Szentgyörgyi Zsuzsa villamosmérnök, nukleáris szakmérnök, egyetemi doktor. Életpályája során volt ipari mérnök, tudományos kutató és államigazgatási középvezető. Jelenleg szabadúszó szakíró. Mintegy 50 tudományos és több ezernyi tudományos-műszaki ismeretterjesztő cikk, illetve ezzel együtt immár 28 könyv szerzője, társszerzője vagy szerkesztője. Az Életutak sorozat hetedik tagjaként látott napvilágot ez a rendhagyó, önéletrajzi könyve. Az első öt egy-egy kimagasló mérnök pályáját vázolja föl, a hatodik, A Sziget, a hazai tudományos kutatás egyik jeles műhelyének bemutatása.

– Hogyan került kapcsolatba a Typotex Kiadóval?

– Amikor a sorozat első köteteire felkértek, a kötet támogatói, a Knorr-Bremse vállalattól, már megtalálták a kiadót is, amely nagy örömömre egy olyan jeles kiadó volt, ami nem krimit, szakácskönyvet vagy ponyvát ad ki, hanem tudományos könyveket. Így, visszanézve a hetedik kötet magasából, azt kell, mondjam, nagyon szerencsés voltam, hogy ők vállalták a sorozatot. Mindemellett igazán remek szerkesztő-lektort kaptam Laik Eszter személyében, aki szerintem a szerkesztők gyöngyszeme. Ilyen háttér mellett nem csoda, hogy már belefogtam a nyolcadik kötetembe is…

– Ha nem korai még beszélni róla, pár mondatot erről is elárulna?

– Egy egészen kiváló, jeles magyar mérnökről szól majd, aki egyébként nem csak Magyarországon, hanem az USA-ban is elismert, és aki azért is különleges, mert az ideje jelentős részében külföldön is dolgozik, de ennek ellenére mégis itt maradt és itt éli le az életét. Bokor Józsefnek hívják, akiről már a A Sziget kötetben (amely a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet  50. évfordulójára jelent meg) megemlékeztem. Róla, a munkásságáról már abból a kiadványból is sokat megtudhat az Olvasó.
Azért választottam őt, mert azon kívül, hogy egészen kimagasló tudós, nem csak elméletben ér el jelentős eredményeket, hanem azokat, munkatársai segítségével, a gyakorlatba is át tudja vinni. Meglepő módon kevéssé ismerik a nevét. Ezt a magyar média nagy hibájának tartom, mert mondjuk, harmadrendű színészeket viszont ismernek… Talán a könyvem is hozzájárul, hogy ismertebb lesz a magyar közönség előtt, mert, merem mondani, egy mai Bánki Donát, Kandó Kálmán rejtezik benne.

– Az ön könyve szemelvényekből áll: emlékezésekből, anekdotákból. A sorozat megelőző köteteinek felépítése mennyiben tért el?

– A sorozat megelőző kiadványainak mind riport volt az alapja, magával az illetővel, és 3-5 olyan emberrel, akik közel állnak hozzájuk emberileg, szakmailag. Mindegyik kötethez írtam egy bevezető esszét, ami a munkájukhoz és a magyar ipartörténelem egy szeletéhez kapcsolódik.

– Akkor ebből a sorból az ön könyve lóg csak ki.

– Nem. A legelső kötet, amely Benedikt Ottó professzorról szól, bizonyos tekintetben szintén rendhagyó. Ő volt egykori mentorom, professzorom, aki óriási tudós volt, akiről, hogy úgy mondjam, szívből írtam. Ő volt a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet (SZTAKI) egyik alapítója. Zseniális ember volt, egyetlen balfogása volt talán az életben, hogy belefolyt a politikába. Róla saját kezdeményezésből kezdtem írni, és azt hiszem, végül talán ez a kötet lett a legjobb.

– 2005-ben jelent meg az említett kötet, és 2015-ben a hetedik, amelyben saját életének sorsdöntő eseményeit, emlékeit írja le, eleveníti fel.

– Szándékosan nem akartam időrendet, mert az szerintem unalmas és kötött, de van azért egy belső, logikai íve, amely összerendezi az emlékképeket az ifjúkoromtól 1956-ig és majdnem napjainkig. Közben pedig olvasható más egyéb is.
Írok például a külföldi útjaimról, a filmről, amit Mira Hamermesh, angliai rendező, készített velem. A „Two Women” egy birminghami munkásnő és egy vasfüggöny mögött, a „szelíd” diktatúrában élő nő életét mutatja be. Szerintem azonban ez a szembeállítás roppantul igazságtalan lett. Egy betanított munkásnővel szemben egy kutatómérnök.
Itt kell még megemlítenem Szűcs Édua grafikust. Roppant nagy megtiszteltetés számomra, hogy elvállalta az életrajz-kötetem illusztrálását. Ő nem csak nagyszerűen rajzol, hanem mély, filozofikus gondolatai és humora van. A kötetből az egyik kedvencem a 284. oldalon látható, „Közösségi élmény” című grafikája, amely a „Rosszkedvűen – 1956” fejezet bevezetője. A grafikák címét és azt, hogy melyik fejezet elé, melyik szövegrészhez melyik alkotása kerüljön, nagyon jó érzékkel választotta ki.

– Vannak a könyvben ismétlődően elhangzó történések is.

– Így van. Ezt hívják a mérnökök visszacsatolásnak, hurkoknak. Egy életben, miközben lineáris, mert a napok telnek, vissza-visszatérő kapcsolódások vannak. Úgy gondoltam, hogy kell egy felütés: ez a skarlát, ahonnan indulunk, és aztán sorra következik a család, a barátaim, az események. Van ennek egy finom íve.

– Az időszak, amiről ön ír, nagyon sok embert érint személyesen. Érkezett-e már visszajelzés?

– Volt már visszhangja, igen. Például, Lévai Katalin barátnőm, a kiváló író, összehívta egy tucatnyi barátját. Előzőleg mindenki megkapta a kötetet, és velük egy délutánon át beszélgettünk a könyvről. Az a vélemény nagyon megkapott, amely szerint átfogó képet ismerhet meg az olvasó egy magyar polgári család sorsáról. Örültem neki. Persze, ez egy igen kis példányszámban megjelenő könyv, nem gondolom, hogy túl nagy visszhangja lesz, nem is azért készült. Talán kiegészítő adalékul szolgálhat a kor iránt érdeklődő olvasó számára.

– Immáron hét kötet állít emléket, a magyar tudományos élet kiemelkedő szerepelőinek és előkészületben a nyolcadik. A sorban olyan gyakorlati emberek is helyet kaptak, akik nem voltak kimondottan tudósok. Mi az a közös nevező, amely mindnyájukban megtalálható?

– A mérnöki munka szeretete, a matematika, a fizika, sőt a társadalomtudományoknak is alkotó ismerete. Az adatok, tények, számítások tisztelete. Ezen felül az innovatív gondolkodásuk az, ami előrevivő és fenntartó. A panaszkodás helyett az a gondolatvilág és akarás, hogy egy problémát hogyan lehet megoldani, vagy hogyan lehet az állapotokat változtatni, milyen eszközökkel, milyen módszerekkel, milyen határidővel. Ezen felül vallom, hogy élethosszig kell tanulni, és képesnek kell lenni újítani, megújulni, mert aki nem teszi, az lemarad. A kötetekben a mérnöki tevékenység, a mérnöki munka apoteózisát szerettem volna adni.

– A most készülő kötet mellett mire jut még ideje?

– Például van egy blogom: atomenergiainfo.hu Főleg társadalmi kérdésekről írok benne a nukleáris kérdésekkel kapcsolatban. Ezt nagyon szeretem csinálni. Ezen kívül pedig rendszeresen írok még a Metropol vélemény rovatába. Emellett rengeteg barát vesz körül, minden hajnalban másfél órát sétálunk Tappanccsal. Szerencsére mondhatom, szép és teljes életet élek.

Illényi Mária
Fotó© Petrók György

Szentgyörgyi Zsuzsa: "A hetedik te magad légy" - Szemelvények egy életből
Typotex Kiadó, 456 oldal, 2900 Ft