Az Élet és Irodalom 46. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS (1949–2023)

Részlet Károlyi Csaba nekrológjából:

„Valószínűleg a mozgós évei voltak „szakmailag” a legboldogabbak, a 80-as évek eleje. Később lelkileg abból élt, amit akkor megérzett: lehetséges volna a magyar progresszió értékeinek egyesítése. De nem lett lehetséges. A régi Mozgót is szétverték 1983 végén. Később a Filmvilágnál dolgozott, remek szellemi műhelyben, de a lehetetlen megkísértése csak még egyszer, a rendszerváltáskor létrejövő Magyar Napló idején kínálkozott föl számára, egyetlen pillanatra. Örök idealista volt. Mindig abban reménykedett, hogy képes marad középen állni. Mesélte, hogy mikor 1990-ben a Magyar Napló főszerkesztője volt, egy nap bement hozzá egy fontos magyar író, és azt mondta, ide nem ír többet, mert ez fasiszta lap, másnap bement hozzá egy másik fontos magyar író, és azt mondta, ide nem ír többet, mert ez cionista lap. Ebből arra következtetett, hogy akkor valószínűleg jó helyen állhat a lap.”

FEUILLETON

Halász László Az áldozat arcai címmel írt esszét.

„Áldozattá válni vagy áldozattá tenni – ez itt a kérdés. „Ezen a földön vannak ostorok és áldozatok, és amennyire csak lehet, menekülnünk kell attól, hogy az ostorral tartsunk.” (Albert Camus) Mi volna, ha kizárólag aközött választhatnánk, hogy áldozatok legyünk-e vagy elkövetők? A némileg tágabb lehetőség szerint elmondhatom, hogy nagyon, nagyon szerencsések vagyunk.                                                                                         
Gyerekként megtapasztaltam, milyen üldözöttnek lenni, de sem akkor, sem később nem tekintettem magam áldozatnak. Talán ezért sem éreztem valamirevaló késztetést, hogy elkövetőként vágjak vissza. Mélyen rokonszenvezek Margaret Atwooddal: „Mindenekelőtt elutasítom, hogy áldozat vagyok.” Ezzel együtt elutasítom azt a szorongásból és agresszivitásból kombinált érzést, hogy mindenki ellenem van. Elutasítom az önsajnálatot, a fehér-fekete szemléletet, a tehetetlenségélményt, az elfojtott haragot, a kozmikus sértettséget, a mardosó szégyent.”                                  

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csehy Zoltán A földigiliszta két vége című recenziója Nádas Péter Szépírás mint hivatás című kötetét elemzi.

„Nádas Péter Szépírás mint hivatás című, a kötet köldökébe helyezett nagyesszéje nem a körülményekről, hanem a tényleges munkáról szól, a szó szoros értelemben elvégzett munkáról, következésképp arról is, ami úgymond „néma poétikaként” ivódik bele a szövegstruktúrába. Hiszen akár túlsúlyba is kerülhet mindaz, ami nem is íródik bele egy szövegbe, vagy ha netán leíródik, akkor az ellenőrző munka során eshet meg, hogy a szerző boldogan vagy gyötrelmesen szabadul meg tőle.
Tévedés ne essék, ezek az eltüntetett izomrostok vagy nyirokcsomók nem a szöveg fantomfájdalmait gerjesztik, hanem részt vesznek a tökéletesnek ható vagy vélt corpus konkrét fiziológiai megformálásában. A szisztematikus, különös kegyetlenséggel elkövetett húzásokról legalább annyi szó esik, mint a tyché és a techné összekapcsolódásainak olajozott tornamutatványairól az archeológiai területté nyilvánított antik stadionban. Nem a levegőbe beszélünk, de mégiscsak a levegő rezegteti a hangszálainkat. A szövegstatikai és szövegstratégiai döntések lemondásokkal kapcsolatos részletei nem egy veszteségpoétika áldozatai, hanem egy nyereségprogram katalizátorai. Mondhatnánk némi túlzással, hogy a szövegtest külső szemmel láthatatlan belső szervei.”

AZ ÉS KÖNYVE NOVEMBERBEN

Bajomi-Lázár Péter Bátorság és tolerancia című kritikája Timothy Garton Ash Szólásszabadság. A globálisan összekapcsolt világ tíz alapelve című kötetéről szól.

„A magyarul olvasható szakirodalmi források közül Ash könyve így a leginkább Roger Silverstone etikai fogódzókat kereső, Médiaerkölcs címmel másfél évtizede megjelent munkájával rokonítható. Még a két könyv nyelvezete is hasonló: Silverstone a mai globális médiakörnyezet kapcsán médiapoliszról, Ash pedig kozmopoliszról beszél. Ám míg Silverstone könyve absztrakt terminusokban fogalmaz, és szövege néha már követhetetlenül bonyolult és nehézkes, addig Ash konkrétan, közérthetően és élvezetesen ír.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Posta Marianna és Krusovszky Dénes versei olvashatók. Az alábbiakban Posta Marianna egyik versét adjuk közre:

félreértés

valamit a szívedről mondtál,
de pont akkor nem figyeltem,
egy ritmusban tekeredett pályára a 4-es, 6-os
a Margit híd, budai hídfőnél,
és a percmutató, analóg karóra, szerinted pontatlanabb,
de nem tudtam, hogy valóban az órára mondod,
vagy még a szívedről van szó,
egy ritmusban tekeredtek a mondataid az enyémekkel
más irányba, az óramutató járásával a tied nem egyezett,
én próbáltam egyezkedni az idővel,
hogy maradhass még, ezt szeretted volna. nem egyeztem veled.
azóta világos, hogy a szívedről beszéltél végig,
hogy egy ritmust kihagy, analóg módon pontatlan,
és nem tud kiegyezni velem semmilyen maradásban.

PRÓZA

Odze György, Endrey-Nagy Ágoston, Herbert Fruzsina és Rigó Kata, prózája.
Tárcatár: Tamás Zsuzsa. 

Részlet Odze György A tábornok lánya című írásából:

„Kapcsolatunk meghitt, élvezetes volt, ám kizárólag a Hunyady utcára korlátozódott. Rendszeresen találkoztunk, Juli az Apostol utcából jött, ahol a szüleivel lakott, a Clark Ádámon randevúztunk, vettünk valami italt, meg szendvicsrevalót és mentünk a Hunyadyba. Volt egy kis lépcső a Fő utcából felfelé, már ott csókolóztunk. Néha gondoltam arra is, hogy mi lenne, ha feleségül venném, de aztán eltanácsoltam magamtól az ötletet.
– Csak vigyázzon vele – mondta nekem Irénke, a titkárnőm, aki, mint minden titkárnő, jólértesült volt. Mintha a titkárnők egy másik világban, a Jólértesültek Világában éltek volna. – Az apukája magasrangú belügyes. Nem is csak magasrangú, hanem – tette hozzá súgva Irénke, mintha államtitkot árult volna el – tábornok, Odze elvtárs, tábornok. – És aggodalmaskodva körülnézett, mintha attól tartana, hogy Fischer tábornok egyszer csak megjelenik az irodában és főbe lő bennünket hazaárulásért.
– Azt hittem, újságíró – feleltem, mintha így emlékeztem volna a beadott életrajzra, amit persze, nem olvastam el figyelmesen.
Csak vigyázzon – emelte fel a mutatóujját Irénke.”

ZENE

Rákai Zsuzsanna Joshua Bell, az NDR Elbphilharmonie és Alan Gilbert Müpa-beli koncertjéről írt.

„A produkció technikai értelemben igazán magával ragadta a hallgatót: igényes volt, változatos és virtuóz. Bell mindvégig játékos képzeletgazdagsággal formálta meg a hegedűverseny szólóját – nem a puszta szórakoztatás vagy a kirívó szemfényvesztés szándékával, de az érzelmesség és a drámaiság helyett inkább a briliáns könnyedségre helyezve a hangsúlyt –, a zenekar előadásmódját pedig tiszta, erőteljes hangzás jellemezte, inkább áttetsző, mint dús, de kellőképpen lehengerlő és meggyőző. Alan Gilbert ugyanakkor sajátosan fogta össze az egészet: bizonyos formai elemeket szuggesztíven formált meg, másokat viszont elengedett, olyannyira, hogy sajátos hiány keletkezett a zenei folyamatban, ami a szövet mintázatának kibontakozásában éppúgy megfigyelhető volt, mint a szólamok hangzásarányainak kidolgozásában.”

TELEVÍZIÓ

Grecsó Krisztián az RTL Sztárbox című műsorát értékelte.

„A Sztárbox című tévéműsorban nem az a borzasztó, hogy kíméletlenül hosszú, és alig öklöznek benne. Még csak az sem, hogy a boksz alkalmas amatőrök megalázására, mert elvileg kockázat nélküli, mégis fájdalmas küzdősport, a vesztest nem kell félteni, se sajnálni, viszont látványosan megsemmisül. Vagyis az ökölvívás tartása, ethosza, ha szabad ilyet mondani, idézőjelbe kerül, amint a ring cirkuszi terébe ismert vagy kevésbé ismert civilek kerülnek. Amennyiben a játékosok komolyan veszik a kihívást, tényleg edzenek, elvileg egyfajta megmérettetés is lehetne az esemény, még akkor is, ha az én ízlésem szerint sokkal nemesebb lenne a tájékozódási futás vagy a magasugrás. Valami olyan, ami nem jár véres-taknyos orral, tévelygéssel, esetleg eszméletvesztéssel. De az erdőben kocogás, tudom én, nem kereskedelmitévé-kompatibilis, mindenképpen szükség van a méltóság kockáztatására.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu