Az Élet és Irodalom 20. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

KLIMÓ KÁROLY 90

Részlet Tóth Ádám A töredékek romjain című köszöntőjéből:

„Mindig kívülről befelé tekinteni. A felfogható világot szemlélni, törékenységéből, romlottságából indulatot, elfogadhatatlanságából nyers művészi hevületet nyerni. Ha valahogy, akkor így ragadnám meg Klimó Károly festői étoszát. Az életemben elsőként látott Klimó-festmény lángoló erejével, a kép egész felületét beterítő sárgáinak, vöröseinek vadságával és feketéinek felmérhetetlen mélységével az absztrakcióhoz való viszonyom újraértelmezésére és egyúttal annak felforgatására hívott.”

INTERJÚ

„A világ maga is porszem csupán”
Klimó Károllyal beszélget Földényi F. László.

„A most kilencvenéves Klimó Károly a kortárs magyar képzőművészet egyik meghatározó tagja. Pályatársaitól eltérően azonban feltűnően egyéni úton jár, az expresszív stílus terén nem nagyon vannak társai vagy követői.”

FEUILLETON

Peragovics Ferenc Kosáry Domokos és a zsidóság címmel írt esszét.

„Kosáry lutheránus vallású, honorácior értelmiségi családban született a multikulturális Selmecbányán. Liberális nevelést kapott a Trefort utcai mintagimnáziumban, ami után gondolhatnánk, hogy távol állt a korszak legnagyobb traumáját bűnbakképzéssel megoldani kívánó fajiságtól. De a korszellem a harmadéves egyetemista pesszimista naplójegyzeteiben is érződik: „Kultúránk zsákutcába jutott, irodalmunk tömegcikk, a vallások küzdelme kenyérharc. Gyökeres magyar faj nincs, állandó felhigítás az egész nemzet. […] Nekünk csak meg nem valósult lehetőségeink vannak és elszalasztott alkalmaink. Most is csak vegetálunk. A zsidóság erősebb, életképesebb, rajta ül gazdasági életünkön, kultúránkon, megelőz és kisajátít.” Az idézett hanyatlástörténet Szekfű Gyula ekkortájt megjelent Három nemzedék című korszakos munkájának, a népi írók műveinek és nem utolsósorban A Nyugat alkonyának hatása alatt született.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba A szégyen után című kritikája Fehér Renátó A merénylők fénykora című kisregényéről szól.

„Aki itt beszél, mielőtt tömeges merényletet akarna elkövetni, még irodalmi babérokra is tör – megfordul a fejében, hogy valójában ő regényt szeretne írni, vagy legalább annak előtanulmányát, epilógusát, beszél hát az irodalom kihívásairól is. David igazából töredékeket ír, ezzel képezi le mai világunk töredékességét, a töredékes figyelmet, amely jellemző nem csak erre a generációra, hanem lassan mindre. Szabadon lüktet az elbeszélés, melyet történetmagjai ellenére lirizált szövegként is értelmezhetünk. Fehér Renátó kiváló költő, három remek verseskötettel a háta mögött (Garázsmenet, 2014, Holtidény, 2018, Torkolatcsönd, 2022), amit itt prózaíróként létrehoz, nem független attól a költői tudástól, amellyel magabiztosan rendelkezik. Értelmezhetjük első regényét a terápiás célzattal megszülető jegyzetek felől is, nekem eszembe jutott vele kapcsolatban József Attila Szabad ötletek jegyzéke című korszakos műve is.”

AZ ÉS KÖNYVE MÁJUSBAN

Gács Anna Rítus, kultusz, hiány címmel írt elemzést Esterházy Péter Minden művészet – Válogatott beszélgetések című kötetéről.

„Esterházy kivételes státusára a kötet utolsó interjúja is utal: Markos Mária egy kérdésben felidézi Kristóf Luca kutatását, amely szerint hosszú időn keresztül Esterházy volt a legnagyobb kulturális tekintély Magyarországon politikai kurzustól függetlenül. Az író reakciója erre szokás szerint az ironikus elhatárolódás: „Nyilván az ember szívesen olvassa, hogy őneki a filológusok és a szervezett vasmunkások között is nagy a presztízse, támogatom ezeket a kutatásokat, de életélményként kimarad.” (190.) Ugyanakkor az is világos, hogy éppen saját társadalmi-kulturális státusának szüntelen reflexiója volt tekintélyének egyik legfontosabb forrása, és erre az interjúk a folyamatos, ismétlődő rákérdezéssel állandóan alkalmat adtak neki, azaz az interjúnak mint rítusnak kulcsszerepe volt tekintélye megteremtésében és fenntartásában.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Bozsik Péter, Karafiáth Orsolya és Tábor Ádám versei olvashatók. Ezen a helyen Tábor Ádám egyik darabját adjuk közre:

Újévi séta

Új évet sétálok a hideg télnapon
minden léptemre feleljen új napom
hátba kap a szél: szinte repülök
szembefúj a szél: szembeszegülök

körülöttem hó szívemben vakremény
kerüljön minket baj hazánkat álmerény
jó hírt hozzon a szél végre a világnak –
és ugyanígy higgyek mindebben még másnap

PRÓZA

Schauschitz Attila, Nagy Gerzson, Ürmös Attila prózája.
Tárcatár: Balázs Attila.

Részlet Schauschitz Attila Terike és én című írásából:

„A cselédszobában laktunk Terikével, és amikor Szergej megérkezett, mindig le kellett mennem játszani az udvarra.
Terike elvitt a lakáshivatalba, elmondta, kiknek a lánya vagyok, hogy a szüleim nem jöttek vissza a táborból. Akkor kaptunk még egy szobát a lakásunkból, aminek a maradék részébe egy nagy családot költöztettek, miután elvitték – egy másik – táborba azokat is, akiket még előtte raktak a helyünkre. Vagyis ez már azután volt, hogy lejöttem a padlásról. Amikor egyik nap Terike kézen fogott, és azt mondta, miközben levitt a cselédszobába:
– Komm… Gute ruszki…”

FILM

Báron György három, a képzelet túlpartján játszódó filmet elemzett együtt.

„Talán csak a véletlen hozta úgy, hogy az utóbbi időszak filmpremierjei közül három is a mai valóság talajáról rugaszkodik el, hogy a képzelet onirikus túlpartján kössön ki. Közös bennük, hogy női történet mindegyik: az év lengyel filmjének választott Otthon, édes otthon, a Cannes-ban bemutatott, Oscarra nevezett izlandi A szeretet, ami megmarad, és a magyar–kínai Nem én vagyok. Három kultúra, három fantázia- és mítoszvilág.”

ZENE

Fáy Miklós Neeme Järvi és a MÁV Szimfonikusok Müpa-beli koncertjéről írt kritikát.

„Egy nagy karmester jelenléte óhatatlanul is fölteszi a kérdést: mit tud segíteni a nagy ember a sok hétköznapinak mondott muzsikuson. Sokat. Csodát nem tesz, még Neeme Järvi sem, aki egyébként csodatévő karmester, a Göteborgi Szimfonikusokból ő nevelt sikeregyüttest, de ahhoz mindösszesen huszonkét év kellett. Itt meg volt, ki tudja, talán három próba. Elkerülhetetlenek a kompromisszumok, nem fog akkorát robbanni a robbanás, nem fog akkorát száguldani a száguldás, de a mű megszólal, és figyelni kell rá.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu