Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Hetényi Zsuzsa Pávelfordulás címmel írt esszét Pavel Talankin Senki tanár úr Putyin ellen című dokumentumfilmjéről.

„Filmjének sztorija pofonegyszerű, de szenzációs. Pavel Talankin a mélyoroszországi, Ural alatti, tízezer lakosú Karabasban született, egykori iskolájában dolgozott videósként és rendezvényszervezőként, olyan sikeresen, hogy díjakat is nyert, például tanítványaival felépítették a város Minecraft makettjét. 2022-ben Oroszország lerohanta Ukrajnát, és minden megváltozott. E változásra kérdezett rá egy internetes pályázat: hogyan változott meg életed a háború kitörése óra? Pávelnak bőven volt erről videós mondanivalója, és jelentkezett. Választ már az amerikai-dán rendezőtől, David Borensteintől kapott, aki felfedte, hogy a felvételeket Nyugaton akarja bemutatni, és elkezdtek együtt dolgozni.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Lapis József Hű című recenziója a J. R. R. Tolkien művéből készült A hobbit, vagy: Oda-vissza című David Wenzel-képregényt elemzi.

„Zsákos Bilbó és tizenhárom törp társának csodás történetét azóta számos médiumra adaptálták, ezek egyike David Wenzel képregénye (graphic novel), amely eredetileg 1989-ben jelent meg, három füzetre bontva, de gyorsan követte a puhaborítós egybefűzött változat is, amely a 2002-es első hazai megjelenés forrása is lett (Ciceró Könyvstúdió). A tavaly szeptemberi keményborítós kiadást megelőzően két jelentősebb átdolgozást ért meg a könyv (2006, 2012), melyek során az eredeti festmények színezése is módosult (melegebb tónusa lett), illetve több plusz oldallal bővült az elbeszélés. A 2025-ös, további kiegészítésekkel élő, illetve egy a képregény elkészülésének műhelytitkaiba is bevezető szerzői utószóval ellátott változatot olvashatjuk most magyarul is.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Szerhij Zsadan Mezopotámia című könyvéről két kritika született:

Pogrányi Péter: Elkerülhetetlen történetek

Zsadan férfialakjai olykor esendően, máskor a brutalitásig durván küzdenek az élettel és egymással, hogy megtalálják a megnyugvást, a szeretetet. A nyers agresszió legtöbbjük számára természetes, ahogyan az is, hogy a nőkkel is riasztóan erőszakosak. Nyomasztók a jelenetek, amelyek ezt az erőszakosságot viszik színre, és ha nem is tudunk azonosulni velük, érthetővé válik, hogy éppen az a gyengeség okozza, amit magukban nem bírnak leküzdeni. A szerző felmutatja ezeket a nagyon is valóságosnak ható jeleneteket és élethelyzeteket, de nem ítélkezik fölöttük: ezt meghagyja az olvasónak.

Kolozsi Orsolya: A félbemaradt történetek városa

Zsadan ugyanis úgy mutatja be a posztszovjet várost, hogy a benne élő emberek sorsaira helyezi a fókuszt. Az elbeszélésekben kilenc férfi története tárul fel: van közöttük öreg és fiatal, bokszoló, diák, művész és üzletember, de közös bennük a céltalanság. Nem tartanak sehová, irány nélkül bóklásznak saját történeteikben, melyeket inkább csak elszenvednek, mintsem alakítanának. Ezt a tervszerűtlenséget a szövegek szerkezete is aláhúzza, méghozzá azzal, hogy a történetek gyakran befejezetlenek, nincsenek lekerekítve, hiányzik belőlük a csattanó, a megoldás. A sodródó hősök életében félbemaradnak a szerelmek, az álmok, még a félelmek is. Az elbeszélésekben szereplő férfiak nem igazán ismernek más nyelvet az erőszakon kívül, miközben belül elesettek és védtelenek. Isznak, hangoskodnak, hűtlenek, és képesek felelőtlenül kockára tenni bármit egy pillanat alatt – mégsem negatív, sokkal inkább ellentmondásos hősök.

VERS

A versrovatban ezen a héten Jánosa Eszter, Kulin Borbála és Marno János versei kaptak helyet. Közülük itt Jánosa Eszter egyik versét ajánljuk az olvasók figyelmébe.

British cuisine

Hát nem édesek? Nagyon szeretem
a mókusokat. Könnyű átverni őket.
Egy kis ketrecbe diót teszel,
a mókus bemegy, és lecsapódik az ajtó.
Aztán csak alámeríted a kádban.
Do you understand what I’m saying?
Ma már kevesen tudnak itt angolul.

Az ugye egy szótárfüzet nálad?
A szürke mókus kártékony, invazív faj.
Nincs természetes ragadozója, és könnyebben
alkalmazkodik, mint az őshonos vörös mókusok.
Ha véletlenül csapdába esne, szabadon engedni
szigorúan tilos. A lehető leghumánusabb
módon kell elpusztítani.

Tudod, a mókus húsa édes. Az íze bárányhoz
vagy kacsához hasonló. Tandoori fűszerekkel,
dióval, gesztenyével töltve egészen isteni.
A hentesnél hamar elkapkodják,
mivel az egyik legetikusabb húsétel.

PRÓZA

Gellén-Miklós Gábor, Milbacher Róbert és Kun Árpád prózája.
Tárcatár: Balássy Fanni.

Részlet Kun Árpád A templomépítés igaz története című írásából:

„Hallva az epheszoszi óhaját, hogy az fel akarja keresni a halhatatlan hangyabolyt, fejét csóválta, de ez ügyben is segített neki. Arról, hogy hol található, nem tudott többet, mint bármelyik megalopoliszi. Talán a Mainaloszon, ha a pogány mesebeszéd nem hazudik, ahogy rendesen. Akadt viszont egy rabszolgája, akit tavaly vásárolt a pásztoroktól. Az közöttük cseperedett fel – több tetoválás is éktelenkedik a nyakán –, a szörnyű hegy minden zugát úgy ismeri, mint a tenyerét, azt állítja, hogy a hangyaboly helyéről is tudomása van. Őt adta aztán kölcsön az epheszoszinak, aki közben a legjobb vendégbarátja lett, hogy mutassa neki az utat, amikor az nekivág a mainaloszi kaptatóknak.”

FILM

Stőhr Lóránt a Kurtág-töredékek című dokumentumfilmet értékelte.

„Kurtág-töredékek – a cím magának a zeneszerzőnek a modernitás fragmentáltságával tudatosan számot vető opuszaira utal, Kafka-, József Attila-, Hölderlin-töredékek – sorjáznak a címek Kurtág életművében. Szükségtelen s lehetetlen a legnagyobbak műveit egy az egyben adaptálni a zene nyelvére, csak a műveikből vett egy-egy fragmentumoknak lehetséges hangot adni. S ahogy a költői-írói műveknek nincs tükörfordításuk, mert magának az egészet visszaadó tükörnek az ideája veszett el, úgy kétséges vállalkozás volna egy ember arcát, életét, sorsát a maga vélt totalitásában megfesteni mozgóképen, ezért mutat Nagy Dénes összefüggő narratíva helyett egymás mellé helyezett intenzív részleteket.”

ZENE

Fáy Miklós Víkingur Ólafsson koncertéről írt kritikát.

„Kurtág ott ül maga az utolsó páholyban, bemondják, hogy Isten éltesse, azonnal fölpattan az egész ház, zúg a taps, Isten élteti… Élteti? Ez itt a kérés, amikor Víkingur Ólafsson játssza a műveit, vagy a Bach-átiratát, vagy főleg a saját, meglehetősen érzelmesre vett Air-átiratát, akkor ez most mennyire Kurtág? Mert nekem az egész olyan szép is, meg főleg kulturált, remélem, ebben a szóban benne van a távolságtartás. Ha nincs, akkor inkább azt mondom, hogy nyámnyila. Ne tessék haragudni, de ez nem Kurtág.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu