Informatikai és közgazdasági szakkönyvkiadónak indultak, sokáig jelentős szereplői voltak a felsőoktatási tankönyv- és szakkönyvpiacnak, majd a felsőoktatás támogatási rendszerének elsorvadásával kénytelenek voltak profilt bővíteni. Ma a digitális tartalomfejlesztés és a felnőttoktatás legalább annyira a tevékenységük része, mint az ismeretterjesztő könyvkiadás. Hisznek a családi vállalkozásban. Kicsinységükből előnyt kovácsoltak: rugalmasak és minden új megoldásra nyitottak. A zuglói székhelyű Panem Kiadó történetéről Tarr Zsuzsát, a kiadó vezetőjét kérdeztem.

– Nem mondható tipikusnak a könyves szakmai karrierje, nem a bölcsész tudományok felől érkezett a könyvkiadásba.

– A Budapesti Műszaki Egyetemen végeztem, mint villamosmérnök – mérés- és szabályozástechnika szakon – a mintegy 300 végzős közül kb. tízen voltunk lányok. Az egyetem után tíz évig beosztott tervező mérnökként dolgoztam. Gyakran kellett utaznom, mert az NDK-beli és szovjet nagyüzemek számára terveztünk központi irányító rendszereket. Közben három gyermekem született, így mellettük már nem tudtam ezt a terhelést vállalni. 1980-ban kerültem a könyves szakmába. Az Akadémiai Kiadónál kezdtem, a lexikonszerkesztőségben, a műszaki, fizika, matematika és csillagászat területén végeztem szöveggondozást. Innen a Műszaki Könyvkiadóba mentem át, természetesen itt is a műszaki és a mérnöki tudományokhoz kapcsolódó szerkesztőségben dolgoztam. A Novotrade Kiadó volt a következő állomás, akkor indult meg a számítógépes forradalom és a Commodore 64-ek használata. Ez a cég hozta be elsőként a gépeket az országba, és természetesen szükség volt felhasználói kézikönyvekre is. A német nyelvterületen használatos könyveket fordítottuk magyarra, lényegében ezek lettek az első Magyarországon használatos informatikai könyvek. Mai szemmel nézve nagyon viccesek voltak: le kellett bennük rajzolni pl. az ENTER gombot és odarajzolni az ujjat, amivel lenyomtuk stb.

– Mint sok más könyves szakembernek, a rendszerváltás idején lehetősége volt saját kiadót alapítani. A kiadóját jelképző „P” betűben egy kenyér látható...

– 1989-ben eljött az idő, hogy két társammal közösen új kiadót alapítsunk, ez lett a PANEM Kiadó. Nevünket a „Panem et circenses” latin mondásból vettük, ami azt jelenti, hogy „kenyeret és cirkuszt”. Kiadványainkkal ezt a „kenyeret”, vagyis szaktudást kívántunk adni az embereknek. Sok helyen ugyanis ma már nem azt kérdezik meg az embertől, hogy hol tanult, és milyen diplomája van, hanem azt, hogy miből tanult. Aki például „Tanenbaumból”, az egy informatikai nyelvet beszél Indiától Skandináviáig. Alapvető koncepciónk az volt, hogy az informatika és közgazdaságtan területén külföldön elterjedt és jól bevált egyetemi tankönyveket, illetve szakkönyveket magyarítsunk. Számos helyről kaptunk ehhez segítséget: Brealey és Myers Modern vállalati pénzügyek című könyvéhez – ez volt az első nagy sikerünk – például a Közgazdaságtudományi Egyetem egy külön munkacsoportot hozott létre, a munkatársak több mint egy évig dolgoztak vele, mert a magyarításhoz egy új pénzügyi szaknyelvet kellett létrehozni. Hasonló módon tudtuk megjelentetni Andrew S. Tanenbaum informatikai könyveit is. Elsőként egy nagy amerikai kiadóval, a McGraw-Hill Education-nel ún. co-publishing szerződést kötöttünk, akik anyagilag is támogatták, hogy kiadványaik magyarul is megjelenjenek. Később a Simon&Schusterrel volt hasonló szerződésünk, majd a Wiley Kiadóval is. Ezek a kiadók mind támogatták, hogy könyveik eljussanak a magyar felsőoktatásba. Ma már csak egy-egy pályázathoz kapcsolódóan jelentetünk meg új könyvet a két területen. Közoktatási könyveink közül nagyon sikeres volt a biológia tankönyvsorozatunk középiskolásoknak, amihez cd-romot is készítettünk. Ezenkívül egy sor tanulást segítő, ún. segédkönyvet adtunk és adunk ki középiskolások számára a nyelvtantól a fizikán át a matematikáig.

– Mi váltotta fel a papír alapú könyvkiadást? Digitális tartalmakat árusítanak?

– Néhány könyvünket megjelentettük digitális formában is, de ez üzleti szempontból nem fenntartható. A könyvkiadás terén jelenleg az ismeretterjesztés dominál, azonkívül a digitális tartalomfejlesztés vált fő profilunkká. Elsősorban pályázatokon veszünk részt, vagy egyetemekkel fogunk össze és fejlesztünk tananyagokat, főleg a fizika és a biológia területén vagyunk erősek. Sok multimédiás anyagot állítunk elő, szakértők bevonásával.

– A honlapjukon azt olvastam, és említette is, hogy mindig fontos tevékenység volt a kiadónál az idegen nyelvű szak- és ismeretterjesztő könyvek honosítása. Ez továbbra is aktuális?

– Hat éve fut TANTUSZ Könyvek sorozatunk, ami a több mint 30 nyelven megjelenő Dummies-könyvek magyarítása. Olyan ismeretterjesztő sorozatról van szó, ami bár laikusoknak szól, erősen szakmai jellegű. Kiemelném például a Pénz, pénz és pénz című kötetet, aminek magyar társszerzője dr. Veres Pál, vagy a GPS a Bibliához c. kötetet, csak hogy néhányat említsek az igen széles spektrumból.

– A profilbővítés folytatódott: a PANEM Kiadó részeként működik a Panem Oktatási Stúdió, amely felnőttképzéssel foglalkozik: informatikai és pedagógus-továbbképzéseket tartanak.

– Sok oktatási anyagot fejlesztettünk az idők során, az élet hozta magával, hogy az elkészített anyagokat kiadva professzionális tanárok a mi stúdiónk keretében tartják meg a tanfolyamokat.

– Hogyan változott a kiadóban a létszám? Említette, hogy hárman indították be a vállalkozást.

– Igen, néhány év múlva ketten elmentek. Mindig sok külsőssel dolgoztunk, ahogy ma is. Az irodában 8-10 fő dolgozik állandóan. A kiadó munkatársai elsősorban informatikusok és villamosmérnökök, közgazdászok és matematikusok. Többségük régóta itt dolgozik, néhányan nyugdíjba mentek – ahogy jómagam is nyugdíjasként dolgozom tovább –, és jelenleg négy kismamánk is van.

– Mennyiben családi a cég?

– A középső gyermekem szintén villamosmérnök, az egyetem után itt kezdett el dolgozni, és ma már ő vezeti a digitális tartalomfejlesztés részleget.

– És hogyan látja a jövőt?

– Amíg jól futott a felsőoktatási tankönyvkiadás, és működtek a co-publishing szerződéseink, nagy volt a kísértés, hogy megnőjünk és terjeszkedjünk. Végül nem tettük meg. Kicsik maradtunk, és ezért rugalmasak, így könnyebben alkalmazkodtunk és alkalmazkodunk a folyton változó körülményekhez. Amíg a hőskorban 40-50 címet is megjelentettünk évente, ma ez a szám csak 4-5. A szakkönyveink kezdenek „elöregedni”, mert nem tudjuk hozni az új, frissített kiadásokat. Nagy befektetést igényelnének, ami nem térül meg. Ezért az oktatásban és a digitális tartalomszolgáltatásban látjuk a jövőt, sokkal inkább, mint a hagyományos könyvkiadásban.

Szénási Zsófia