Az Élet és Irodalom 38. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

DALOS GYÖRGY 80 ÉVES

Mélyi József köszönti.

„Tulajdonképpen szomorú belegondolni, hogy Dalost Németországban hosszú évek óta messze jobban becsülik, mint Magyarországon, zsűrikbe hívják, könyveit magasabb példányszámban adják ki, világeseményekkel kapcsolatban a véleményét kérik, miközben itthon már rég nem kaphatna állami kitüntetést.”

FEUILLETON

Szarka Judit Szerelmeskönyv című esszéje Visky András Kitelepítését elemzi.

„Az olvasó, miközben azon töpreng, hogy a szöveg miképpen feledkezhet meg újra és újra kapcsolati rendszerének és kompozíciójának e tengelyéről, sokszor gondol az egyik Istennek hátat fordító, szakállas, szivarozó angyalra, Freudra: vajon az elbeszélő kisfiú, a hetedik, aki apja arcának, hangjának és érintésének hiányában nőtt fel, akinek számára anyja melle, hasa és öle melege volt az egyetlen menedék a kitelepítés földbe vájt börtönében, aki éjszakai bepisilései miatti mélységes bűntudatában lüktető péniszébe kapaszkodva volt csak képes elaludni, aki minden másodpercben átélte apja hiányát és anyja férjének való lefoglaltságát, vajon nem saját ödipális sebzettségét vetíti-e ki a mennyei Atyára ebben a nagyon mívesen kimunkált háromszögtörténetben?”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csehy Zoltán Mindannyian dérkristályok vagyunk című kritikája Babics Imre Dérkristályok Növekvő Sóhajából című verseskötetéről szól.

„Ki ne emlékezne Tandori Dezső Celsiusának végtelenül sorjázó alkaioszi látványstrófáira? Ezek a pszeudostrófák (néhány metrikailag cizellált, a klasszikus metrumnak maradéktalanul megfelelő betéttől eltekintve) inkább csak a kulturális emlékezet mozgósítására szolgáltak, és a naplóbejegyzések, a köznapok mértékegységeinek hatottak. Tény ugyanakkor, hogy Tandori folyamatosan reflektál a strófaírás nehézségeire, kalandjaira, a kivételes koncentrációt igénylő, gondolateltérítő ősformára, a hibát pedig szerves összetevőként kezeli. Babics strófái viszont úgyszólván a legszigorúbb verstani előírásoknak is megfelelnek. A hibalehetőségekhez való viszony ugyanakkor nála is önreflexív: egyes strófák zárlatainál alternatív lehetőségeket is feltüntet, ezt kapcsos zárójel vagy törtvonal, esetleg kiemelés jelzi. Babics strófái geometrikus zenei kompozícióvá alakulnak, melyeket a szimmetriák és a különféle rokonítási lehetőségek cizellálnak.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Markó Béla és Vedres Ági versei kaptak helyet. Ezen a helyen Markó Béla egyik versét adjuk közre.

EGY CSIGA ÉLETE

Valóban egyenlőnek teremtette Isten
az élőlényeket. Itt van például az ember
és a csiga. Látszólag óriási különbség van
köztünk. De ha meggondolom, ez tényleg
csak látszat. Számoljunk utána, és rögtön
kiderül, hogy mire gondolok. Ugyanis
az ember már kellő távolságból meglátja
a veszett kutyát vagy a közeledő vihart.
Van ideje menedéket keresni. A csiga is
időben észreveszi a kapirgáló tyúkot,
és még behúzódhat a házába. Ha pedig
éhesek vagyunk, mi is ellátunk addig,
ameddig érdemes. Ezek szerint nem élni,
hanem túlélni születtünk. Ki-ki a maga
helyén. Mire lenne jó, ha minket is látna
vagy hallana a csiga? Hiszen úgysem
szaladhatna gyorsabban nálunk. Ahogy
annak sem lenne semmi haszna, ha mi
ellátnánk Istenig. A csigának ezek szerint
semmi köze ahhoz, hogy eltapossuk-e
vagy sem. Nekünk sincsen közünk
ahhoz, hogy eltapos-e Isten. Hát ezért
vagyunk egyenlők. Éppen annyi látás,
amennyi kell. Annyi tapintás. Annyi
ízlelés. Annyi hallás. Annyi képzelőerő.
Mi persze már mindenféle eszközzel
felerősítettük az érzékeinket. Azt is
mondhatnám, hogy építjük az érzékek
bábeli tornyát. De nem értettük meg,
hogy hiába tapossuk el véletlenül vagy
szándékosan a csigát, mert ebben neki
nincs semmilyen szerepe. Mint ahogy
hiába büntet minket a fennvaló, mert
ebből mi nem tanulhatunk semmit.
Kering a vércse odafent, és sokkal
élesebben lát, mint mi. Hajnalban ő is
rigófüttyre ébred, akárcsak én. Lehet,
hogy neki is szép. De nem úgy. Onnan
fentről a rigó fontosabb nálam. A csiga is.
Körülbelül annyi idő alatt bújik fedezékbe,
ha meghallja a sündisznó szuszogását, mint mi,
amikor majd a légiriadó az utcán ér minket.
Vagy hamarabb. Ez az igazi szabadság.
Ha nem tőled függ, hogy rabságban élsz-e.

PRÓZA

Gellén-Miklós Gábor, Kecöli K. Gergő, Paulon Viktóra és Tunyogi László prózája.
Tárcatár: Tamás Zsuzsa.

Részlet Gellén-Miklós Gábor Rossz időt mutat című írásából.

„Nincs pénzem, mondta anyám, amikor arra kértem, vegyenek nekem is egy ilyen órát. Nincs pénzem, vágta rá rögtön, ahogy egész életemben ezt mantrázta, ezért nem volt soha olyan játékom, biciklim, ruhám, cipőm, mint a többieknek. Nincspénzemnincspénzem. Pedig volt. Apám jól keresett, öntőként kiemelt, magas fizetést kapott. Az összes pénzt anyám tette el, csak úgy dagadozott a pénztárcája az ezresektől, amelyeket apám adott neki minden hónap tizedikén. De nem csupán eltette, hanem kizárólagos joggal rendelkezett is felette, egyszemélyben döntött: kinek mi kell, de inkább, kinek mi jut. A családi legenda szerint, amelyet anyám szövögetett, hizlalt, görgetett maga előtt s tett kötelező érvényűvé: mi szegények vagyunk, nyomorult „kódisok” – ahogyan azt Lentihegyen hallotta a zalai ősöktől, koldusok, még akkor is, ha ezt a valóságban semmi sem igazolta. A szegény ember pedig nem költi a pénzét akármire. A gyerekének a hülyeségeire meg pláne nem.”

FILM

Stőhr Lóránt a 6. Budapesti Klasszikus Film Maratont szemlézte.

„A magyar filmek illő módon jelentékeny számban alakítják a programot, ám még fontosabb a külföldön karriert csináló magyar származású filmesek alkotásainak bemutatása. A téma a kezdetektől kiemelt hangsúlyt kapott a filmmaraton programjában, évről évre felvonulnak azok, akiket a filmtörténeti visszaemlékezésekben minduntalan büszkén emlegetünk. Az idén a brit filmben alkotó magyarok alkották az egyik fő témakört, a három Korda fivér, valamint Pressburger Imre előtt egyaránt tisztelgett a Film Maraton.”

RÁDIÓ

Károlyi Csaba a Klubrádió Uniszex című új műsoráról írt kritikát.

„Kerekes Bori azzal indít, hogy női témákról lesz szó – nem csak nőknek. Kovács Gellért pedig azt kérdezi: »Miért gondolod azt, hogy azzal a szóval, hogy feminizmus, kiverjük a biztosítékot a férfiaknál, és nem csak a férfiaknál?« Végül megegyeznek abban, hogy »az egészséges feminizmus oké« – miközben kerülni szeretnék a sztereotípiákat (jó, de mit jelent az, hogy egészséges?). Kovács bevallja, ő nem tipikus férfi. Kerekes bevallja, ő meg szeret főzni. Mért volna ez gond? Világos, ez a műsor arra fog koncentrálni, hogy ne legyen doktriner. Két merész ember beszélget, tehát van esély.” 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu