Az Élet és Irodalom 12. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

SZÜLETÉSNAPOK

A 80 éves Szörényi Lászlót Ács Pál köszönti.

„Zegzugos irodalmi nyomozásokról számol be szinte valamennyi Szörényi-írás. Ehhez csak tehetség, kiapadhatatlan kíváncsiság és roppant gazdag tudásanyag kell – és persze nem kevés renitens öntörvényűség is.”

A 75 éves Kulcsár Szabó Ernőt Mesterházy Balázs köszönti.

„A magyar irodalomtudomány egyik legjelentősebb, a magyarországi irodalomértés megújításának iskolateremtő alakja, Kulcsár Szabó Ernő, Széchenyi-díjas irodalomtudós, akadémikus és egyetemi tanár 75 éves.”

A 60 éves Kun Árpádot Puskás Panni köszönti.

„Kun Árpád útközben van otthon. Utazik két távoli ország között az autópályán, és várja, hogy odaérjen. Defektet kap, és mint Brecht, türelmetlenül nézi a kerékcserét. De bárhol is robbanjon le az a kocsi, Kun Árpád örökké magyar marad, az egyik kedvenc magyar íróm.”

FEUILLETON

Durst György Mozisirató címmel írt esszét.

„Volt egyszer egy mozigépész a budapesti mozik egyikének titokzatos gépházából, ő mesélt a mozik nézőtere alatti pincerendszer néha felszínre bukkanó alakjáról. Szakállas, enyhén előredőlt testtartású alak volt, szikár, magas, kissé elhanyagolt, hajdan kifogástalan öltönye mellé néha pöttyös csokornyakkendőt viselt. Talán a Szikra mozi elhúzható tetejének gépházában tartotta ruháit egy kiselejtezett lemezszekrényben, amit egy géphiba miatt a Budapest Film kirendelt szerelői fedeztek fel. Nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget neki, akkoriban kezdődtek el a változások a cégnél, sokan kényszerültek új munkát találni, s ki tudja, mit hoz az idő, még nekik is jól jöhet egy búvóhely.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Kedélyes irodalom címmel írt recenziót Milbacher Róbert Ködképek az irodalom láthatárán. Fejezetek klasszikus irodalmunk lelki életéből című kötetéről.

„Míg az előző könyv címe (Legendahántás) Arany János Tengerihántására utalt, a mostani Kemény Zsigmond Ködképek a kedély láthatárán című kisregényére. Kemény műve lelki és ideológiai rögeszméket mutat be, így Milbacher, ennek nyomán ő most a kor szereplőinek lelki és filozófiai problémáit emeli ki, melyek nagy műveket inspiráltak. A téma feldolgozásának logikája már ismert: végy egy izgalmas kérdést, adj egy figyelemfelkeltő fejezetcímet, majd járd körül higgadtan és szakszerűen, ámde olvasmányos és szellemes formában a jól exponált dilemmát. Miért volt csalódott Katona József? Cinikus volt-e Kölcsey? Mennyire volt vallásos/toleráns Petőfi? Miért volt haragban Gyulai Pál és Jókai Mór? Miért volt féltékeny Laborfalvi Róza? Csupa jó kérdés. A bónusz a legpopulárisabb. Az előző kötetben ez volt a ráadás: Magyar találmány-e a homoszexualitás kifejezés? Most ez a +1. fejezet: Találkozhatott-e Arany János Karl Marxszal? Bulvárosnak tűnő, pedig nem komolytalan és nem félrevezető fölvetés.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Csordás Gábor, Kiss Judit Ágnes és Nádasdy Ádám versei olvashatók. Itt most Nádasdy Ádám egyik versét adjuk közre:

INDOKLÁST KÉRNI

Sohasem ült mellettem. Nem tudom,
ismerte-e a testszagomat.
A lélekszagomat. Sok dolga volt,
család, a megszabott idők, eközben
nehezen kiharcolt sikerek. Bár lehet,
hogy a sikert ingyen kapta. Nem hiszem.
Sohasem ült mellettem. Vagyis ült,
de nem nézett rám, csak mindig előre.
Nem volt megállás, zakatolt a gép,
tőle próbáltam átvenni a tempót,
indoklást kérni, értelmes jövőt.
A múlt valóban nem alkalmas erre,
nem is beszélt a múltról, csak poénos,
tréfás eseteket újra meg újra.
Sohase nézett rám. Illetve nézett,
de nem látott, nem ismert, nem szagolt.

PRÓZA

Kiss Péter Attila, Litauszki Gábor, Magyar Ágnes prózája.
Tárcatár: Zalán Tibor.

Részlet Magyary Ágnes Kertek, hidak, betegségek című írásából:

„Bolañonak a májával volt baja, nekem az izmommal. Susan Sontag bizonyára úgy vélekedne: a májcirrózis a kínos betegségek közé tartozik, hiszen a kiválasztás mégsem a legalkalmasabb társalgási téma kellemes vasárnap délutáni kvaterkákhoz. Az izom sem túl romantikus nyavalya, de mégis egy halszálnyival több benne az elegancia, mint a májban. Hiszen, ahogy elhagyja az embert minden ereje, és tehetetlenül rogyik le az élet kihívásaira, abban van valamiféle magával ragadó dekadens báj.
Én ugyanezt a megfigyelést az állapotom romlásával kapcsolatban a japánkertben található cikcakkos kőhídon végeztem el. Az emberi test minden nappal magabiztosan lépdel a végső pusztulás felé, ha azonban valaki beteg, akkor ez sokkal gyorsabban és látványosabban zajlik. Az élet csapásaival szemben kétféle magatartás képzelhető el. Az egyik szerint nincs itt semmi látnivaló, hiszen az élet maga a kéjutazás, és legalább olyan kellemes, mint az éppen szerelmi csalódáson átesett Anna Gavalda regényhősnő esete, akinek a szomszédjában váratlanul beköltözik egy egyedülálló Adonisz.”

TRIPLA TÁRLAT

Szurcsik József kritikája:

„Kelemen Károly, Majoros Áron és a NAGYMOLNÁR alkotópáros vagyis Nagy Krisztián és Molnár Csaba művészi alapállásuk, technikai hátterük, sőt filozófiájuk által ugyan egymástól nagyon különböző alkotásokat hoztak és hoznak létre, mégis több összefüggést fedezhetünk fel e kitűnő művek láttán. Például egy érdekes gondolkodás-béli azonosság az alkotók között, hogy munkájukban fontos szerepe van a művészet és a tudomány kapcsolódásának, továbbá mindannyian hisznek a sajátos teóriákban, elméleti „szabásminták” gyakorlatban történő alkalmazásában. Sőt, egymáshoz nagyon hasonló módon a konceptuális gondolkodás adja műalkotásaik tartalmi vázát. Ugyan mindannyian idehaza készítették műveik nagy részét, mégis a külföldi művészeti színtéren, a nemzetközi figyelem fókuszában is fontos helyet foglalnak el.”
A kiállítás megtekinthető április 16-ig a Virág Judit Galériában.

FILM

Báron György Mike Leigh Keserű igazságok című filmjéről írt kritikát.

„Leigh minden művének középponti kérdése, miért boldog vagy nem boldog az ember. A boldogságot keresi a Hajrá, boldogság! derűs hősnője, aki nem érti, gépkocsioktatója miért olyan végzetesen-agresszívan megkeseredett. A Még egy év a következő pszichológusi kérdéssel indul: „Egytől tízig terjedő skálán hány pontra értékelné a boldogságát?” (Tom és Gerri, ÉS,2011/45., nov. 11.) „Hol van a boldogság?” – a létezés alapkérdését intonáló bárgyú slágerszöveg az összes filmjének a mottója lehetne.”

SZÍNHÁZ

Herczog Noémi a Tompa Andrea Sokszor nem halunk meg című regényéből készült színházi ősbemutató nyílt próbáján járt.  A darab az Örkény Stúdióban látható.

„Szereplőből nem is lenne sok, inkább az időtáv hosszú, amelyet befog a kétórás játékidő a Sokszor nem halunk meg ősbemutatóján. Magyarországon ritkán kerülnek azonnal színre a kortárs művek, ez alól a drámák végképp nem, talán egyedül a színházi regények képeznek kivételt. (A Káli holtak három, a Sokszor nem halunk meg rekord két éven belül került egy-egy fontos budapesti színház színpadára.) A szereplők öregszenek, változnak, közben keresik önmagukat, és ez a keresés kap színpadi nyelvet azáltal, hogy itt egy pillanatig sem feledjük: színházban vagyunk.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu