Az Élet és Irodalom 5. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Gyerekkoromban háromszor volt húsvét”
Szikszai Rémusz színésszel, rendezővel Demény Péter beszélget.

„Szikszai Rémusz 1969-ben született Nagykárolyban, a romániai határmenti kisvárosban. 1994-ben végzett a marosvásárhelyi színin, ahogy akkoriban még nevezték, évfolyamtársai között olyanok voltak, mint az egykori temesvári igazgató, Balázs Attila, vagy az évtizedek óta Kolozsváron játszó, a Kalákával Kányádi-műsort készítő Bogdán Zsolt. 1997 óta Budapesten él, és amit még tudni kell vagy lehet, azt az alábbiakban olvashatják.”

FEUILLETON

Komoróczy Géza Beleszeretett az etruszkokba – Tíz éve halt meg Szilágyi János György címmel írt esszét.

„Itthon a belső szabadságot úgy akarta megteremteni a maga számára, hogy bezárta magát a tudományos kutatás magánzárkájába. 1962 után, amikor már, esetről esetre, engedélyt kapott külföldi utazásra, évente legalább néhány hetet Rómában töltött. Leveleiben meg-megemlíti, hogy a legolcsóbb szállásokon lakik, hogy „néhány csodás etruszk váza” kedvéért Cerveteriből Sasso di Furbarába oda-vissza gyalog tette meg a tizenkét kilométeres utat, vagy hogy hétszámra csak pastát eszik. 1968. évi Ford-ösztöndíjas tanulmányútjáról mondta: „Ez volt az első olyan utazásom, ahol emberi módon éltem. Ehhez az emberi módhoz elsősorban az tartozott hozzá, hogy először volt módom arra, hogy az olasz raktárak őrzőinek borravalót adjak.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Lapis József Nem igazgyöngy című kritikája Zilahi Anna Gyengédség című verseskötetéről szól.

„Zilahi Anna második verseskönyve rendkívüli módon gazdag, remekül szerkesztett anyag, kincseinek ez az írás csak töredékét képes megmutatni. Szóba sem tudtam hozni olyan műveket, melyekhez oldalnyi jegyzetet írtam, s amelyek rezonálnak bennem (mint az elsüllyedt Titanic roncsai között lélegző zongorán egy fiktív Ligeti György-művet életre keltő polip-zongoristákra írt Polypsisme, vagy a gyengédség gyakorlata és az én és a másik kapcsolata szempontjából kulcsfontosságú, a Terminator-filmet gender kódok szerint is játékba hozó, egy rovarirtás helyzetéből kibontakozó Kozmosz). Egy kötet, amelynek líraisága zsigerileg izgató, s amelynek ötlettelisége ösztönzően borzongató.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Stefano Bottoni: Balsors, akit régen tép? Történelmi kalauz egy új nemzedéknek című kötetéről ketten írtak.

Bihari Péter: A magyar átok

„A vállalkozás nehéz és merész: meg lehet-e írni mindössze kétszáz oldalon Magyarország új történetét a kezdetektől napjainkig, mégpedig a címben feltett kérdésre koncentrálva? A kérdés nagyon sokakat foglalkoztat – e sorok szerzőjét feltétlenül –: melyek közeli és távoli múltunknak azon tényezői, folyamatai, amelyek akadályozzák egy normálisabb történelmi út megtalálását, illetve amelyek a jelenkor sötétségét megalapozták? Kétségtelen, hogy Bottoni nagyon is megfelelő történész a kérdések s válaszok megfogalmazásához: egyaránt bír magyar, nyugat-európai és kelet-európai látásmóddal (az erdélyi kérdéseknek szakértője), kiválóan ismeri a magyar és a nemzetközi szakirodalmat, érzi és érti napjaink problémáit. S a magyar sajátosságokat képes európai kontextusban szemlélni.”

Jakab György: „Mint aki halkan belelépett…”

„Ebben a helyzetben különösen fontos Bottoni figyelmeztetése, de történelemtanárként úgy gondolom, hogy az utánunk jövőknek hangosabb figyelmeztetés kell, mint ez az udvarias micimackói segélykiáltás. Ők már durvább világban fognak élni, mint a mi békeviselt, felvilágosodáson nevelkedett nemzedékünk. Tudniuk kell azokról mélyebb okokról, amelyek miatt mindmáig érvényes József Attila Hazám című verse. Tudniuk kell arról, hogy a pusztán politikai megközelítés (ki győz majd a választásokon) önmagában nem oldja meg bajainkat: Esterházyt átfogalmazva, a megszállók időnként elmennek, de a Duna és mi itt maradunk. Tudniuk kell azt is, hogy a történeti mintázatok roppant időállóak: a rendszerváltások idején többnyire látni véljük a fényt az alagút végén, de nem kizárható, hogy most is a hátunkon cipeljük az alagutat.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Ozsváth Zsuzsa és Petőcz András verseivel találkozhatnak az olvasók. Közülük Ozsváth Zsuzsa egyik versét mutatjuk meg:

Eső

Most az ég beszél.
Ontja magából, hogy
szó szó szó szó.
Hidegzuhanyként ér, hogy
szó szó szó szó.
Kitartó egyhangúsággal:
szó szó szó szó.
Néha dörgedelmesen:
szó szó szó szó.
Visszhangzik már a
szó szó szó szó.
Mint a pofon csattan
járdán, blokkon.
Sehol egy autó,
sehol senki –
Csak a szavak
gyűlnek tócsavízzé,
majd azt is elnyeli a föld.
Meg lehet szokni a hallgatást.

PRÓZA

Gajdó Ágnes Holdas Bálint, Kiss Péter Attila, Tóth Vivien prózája.
Tárcatár: Balássy Fanni.

Részlet Balássy Fanni Tisztességes keresztény lánynak lenni – avagy hogyan zárassuk ki magunkat az egyházból három flekkben című tárcájából:

„A családunkban keringő legromantikusabb és leginkább keresztény-konzervatív történet nagyszüleim megismerkedésének filmszerű históriája. A fiatal falusi nővértanuló a közeli mezővárosba kerül, ahol egy péntek délután beül a helyi kis templom leghátsó sorába. A tömeg elnémul, a karvezetői pódiumra fellép egy fiatalember mogyoróbarna öltönyben. Arcát nem látni, csak a fülcimpáját, amiről nagymamám tizenkét sorral hátrébb is megállapítja, hogy tökéletes. És természetesen baromi erős: családunk sorsa fülbevalóként függ rajta. Snitt. Nagyszüleim bejárják a nővérszálló környéki utcákat, szigorúan két lépés távolságra egymástól. Valahányszor elmeséli mama, elpirul, mint egy tinilány, és hozzáteszi: tata azért nem fogta meg a kezét, nehogy valaki a gyülekezetből a szájára vegye őket. Mama szerint vadromantika, szerintem generációkat megnyomorító filozófia, amely elülteti a rettegést és a szégyent minden nüansznyi gesztusunkért.”

FILM

Stőhr Lóránt Joachim Trier több Európai Filmdíjat nyer alkotásáról, az Érzelmi értékről írt elmarasztaló kritikát.

„Európa meghajolt a középszer előtt. A Filmakadémia a kontinens tavalyi összes nagyjátékfilmje közül az Érzelmi értéket emelte a trónra és halmozta el díjakkal: a tagság szavazatai alapján a legjobb film, rendezés, forgatókönyv, női és férfi alakítás díja egyaránt a norvég alkotásé lett. Az akadémiai díjak, mint amilyen az Oscar, természetes módon húznak az átlag, az aktuális divatfilmek felé, mégis megdöbbentő, milyen gyenge művészi színvonalat képes az Európai Filmakadémia minden évben dömpingszerűen díjakkal jutalmazni. Pedig lett volna miből választani, mert 2025-ben is csodálatos európai (színekben versengő) filmek születtek.”

TÁNC

Fuchs Lívia a Nemzeti Táncszínház Quattro Stagioni és Many Ways című előadásairól, valamint Hock Ernő – Benkő Róbert – Egyed Bea a Zene Házában látható In Pari – Tánc és Zene című bemutatójáról írt véleményt.

„A korábbi évtizedekben a Budapest Táncszínház fő erőssége táncosainak kimagasló színvonala volt, és az előadó minőség többnyire el tudja „fedni” a művek gyengeségeit. Most azonban – bár a hétfős társulatban döntően külföldi, tehát sokfelől összeválogatott táncosok lépnek színpadra – a középszerű, kicsit iskolás színvonalú együttesből egyedül Marika Masuda rövid epizódjai hagynak emléknyomot.” 

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu