Az Élet és Irodalom 2. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

Elrendezni a történetszálakat
Bényei Tamással Bódi Katalin beszélget

„2020-ban jelent meg az első, 2024 októberében pedig utolsóként – a kronológiát felborítva – a viktoriánus és modernista irodalmat tárgyaló 5. kötete Az angol irodalom története című hétkötetes sorozatnak a Kijárat Kiadó gondozásában, így lezárult a 2010-ben elindított nagyszabású vállalkozás. A munka mérlegéről Bényei Tamás irodalomtörténészt, műfordítót, a Debreceni Egyetem angol tanszékének professzorát kérdeztük, aki 2017-ben vette át a főszerkesztői feladatokat, és koordinálta a közel ötvenfős szerzői gárdát, miután Kállay Géza, a projekt megálmodója váratlanul meghalt.”

FEUILLETON

Gyenge Zoltán Kafka bogara címmel írt esszét.

„Közismert, hogy Brod Kafka legmeghittebb, talán az egyetlen igazi barátja volt. Kafka 1918-ban a következőket írja neki: „Kierkegaard-ban alkalmasint csakugyan eltévedtem, ámulva állapítom meg ezt, ahogy róla írt soraidat olvasom. Valóban úgy van, ahogy mondod: a házasság megvalósításának a problémája az ő legfőbb ügye, tudatáig mindegyre felhordott központi kérdése, láttam ezt a Vagy–vagy-ban a Félelem és reszketésben és Az ismétlésben.” Hozzáteszi: „Kierkegaard roppant fényforrás, és minden mélységig elhatol.” Mitől ez a vélemény? Nem vitás, Kierkegaard hatása a század elején egyre erősebb, lassan Schopenhauerrel és Nietzschével vetekszik.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Antal Nikolett Inkább a miénk című kritikája Mátyus Melinda Inkább az enyém című kötetéről szól.

„Mátyus Melinda is sok mindennel megy szembe: leginkább azzal, ahogyan a testről és testiségről, vagy pontosabban testetlenségről gondolkodunk a vallás intézményes keretein, jelen esetben a református egyházon belül. Mit jelenthet ebben a testetlenségben nőként fellépni a szószékre? A férfi teste jelöletlen, ahogyan a férfi lelkész teste is teljesen irreleváns, míg a nőé a jelölt kategóriájába esik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni. Valami ilyesmi lehet az Inkább az enyém eredettörténete, és az, amikor a 24 éves, a teológiáról frissen kikerült hallgató egy, a világtól elzárt közösségbe kerül szolgálni Háromszékre.”

VERS

A szám versrovatában Balla Zsófia és Závada Péter versei kaptak helyet. Ezen a helyen Balla Zsófia egyik versét idézzük:

A TÁRGYAK

A tárgyak visszavonultak önmagukba.
Már nem adnak jelet nekem.
Mintha kihűlve, az anyagba hullva
nem mutatnának utat és
nem adnak életet.

A tárgyak, ó! Hogy az élőket megőrzik.
Az egykori érintés nem hűl ki: szabad.
Bár nem látható, ki babrált vele,
az ujjnyom kihűl. S örökre megmarad.
A pillantást magába issza
papír és toll. Vagy egy kép. Szobor.
A hűvös anyag nem felel jelenünkre.
De a nemlétből kiránt és elősodor.
Sorban dolgok leszünk mindahányan.
Füvek, kövek, betűk a föld alatt.
Most tanuljuk kibetűzni, milyen
ábrát lát, ki fölöttünk áthalad.

PRÓZA

Littner Zsolt, Odze György, Bankó-Erdősi Viktória, Mái Attila prózája.
Tárcatár: Szil Ágnes.

Részlet Szil Ágnes Alykes című írásából.

„Néha lefekszem idegenekkel, hogy emlékezzem, milyen az ízed. Rám fér az emlékeztető. Kisétálok a tengerpartra: a koromsötétben két halászhajó lámpája imbolyog, ilyen messziről is látni, hogyan hánykolódnak odakint a hullámverésben. Reggel azt mondják a férfiak, ma ki se kellett volna hajózniuk, nem fogtak szinte semmit. Egyszer én is voltam egy ilyen éjszakai halászaton, és eldöntöttem, hogy semmi az élet. Egy óriás mellkasa emelkedik és ereszkedik odakint: bordái sötétkék lepellel letakarva.
Már második napja keresik az öregasszonyt. Nem nevezhetjük szorgosnak a rend őreit, senkinek se hiányzik a rossz hír, amúgy is alig jöttek az utasok. A boltosok egymásra néznek, és hang nélkül rugdossák arrébb a kirakattól a borjú nagyságú, zsemleszínű kutyákat, a férfiak pedig csak pergetik az olvasójukat a bal kezükben.”

FILM

Báron György a Demjén Ferenc pályájáról készített Hogyan tudnék élni nélküled? című filmet véleményezte.

„Nos, ebben a bájosan alantas eszmefuttatásban, amellyel sikerült szembeköpni mindazokat a magyar filmeseket (gyakorlatilag szinte az egész filmszakmát), akik fillérekért vagy ingyen hoznak létre valódi értékeket – több kreativitás rejlik, mint a Hogyan tudnék élni nélküled? egész forgatókönyvében. Ez legalább eredeti szellemi teljesítmény – ha fonákjáról is. Mert a Demjén-filmben táncra perdülő sematikus figurák sztorija a legkevésbé sem tekinthető annak, jellemrajzuk egy videokliphez is kevés lenne.”

ZENE

Fáy Miklós Grigorij Szokolov Purcell&Mozart című lemezéről írt.

„A lemez pedig annyira koncert, amennyire csak lehet, az ember kerülgeti hetekig, nem akarja elhasználni, igyekszik a legjobb formába hozni magát is meg a környezetét is, bedeszkázza az ajtót, vattát rak a csengőre, kihúzza a telefont – és akkor Gould jut az eszébe? Igaz, az első szám, az A Ground in Gamut nagyon közeli rokona a Goldberg-variációknak, de akkor is téves a kapcsolás.”

TÁRLAT

Wagner István Rudolf Wacker bécsi kiállításáról írt.

„Ezzel a címmel látható a bécsi Leopold Múzeumban az osztrák új tárgyiasság európai rangú képviselője – Rudolf Wacker (1893-1939) – kétszáz képe. (1925-ben az új festői stílust Franz Roh műtörténész „mágikus realizmusnak”, míg Gustav Friedrich Hartlaub, a mannheimi műcsarnok igazgatója „új tárgyiasságnak” nevezte). Újrafelfedezés ez, mivel művei magán és nyilvános gyűjteményekben rejtőznek, kezdettől sikeres lévén szakma és közönség körében egyaránt, és mert fél százados szünet után ez a legbővebb monografikus bemutatója, a kezdeti kizárólagos, markáns ceruzarajzok mellett 1925-től olaj- és temperafestményekkel is jelentkezett, elvétve vegyes technikájú művekkel. Témái önarcképeitől női aktjain át csendéletekig és városi vedutákig terjednek.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu