Könyvhét 2021
A Móra Kiadó
újdonságaiból
Mélytengeri Mentőcsapat
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
Osvát Ernő
Aforizmák
A Móra Kiadó <br>újdonságaiból Mélytengeri Mentőcsapat Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek... Osvát Ernő <br> Aforizmák
Kiemelt

Emlékezés Kálmán C. Györgyre – Az Élet és Irodalom 2021/42. számából

2021.10.21.

Az Élet és Irodalom 42. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

EMLÉKEZÉS KÁLMÁN C. GYÖRGYRE

Részlet Angyalosi Gergely nekrológjából:

„Kálmán C. György csak egy hónappal ezelőtt védhette meg akadémiai doktori értekezését, holott ennek már jó néhány évvel ezelőtt meg kellett volna történnie. Örültem neki, hogy nem hátrált meg: szívesen vállaltam az egyik opponens szerepét. A Sokféleség és gyakorlat című értekezés felmutatta Gyuri elméleti munkásságának magas színvonalát, ugyanakkor egyáltalán nem tagadta meg korábbi stílusát vagy beszédmódját. Nem riadt vissza olyan alapkérdések felvetésétől sem, hogy mennyiben tekinthető tudománynak az irodalomtudomány, és hogyan oszlik meg ezen a területen az úgynevezett „elmélet” és az úgynevezett „gyakorlat” viszonya. Világossá tette, hogy ezen a területen az elmélet semmit nem írhat elő a gyakorlatnak; nem ez a feladata. (…) Felfoghatatlan, hogy ez az „összegzés” ezúttal valóban lezárás lett: egy élet és egy gondolkodás lezárása. Igen, fel kellene venni a fonalat, amely kihullott a kezéből. Aki szerette és becsülte, folytassa a munkáját; vagy kezdje újra. Talán ennek örülne a legjobban.”

KONRÁD GYÖRGY SÍRKŐAVATÁSA

Földényi F. László
beszéde elhangzott a farkasréti zsidó temetőben 2021. október 10-én.

„Nem temetünk, hanem avatunk; nem földbe süllyesztünk, hanem fölemelünk valamit – olyasmit, ami, mégoly súlyos legyen is, a légiesség érzetét nyújtja. A Jovánovics György által készített mű a maga fekete-fehér eleganciájával nem gyászos hatást, nem temetői hangulatot kelt. Jovánovics nem rendelte alá magát valami olyasminek, amit a temetőben elvárni szokás. Helyette öntörvényű művet hozott létre, ami úgy utal a temetőre és az elmúlásra, hogy közben egy sokkal tágabb összefüggésre irányítja a figyelmet. Hibátlan konstrukcióként elsőként a tökéletessége ragad meg, a tökéletesség viszont a végérvényesség felé tereli a gondolatot, ez pedig a változtathatatlanság élményét kínálja. Nem a halál és az elmúlás, hanem a hibátlan szépség az, amire figyelmeztet.”

FEUILLETON

Haskó László Az én 56-om címmel írt visszaemlékezést.

„Aztán 10 óra felé érkezett meg egy kétszemélyes, erősen kapatos különítmény. S. úr, a szemetes, fekete télikabátban, és A. úr bőrdíszműves, zöld lódenben, vállán első világháborús szuronyos karabély. Ezt onnan tudom, hogy apám megkérdezte A. urat, hogy tudja-e használni a fegyvert, aki nemmel válaszolt. Apám elkérte a puskát szétszedte, összerakta, közben részletesen – mint a kiképzésnél – magyarázott. A. úr csodálattal hallgatta, aztán rátért a tárgyra. Hát Haskó úr, arról lenne szó, hogy magát fel kellene akasztanunk. Központi utasítás. Hol van a központ? – kérdezte apám. Az titok, mondta a szemetes. Illetve nem tudjuk, mondta a bőrdíszműves. Értem, mondta apám, akit nem először, nem is másodszor ítélt halálra valamilyen központ. És határidő van? Az nincs! – nézett egymásra a két forradalmár. Akkor előbb igyunk valamit – ajánlotta apám. Bement a házba, kihozott egy liter cseresznyepálinkát és három poharat.  Koccintottak.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Zelei Dávid Zsaru az Ermitázsban című recenziója Julija Jakovleva Jön a vadász, meglátja című krimijéről szól.

„Hogy mennyire megváltoztak az olvasói magatartások az eltelt időben, arra épp az orosz krimi magyarországi sorsa mutat rá. Mikor 2016-ban interjút készítettem M. Nagy Miklóssal („Istenem, jöjjön már valami posztmodern trükk”, Kalligram, 2016/11.), úgy fogalmazott, hogy míg korábban az volt az általános tapasztalat, hogy „a lektűrre vevő olvasóink nem orosz szerzőket szeretnének olvasni, az orosz irodalomra vevők meg nem lektűrt, hanem klasszikus magasirodalmat”, azóta különböző kiadóknál sorozatban jönnek ki Lukjanyenko és Glukhovsky, Akunyin és Marinyina kötetei – az orosz sci-fi és krimi tehát mintha megérkezőben lenne az elmúlt évtizedekben a magyar olvasóhoz. Ebbe a sorba próbál belépni a szentpétervári illetőségű, Norvégiában élő (és már norvégul is író!) Julija Jakovleva (vajon mért nem Jakovljeva?), aki a századelő cári Oroszországát helyszínéül választó Akunyinnal és a kilencvenes-kétezres évekbe kalauzoló Marinyinával szemben a harmincas évek Leningrádját választja Zajcev-trilógiája regényidejéül.”

VERS

A versrovatban Jónás Tamás és Rékai Anett verseit adjuk közre. Kedvcsinálóként Jónás Tamás egyik versét mutatjuk meg:

NOVEMBER VÉGÉN

Már eltelik egy-két év is anélkül,
hogy lenne miért magad újra kinyitni,
van reggel, amit kedvelsz, na, de végül:
ha volt is a napban öröm: letagadni!

S bár jönnek időnként érdekes arcok,
s még feltámadnak az eszmecserék,
úgy döntesz végül, jobb kimaradnod,
mert bárhova nézel, több a szemét.

És mégis akad jó indokod arra,
mért ne ereszd a mocsárba magad,
mért ne szaladj, hova bárki szaladna,

s bár nem mondod ki — pötyögni szavad:
még nyílnak a völgyben a kerti virágok.
S te nézed a völgyet hűlni. Utálod.

PRÓZA

Paulon Viktóra
, Szántó T. Gábor és Triceps prózája.
Tárcatár: Benedek Szabolcs.

Részlet Szántó T. Gábor Kafka sírja című írásából:

„Amikor rákérdeztem, és megmondták, ki a rendező, megremegett a kezemben a telefon.
A producer, Emil Lustig neve nem mondott sokat, de abba beleszédültem, hogy Jirži Dorfman, az egyik legnagyobb élő cseh filmes akar adaptációt készíteni a regényemből. Dorfman a nyolcvanas-kilencvenes években minden lehetséges európai filmdíjat megnyert. Elutasította Hollywoodot, de szemérmetlenül ellopta az amerikai filmekből mindazt, amit használni tudott összetéveszthetetlen hangulatú közép-európai mozijaihoz, még ha ki is fordította a hollywoodi dramaturgiát. A ’80-es években stílusparódiát csinált Woody Allen zsidó neurózisából, a ’90-es években Pedro Almodóvar meleg miliőjéből és Tarantino kegyetlen humorából, mindezt úgy, hogy megtartotta saját, összetéveszthetetlen filmnyelvét. Tiszteletlen volt hatalommal és ellenzékkel, konzervatívokkal és a politikai korrektség megszállottjaival, férfiakkal és nőkkel egyaránt. Úgy tűnt, nem kedveli az állatokat és a gyerekeket, legfeljebb a majdnem fiatalkorú lányokat. Felejthetetlen volt az Álmos délután kamaszlázadása, a Kígyóbőr abszurd politikai krimije a diktatúra titkosszolgálatáról, a Száműzött szerelem emigrációs drámája, és a közép-európai ellenzékről, meg a szexuális forradalomról szóló, nagy botrányt kavart ’68 után ’69 című mozija is. A korábbi darabok és a Havel a Várban mulatságos dokumentumfilmje után, amiben az író-köztársasági elnök inkognitóban, kopott farmerben és bőrdzsekiben szökik ki a rezidenciáról, hogy eltöltsön egy görbe estét és éjszakát őt filmező régi barátjával, majd hajnalban, másnaposan, röhejes kötélhágcsón imbolyogva visszaszökjön a várba az őröket megkerülve, senki nem lett volna közömbös íróként, ha Dorfman bejelentkezik hozzá, hogy filmet forgatna a könyvéből, különösen, mert a kilencvenes évek vége óta egyáltalán nem rendezett, csak tanított, és fiatal tehetségek filmjeinek létrejöttében közreműködött.”

FILM

Báron György
Demian József Éjjeli őrjárat című filmjét értékelte.

„Többször kéne ezt emlegetnünk, elvégre, ha létezik nem szűken vett nemzeti művészet, a mozgókép az. Most épp Demian Józsefnek köszönhetjük, hogy ezt ismét elmondhatjuk. Ünnepelnünk kéne őt, ám az ajándékot maga hozta. Egy remek román–magyar filmet, az Éjjeli őrjáratot. Veterán mesterként megtehette volna, hogy hátradől, s profi fiatalok csapatával levezényli a jutalomjátékot, ezzel szemben pompás őszikéjét maga írta, rendezte és fényképezte.”

ZENE

Fáy Miklós
a 70 éves Kovács János Müpa-beli koncertjéről írt.

„Az már egy másik kérdés, hogy ha játsszák, és jól játsszák, szépen, okosan, de nem parádésan, mert mitől is parádézna a Rádiózenekar, az mire elég. Egyfelől arra biztosan, hogy csodálja az ember Kovács Jánost. Micsoda muzikalitás és tehetség kell ahhoz, hogy valaki, akiből mindaz az utálatosság hiányzik, ami egy nagy karmesternél nélkülözhetetlen, nincs túlfejlett ön- és éntudata, nem agresszív, nem akar tündökölni, de még csak dobogót sem kér a talpa alá a fellépésekkor, aki csak zenélni akar, és nem reprezentálni, mégis nélkülözhetetlenné váljék egy ország zenei életében!” 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Könyvhét 2021/4ÉS Páratlan oldalKőszeghyA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó leszmacskarácsony
Belépés