Az Élet és Irodalom 33. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Gera Judit: Amszterdami napló

„Ilyen kontextusban jött létre Hollandia első Nemzeti Holokauszt Múzeuma, melyet 2024. március 11-én adtak át a nagyközönségnek. Előző nap a híres amszterdami Portugál Zsinagógában zajlott a múzeum hivatalos és ünnepélyes megnyitása. A holland király jelenlétében olyan magas rangú politikusok mondtak megrendítő beszédeket, mint Alexander Van der Bellen, Ausztria elnöke, Bärbel Bas, a német Bundestag elnöke és az izraeli elnök, Yitzhak Herzog is. Mindeközben a zsinagóga falain át behallatszott a múzeum ellen kint tüntető palesztin párti tömeg zaja, amely Izraelt a náci Németországhoz hasonlította. Azóta az olyan nagy hírű egyetemen is, mint amilyen az Amszterdami Egyetem, többször erőszakba hajló, antiszemita tüntetések zajlanak.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba kritikája Nagy Gerzson: Meddig él egy anya című regényéről.

„Meddig él egy anya? A regénycímben lévő kérdés nemcsak arra vonatkozik, vajon meddig nem tud a felnőtt nő, Ágota szabadulni lehetetlen helyzetéből (ráadásul az anya ebben a regényben nem túl rokonszenves, miközben persze szerencsétlen), hanem a cím arra is utal, hogy az anya lényétől nem szabadulhatnak a gyerekek, akkor sem, ha elmenekülnek előle. (…) „Meddig él egy ember?” – hangzik el a kérdés a 45. oldalon. Ameddig emlékszünk arra, hogy itt lakott valaha? Ameddig még halála után is kint van a neve a postaládán? (Ugyanakkor a lány neve nincs kint a postaládán. Akkor ő valójában nem is él?)”

AZ ÉS KÖNYVE AUGUSZTUSBAN

Szolláth Dávid Fókusztalanság címmel írt kritikát Zoltán Gábor Ólomszív című regényéről.

„Az Ólomszív – bár ugyanott és ugyanakkor játszódik – nem ismétli az Orgia megoldásait, és ezt nagyon jól teszi. Az új regényben kevesebb a nyers brutalitás, nem azzal akar sokkolni, amivel az Orgia. A nyilasok nézőpontja itt is megjelenik, de a hangsúly az áldozatok és a túlélők nézőpontján van. Az Ólomszív főszereplői, Klára és Tamás ott mellékszereplők (Tamás volt a fogmosás elmulasztása miatt szégyenkező kisfiú), az Orgia főszereplői, a vasgyáros Renner, a felesége és a szeretője pedig itt mellékszereplők. Történetük a Városmajor utcai nyilasház fogdának használt fürdőszobájában keresztezi egymást az 1944 karácsonya előtti napokban, ahol fogolytársak. Kínzóik ugyanazok, a már ismert nyilasok. Ám a művek nem pusztán azért ikerregények, mert közös az elbeszélt világuk. Ez ugyan játékteret nyit az olvasónak az összefüggések keresésére, a különálló történetek közös háttere pedig (a prózaciklusokra jellemző módon) afféle metauniverzumot képez és kimeríthetetlen epikai gazdagság benyomását kelti, ennél azonban mélyebb összefüggések is felfedezhetők. Például a két főszereplő, Renner és Klára, noha egészen különböző karakterek, abban mégis hasonlítanak, hogy az emberek mentése érdekében (többé vagy kevésbé) kollaborálnak, és annak apró előnyeit különösebb lelkiismereti aggályok nélkül élvezik. Zoltán jó érzékkel elkerüli a heroizálást és a moralizálást, a túlélés nála nem romantikus „harc”, hanem nagyon is józan feladat, amelyhez sokféle készség, fortély és természetesen megalkuvás is szükséges.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Csobánka Zsuzsa Emese, Radó Tamás és Tamás Ferenc versei olvashatók. Tamás Ferenc versei közül mutatjuk meg az egyiket:

Mérgezett vidék
Zoltán Gábornak

A talajban mélyen: ott rejtezik a múlt.
Ahogy hordák jöttek, emberre vadásztak.
Templomban ágáló, tömeggyilkos lelkész,
véres árnyéka a falon, üvegen.
Perverz brutalitás mint sűrű kátránylé,
beivódott fába, gyökérbe, talajba,
befedte por, sár, szemét és törmelék;
hajszálcsövecskéken felszínre szivárog,
ott van kertben, házban, erdei bozótban,
leszármazottaknak szívében, kezében,
ott van a tájban, ott van az égen.

Megkínzottak jaja, sírása, sóhaja
hallatszik a szélben téli éjszaka,
ott lebeg a ködben nyári hajnalokon.
Ami volt, itt van, sohasem múlik el.
Vigyázni kell.

PRÓZA

Kollár-Klemencz László, Szekrényes Miklós, Patak Márta és Pásztor Andrea prózája.
Tárcatár: Harag Anita.

Részlet Kollár-Klemencz László Anyám tenyere című írásából:

„Délután száraz levelet hozott, dohány lehetett, két kő közé szorította, meggyújtotta, s betette a szikla alá. Az égő dohány megvilágította a falat, piros és zöld színekkel kente le, öreg gyökerekből fakeret fonódott körülötte, a dohánytartó kőnek megvolt a pontos helye, onnan bevilágította a kifestett sarkot. Mint egy szentély, vagy átjáró, ahogyan a füst a fal előtt gomolygott. Kereszt nem volt kitéve sehol, csak maga a keretbe foglalt sziklafal részlet, egy részlet a sziklából, a világ összes sziklaköve bekeretezve, lélegzik, mintha ritmusosan beszívná az alatta keletkezett fűstöt, aztán tiszta levegőt fújna ki, vagy csak fáradt voltam még, és képzelődtem.“

FILM

Báron György Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjéről írt.

„A Panelkapcsolat, mint Jonathan Rosenbaum joggal írja, megoldásaiban, színészvezetésében és kamerakezelésében inkább John Cassavetes módszerét idézi: a rugalmas kameramozgások, amelyek lekövetik a részben improvizáló játszókat, a váratlanul felcsapó szenvedélyek és indulatok magas hőfoka, amely szöges ellentéte a lélektani motivációkra építő hollywoodi történetmesélésnek és színjátszásnak. Ez Tarr első hivatásos színészekkel forgatott filmje (nagyjából egy időben az egysnittes Macbethtel, Cserhalmival a címszerepben), Pogány Judit megrendítően nagy alakításával.”

ZENE

Végső Zoltán Szemző Tibor Csoma Kaleidoszkóp című munkáját véleményezte. A darab a Magyar Zene Háza Hangdómjában hallgatható meg.

„A kép, a zene és immár a tér alkotják az összművészeti alkotás új minőségét. Finom tibeti ének, különböző metrumú lüktetések egymás rétegeiként összegződnek mint buddhista imamalom. Egy-egy elpöttyentett hang, a duolák találkoznak a triolákkal, rendkívüli sokféleség, még sincs káosz. Közben Szemző Tibor megnyugtató hangján mesél, a jól követhető szerkesztésben elénk tárt szöveg lenyűgöző, szellős, nincsen felesleg. A Csoma-történet ebben a letisztultságban szépen reflektál Szemző alkotói viszonyulásaira, ahogy például egy-egy hang fölé nagyítót tart, ahogy a fotografikus szépségű mozgóképekkel – nem tudom pontosan, kinek a segítségével – valóban kaleidoszkópra emlékeztető módon, kihasználva a befogadó térformát, körbeloopolja a közönséget.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu