Hálószobatitkok a XIX. századból – így készül Az Olvasás Éjszakájára Szécsi Noémi
Mátraházi Zsuzsa - 2013.08.23.
„Vérmesével” kezdett alig több mint egy évtizeddel ezelőtt, a Finnugor vámpírral, amelyben az írói ambíciókat dédelgető huszonéves Jerne útját a több mint kétszáz esztendős, de örökifjú nagymama egyengeti. Azóta megjelent prózái mind új hangot hoztak irodalmunkba, legutóbb a Nyughatatlanok című történelmi mű, amelyet talán a bevezetése – egy Jókai-átirat – miatt a romantika felélesztéseként éppúgy emlegettek az ítészek, mint a Jókaiság tagadásának vagy „gótikus rémregénynek”.
Tagadhatatlan, hogy Szécsi Noémi cseppet sem sablonos könyvekkel rukkol elő, mint ahogy Az Olvasás Éjszakájára tervezett előadása sem ígérkezik átlagosnak.
– Ezen a különös éjszakán nem felolvasások lesznek, nem klasszikus írói szerepben jelenünk meg a közönség előtt, mindenki valami más színt is megmutat magából – ébreszt kedvet a szeptember 13-i eseményhez. – Én arra vállalkoztam, hogy ismeretterjesztő előadást tartok a XIX. századi nőkről, akikkel az utóbbi időben sokat foglalkoztam. Nemcsak előző regényem, a Nyughatatlanok kapcsán, hanem a hamarosan megjelenő miatt is, amelynek Gondolatolvasó a címe.
– Ha jól sejtem, mint minden munkájába, úgy ebbe is beszűrődik több-kevesebb a mi mindennapjainkból.
– Igazából nem fog érződni a regényen, hogy a XIX. században játszódik, pedig valójában a Nyughatatlanok folytatása. Azonos szereplők bukkannak fel benne, de ez most egy siket fiú fejlődéstörténete kétévestől tizenkilenc éves koráig. Nem véletlen, hogy rá esett a választásom, mert engem nagyon érdekelnek a kívülálló csoportok, így a fogyatékosoké is.
– A XIX. százai női életről mit tud elmondani, végtére is az olyan távol van már tőlünk? Nehéz beleképzelni magunkat a folyóvíz és modern kozmetikumok nélküli világba.
– Valójában morzsákból állítom össze az előadást, olyan apró adalékokból, amelyeket a könyvírás közben végzett kutatásom alatt találtam, és csak részint dolgoztam bele a regényekbe. Olyasmiről nemigen szólnak könyvek, hogy miként élték meg a nők akkor a párkapcsolatot, a szexualitásukat, milyen problémát jelentett számukra a gyerekvállalás vagy a fogamzásgátlás. A szülés például élet-halál kérdése volt az idő tájt, tragikus, de legalábbis kockázatos eseménye volt a nők életének. Nagy nehezen kapartam össze ezeket a részleteket. A teljes képhez bizony olykor a saját fantáziámmal kellett kiegészítenem azokat a kis morzsákat, amelyek e témában naplókban, önéletrajzokban, orvosi közlésekben, szaklapokban lelhetők fel. Az apró kuriózumokat, kis hálószobatitkokat gyúrom össze előadássá.
– Lehet, hogy többet kell olvasnia, mint írnia, míg e kis adalékok összegyűlnek?
– Szenvedélyes olvasó vagyok, bár mostanában, mióta munkává vált számomra az írás, nehezebben oldódom fel a szépirodalmi szövegekkel való találkozáskor, mert az alkotó szemével nézem a könyvet. Szakmai ártalom, hogy a mű struktúráját figyelem, azt, hogy a szerzője miként dolgozott, milyen technikai kérdésekkel szembesült, és hogyan oldotta meg a problémákat, mi módon ért el bizonyos hatásokat. Ezért gyakran menekülök más műfajokhoz, azok sokszor jobban szórakoztatnak, inkább nyújtanak kikapcsolódást. Ilyen például a művelődéstörténet, a történelem, a képzőművészet. Nagy rajongója vagyok a festészetnek, és albumokban jobban szeretem nézegetni a képeket, mint múzeumban.
– Mekkora könyvtár kell mindehhez?
– Nincs nagyon sok könyvem, mert notórius könyvtárjáró vagyok. Ez már gyerekkoromban kezdődött. Elmentem szombaton a könyvtárba, és hétfőre minden kiolvastam, amit kikölcsönöztem. Akkoriban nagyon szerettem a Képes történelmet, az életrajzokat, de nem a regényeseket, hanem a tényeken alapulókat. Azóta is a Szabó Ervin Könyvtár a legfőbb forrásom, de járok a Francia Intézet könyvtárába, és sokat ültem a Széchényi Könyvtárban is, főleg, amikor a Kommunista Monte Cristo című regényemet írtam. De jobb, amikor nem vagyok olvasóteremhez kötve, hanem otthon építhetek magam köré hatalmas tornyokat könyvekből, amelyekhez mint tárgyhoz is ragaszkodom. Bármennyire maradinak tűnik is, nem szeretek monitorról olvasni, és e-könyvolvasóm sincs. A régi könyvek e kedvenceim. Szeretek elgondolkodni a régi megsárgult lapok fölött, amelyeknek még a szagát is szeretem, hogy miről árulkodik a kötet nyomtatása, külleme, kolofonja, hogy mindnek megvan a maga sorsa.
– Író számára talán furcsa vagy nehéz a kérdés: miért tartja fontosnak az olvasást?
– Mert semmihez sem fogható módon komplex tevékenység, amely állandó edzésben tartja az agyunkat, a képzeletünket, szélesíti a szellemi horizontunkat, és mindezzel hozzájárul az életkedvünk, a értelmi frisseségünk megőrzéséhez. Élni érdemessé teszi az életet. Nekem legalábbis sokszor ad egy-egy könyv reményt, energiát a mindennapokhoz. Ha Kosztolányit olvasok, azt érzem, a világ mégiscsak tökéletes, nem a szépséges, hanem összetettségében gyönyörű. Karinthy könyvein meg nevetünk, és a derű is óriási erőforrás.
– Ön mit szeretne az olvasókból kiváltani a regényeivel?
– Azt szeretném, ha nyitottak lennének, nagyon tájékozottak és elgondolkoznának azon, amit nyújtok nekik. Nem kész véleménnyel, életrecepttel akarom kiszolgálni őket. Épp ellenkezőleg. Az volna jó, ha velem együtt felfedeznék, hogy a világot nem lehet egyoldalúan szemlélni, hiszen nagyon sok megközelítési mód van. Ne merevedjenek bele egy nézőpontba, ne szektásak legyenek, hanem rugalmasak.
Mátraházi Zsuzsa
Fotó Dévai Ákos
Az Olvasás Éjszakáján, szeptember 13-án az Alexandra Könyvesházban (1075 Budapest, Károly körút 3/C) 21 órakor Szécsi Noémi Szex, szerelem, házasság, szülés a 19. században címmel ismeretterjesztő előadást tart.
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
A vérzés hiánya – Annie Ernaux: Lánytörténet
Tűzön-vízen át – Mark Haddon: A Delfin
„A legaljasabb és a legnemesebb dolgokra egyaránt képesek vagyunk” – Bene Zoltán
A határozottan szív alakú szirom – Interjú Géczi Jánossal
Különleges emlék egy csodálatos nagymamáról – Beszélgetés Finy Petrával