Az Élet és Irodalom 30. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

LUDASSY MÁRIA (1944–2026)

Részlet Kardos András nekrológjából:

„A filozófia, ha politikai gyakorlatként lép fel, és nem pusztán megalapozza a gyakorlatot, katasztrófába torkollhat, mondta Ludassy Mária tizenhat könyve közül már az elsőben.
Nem szóltam még a remek tanárról, nem szóltam  – a francia felvilágosodás mellett – a brit morálfilozófia legjobb magyar ismerőjéről. És nem szóltam arról, hogy sok nemzedék köszönheti neki a morál vállalhatóságát. És nem szóltam arról, hogy Ludassy Mária filozófiatörténész egyike volt legjelentősebb filozófusainknak.”

INTERJÚ

„isten pedig egy elsötétített szobában ül” –
Erdős Virággal beszélget Horváth Dániel.

„Erdős Virág több mint húsz kötete közül a legújabb az isten címet viseli, az első, a Belső udvar 1998-ban jelent meg a JAK-füzetek sorozatában. Sokan emlékezhetnek az ezt is el (2013) vagy az erdős virág könnyei (2022) című könyveire. Tavaly prózakötetet jelentetett meg Kalocsa címmel, régi és új gyerekverseket Aligali címmel.”

FEUILLETON

CanTogay A küklopsz szeme című esszéje Molnár Gergely halálára íródott.

„Molnár Gergely számomra a hetvenes évek elején – itt érdemes pontosítani az időt: 1972–73 táján – bukkant fel a kor sötétjében, váratlanul és érthetetlenül. Ez az utóbbi jelző nem őt, hanem inkább a kort és az abban való akkori létemet jellemzi, jóllehet ő maga is rejtélyes, valamiképpen a koron, a Kádár-valóságon kívülről érkezettnek tűnt.
Hétköznapi nevének szinte minden részlete ellentmondott megjelenésének: akár fejedelminek is mondható, ázsiai metszésű vonásai, tartása, halk beszéde, prémkabátja inkább egy fantasyvilág valamely szereplőjéhez tették hasonlatossá – ha ez a toposz a mai gyakoriságában akkoriban már létezett volna –, mint egy Molnár Gergely nevű magyar emberhez.
(…) Molnár hamarosan elhagyta Magyarországot. Ami maradt, az a hetvenes-nyolcvanas évek delíriuma, és a kultúrtörténészek szerint a Molnár alapította Spions-zenekar örökségéből kinövő hazai új hullám. Ami engem illet, Molnár távozásával ismét olyan időszak kezdődött, amiről úgy véltem, nem vonatkozik rám.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Szilágyi Zsófia Kádergyerek vagy nepo baby című kritikája Mészöly Ágnes Ügynökök és úttörők című kötetéről szól.

„Mészöly Ágnes könyve nem ismeretterjesztő munka, mégis olyasmikre is kellett figyelnie, hogy 1983-ban mennyibe került egy gombóc fagyi (a fiú főszereplő számára annyira fontos ez, hogy mindent fagyimértékegységre vált át, így saccolja meg, mi mennyibe kerülne a saját korában) vagy milyen mosógépet használtak, netán hogyan döccent meg húszméterenként a busz az M7-es autópályán, ami aszfalt helyett betonlapokból épült. Ha most valaki erre legyint (legalábbis az 1971-es születésű szerző korosztályából valók vagy a nála idősebbek), hogy ez könnyű, hiszen emlékszünk, azt figyelmeztetném: a személyes emlékezet mindehhez meglehetősen kevés, sőt, az is előfordulhat, hogy épp a későbbi történelmi eseményeknek bizonyuló történések nem maradnak meg bennünk…”

AZ ÉS KÖNYVE JÚLIUSBAN

Deczki Sarolta Testük minden porcikája című kritikájában Tompa Andrea Kiváló testek című regényét elemzi.

„A cím tehát azoknak a férfiaknak a testére vonatkozik, akik bűnösnek számítottak a diktatúrában, üldöztetésnek voltak kitéve, megfigyelték őket, adott esetben pedig börtönbe kerültek. Ezt az agresszív hatalmi gyakorlatot opponálja a „kiváló testek” szókapcsolat. A regénybeli férfiak testi jelenlétére irányítva a figyelmet, és ezzel azt demonstrálva, hogy nem értéktelenek, csúnyák és bűnösek ezek a testek, hanem igenis, kiválók. Büszkének is lehet lenni rájuk – ez a Pride mozgalom logikája is. A „csakazértis”: büszkék vagyunk arra, amit elnyomnak, üldöznek. Ami a közmegegyezés szerint normális, azért nem kell kiállni, az elfogadott identitásképlet. A heteronormatív szexuális gyakorlat mellett nem kell tüntetni. Amellett kell kiállni, amit annak ellenére büntetnek, hogy nem okoz semmi kárt senkinek, ellenben mérhetetlen szenvedést az érintetteknek. Ezért a büszkeség és ezért a kiválóság a címben.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Solymosi Bálint, Szabados Attila és Vörös István versei kaptak helyet. Közülük Solymosi Bálint Mi legyen? című ciklusából közöljük itt az egyik darabot.

XLVII

Akkoriban sűrűbbek voltak az őszi esték, a kertvárosi
utcán, az avar fölött ott maradt lombsűrű neheze az elme
aprócska játékainak, összetörve összegyűlve, hazafelé
menet alig járva mindegyre, ott az október végi lassú szél
dédelgette ég sötétje alatt, rendőröktől, „tégláktól” és más
esetlen árnyaktól kísérve; derűre ború, gondoltam – ha volt
derű, az a lendületé, a végső kétségbeesés kényszerű derűje
volt…, a szerelmet elutasítani, az országot is elutasítani,
túltenni magunk rajta, mint egy otromba sértésen…, hisz
egy országot elképzelni, ahol, és egy szerelmet, akivel élni
lehet, képtelenségnek bizonyult…; tisztában kellett lenni
azzal, ha valakitől tüzet kérsz zakód zsebéből előkotort
cigarettádhoz, akkor úgy hajoltok össze, karotokat aztán
úgy engeditek le, mint akik épp meglétük határán állnak.

PRÓZA

Bereczk Imola, Bozsik Péter, Szondy-Adorján György prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Bozsik Péter Az 52-es szoba című írásából:

„Loholtam vissza a kollégiumi szobába, ahol este Milával aludtunk. Mindenki szembe jött a folyosón, nem győztem kerülgetni az embereket, egyikbe-másikba bele is ütköztem, sűrű bocsánatkérések közepette trappoltam tovább, fejemben anyám mondata zakatolt, „a busz nem vár, a busz nem vár”. Valóban kevés időm maradt a busz indulásáig. (Mila a buszpályaudvaron várt.) Az esőkabátomat felejtettem a szobánkban, azért kellett visszamennem. Nem csak azért, mert esőre állt, hanem azért is, mert ez volt a kedvenc dzsekim, jó minőségű, fekete, dán esőkabát, a kisebbik fiamtól kaptam ajándékba. 52-es szoba, 52-es szoba, remélem, jól emlékszem, miközben az ajtókra ragasztott, barna műanyagszámozást vizslattam egyre idegesebben.”

ZENE

Malina János a szentmargitbányai Tosca-bemutatóról írt kritikát.

„Ami a zenei megvalósítást illeti: Valerio Galli vezénylése igazolta azt, hogy az olasz opera, és azon belül elsősorban Puccini specialistájának tekintik. Vezénylése ugyan jórészt láthatatlan maradt, de ahogyan az előadást nem csupán technikailag, s nem is pusztán zeneileg, de drámailag is erőteljesen kézben tartotta, az így is alapvető benyomást gyakorolt a nézőre-hallgatóra. Érzelmi skálája kifejezetten gazdagnak bizonyult a legbensőségesebb pillanatoktól a legbrutálisabbakig; az előadásnak sodró ritmusa volt, és a dinamika, a hangszínek, az agogika finom árnyalatai is érvényesültek. Mindez a zenekart is dicséri, amely szinte hibátlanul, teljes koncentrációval játszott, és mívesen formált hárfa- és fuvolaszólókkal tette még vonzóbbá az előadást.”

FILM

Stőhr Lóránt Pedro Almodóvar Keserű karácsony című filmjéről mondott véleményt.

„Az idősödő Almodóvar jobban meghajlik az elbeszélés valószerűségének törvénye előtt, ha mást nem, legalább kiteszi az idézőjeleket szélsőséges fordulatokban gazdag történetei előtt. Így a Keserű karácsony főhőse is egy idős filmrendező, aki éppen a Keserű karácsony című forgatókönyvét írja. Raúl elapadt művészi ihletét az élet szélsőséges történéseiből pótolja, előbb csak saját életének válságos időszakából merít alapanyagot, aztán, mivel elégedetlen alakuló művével, szemérmetlenül lopkodni kezd a körülötte állók tragédiáiból, és azokból próbál egységes forgatókönyvet gyúrni.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu