Liebermann azonban nem rejti véka alá, hogy mennyire embertelennek és kegyetlennek tartja azt. Az események őt igazolják: Gruner elektroterápiával kezelt, lábra állni nem tudó betege öngyilkos lesz, míg Liebermann egy tudathasadásos személyiség esetében ér el áttörő eredményt, amelynek köszönhetően a fiatal nő a lebénult karját újra tudja használni.

Reinhardt felügyelő türelmetlenül nézi végig a Liebermann által vezetett kihallgatásokat, majd csodálkozva konstatálja, hogy az újszerű kérdéstechnikával milyen érdekes részleteket sikerül felfedezni, és ezzel leszűkíteni a gyanúsítottak körét. A pszichiáter szakmai tudásával rámutat arra, hogy az emberi természet bizony kiszámítható, a cselekedeteink elárulják, hogy mit miért is teszünk valójában, így a tettek tudatos elemzésével és a nem akaratlagos elszólások vizsgálatával egyre többet derít ki a körülményekből – amelyek azonban a megoldáshoz látszólag egyáltalán nem viszik közel egyiküket sem. Ehhez végül Amelia Lydgate segíti őket hozzá, Lieberman korábbi betege, akit a doktor a gyógyulása után társalkodónőnek ajánl be egy idős asszony mellé.

Azt várnánk, hogy olyan szakmai rátermettséggel és bátorsággal, mint amivel Liebermannt megáldotta a sors, a magánéletében is jól eligazodik, ám ez közel sincs így. Határozott elveket vall a munkájában, de nem gondolkodik azon, hogy veszélybe kerül az állása, ha nyíltan megtagadja az elektroterápiát, ami mellett a főnöke letette a voksát. Fáj neki, hogy csalódást okoz édesapjának, mert nem viszi tovább a családi vállalkozást. A megfelelési vágy miatt kéri meg barátnője kezét, ami sose jutott volna eszébe, ha édesapja nem hívja fel a figyelmét arra, hogy a lány szülei a család jó barátai. Korábban szórakoztatták a találkozások Clarával, azonban azután, hogy jobban megismeri Amelia Lydgate kisasszonyt és orvoslással kapcsolatos terveit,  inkább untatja menyasszonya csacsogása, ám önmagát nem szembesíti vele, Lydgate kisasszonyhoz vonzódik. Nem kell túl okosnak lenni annak a felismeréséhez sem, hogy egy gyilkossal kettesben felmenni egy óriáskerékre mennyire kockázatos vállalkozás. Ő mégis megteszi, hogy a magasban szembesítse a gyilkost tettével, mert „az óriáskeréken elmosódik a valóság és az álomvilág határa”, és „az álmok világában gyakran levetkőzzük a gátlásainkat”, ezért számít arra, hogy az óriáskerék meseszerű hangulata úgy provokálja majd a gyilkost, hogy megpróbálja őt is megölni – odafent. De ahogyan azt már Vekerdy Tamástól tudjuk, a pszichológus is ember, semmivel nincs nagyobb rálátása a saját életére, mint bárki másnak, így Liebermann karaktere ezektől a kisebb-nagyobb „baklövésektől” csak hitelesebb.

A regény többi szereplője is hasonlóan az emberi vonásoktól válik hitelessé. Charlotte Löwenstein tisztességtelen módszerekhez folyamodik a boldogulásáért, megrendezett szeánszokon pénzért csapja be az ügyfeleit, hosszútávú haszon reményében csábít el tehetős férfiakat, és amikor terhes lesz, szintén csalással igyekszik menteni a helyzetet. Terve nem sikerül, meggyilkolják. Amelie Lydgate nagyapja örökségét tisztelve orvos akar lenni, egyetemre menni és Landsteiner doktortól tanulni Bécsben. Egy távoli rokonánál lakik, ahol a gyerekeket tanítja angol nyelvre. Azonban amikor Schelling meg akarja őt erőszakolni, elméje egy másodlagos személyiséget hoz létre, aki képes védekezni a férfival szemben. Ezután ideiglenesen ez a másodlagos személyiség használja a karját, amellyel az ollót a férfi hátába mélyesztette. Reinhardt felesége, akivel két kislányt nevelnek együtt, amikor meglátja a férjét egy idegen nővel nevetgélni egy kávézóban, féltékeny lesz. Löwensteinnel és Lydgate-tel szemben ő nagyon szerencsés, hiszen amellett, hogy egy félreértésről van szó, nyíltan megkérdezheti a férjét az esetről, és az ő élete mehet tovább a korábbi medrében. Nem kell megcsalt feleségként élnie, mint ahogy Schelling feleségének, és küszködnie élete végéig bűntudattal, hogy nem tehet semmit az ártatlan fiatal lányokért, akiket a férje megront. A nők kényes helyzetét a gyógyult Amelia foglalja össze Liebermannak: „Minden nő tudja, milyen érzés feloldhatatlan dilemma előtt állni. A nők sorsa mindenütt ugyanolyan bizonytalan. Drótkötélen egyensúlyozva próbáljuk a saját vágyainkat és szükségleteinket összhangba hozni a férfiak elvárásaival. Elég egyetlen rossz lépés, és a mélybe zuhanunk.” Mindezt Reinhardt is belátja, és reménykedik, hogy egyik gyermekének sem kell boldogtalannak lenni csak azért, „mert nem volt választási lehetősége.”

A lélektani mélységek mellett Tallis ügyesen navigál bennünket Bécs városában. Liebermann zenerajongásán keresztül megismertet bennünket a Beethoven kiállítással, a Ferenc József uralkodásának ötvenedik évfordulójára felállított óriáskerékkel, utal a kor spiritualitással kapcsolatos hiedelmeire és az antiszemita nézetek felbukkanására – mindezt a „labirintusra” emlékeztető nyomozás hátterében. A krimi és a lélektani regény kedvelőinek mindenképpen szórakoztató olvasmány lehet ez a sokszereplős, izgalmas regény.

Vincze Ágnes

Frank Tallis: Gyilkos illúziók
Magistra Könyvkiadó, 440 oldal, 3490 Ft