Milbacher Róbert: Atráskó zokog, avagy kinek ír az író, ha mesét ír? – Az Élet és Irodalom 2025/03. számából
2025.01.16.

Az Élet és Irodalom 3. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.
FEUILLETON
Milbacher Róbert Atráskó zokog, avagy kinek ír az író, ha mesét ír? címmel írt esszét.
„A kiadók ugyanis gyorsan rátaláltak azokra a szövegtípusokra, amelyek a nyugati gyerekkönyvpiacon már bizonyítottan nagy sikereket (nem utolsó sorban pénzben mérhető sikert) hoztak, és ezt a hazai piacon is lehetett érvényesíteni, ha kisebb volumenben is. Ezeknek az eladható szövegeknek a térnyerése értelemszerűen a gyerekirodalom ponyvájának vagy jobb esetben lektűrjének a honosítását jelentette, ami egyben az eredeti műveket író szerzőket eltántorított attól, hogy bonyolultabb történetvezetést, a mesehagyományt megidéző, azzal párbeszédet folytató, összetettebb nyelvi szerkezeteket alkalmazó szövegeket írjanak. Vagy ne adj isten a meseírást egyfajta önkifejezésként gyakorolják, ne pedig a vélt piaci elvárásoknak megfelelő szövegeket gyártsanak.”
KÖVETÉSI TÁVOLSÁG
Csuhai István Párhuzamos áldozatok című kritikája Douglas Stuart Az ifjú Mungo című regényéről szól.
„Az angol nyelvű kritika a Shuggie Baint és Az ifjú Mungót egyaránt a meleg irodalom körében helyezte el, a két könyv között azonban e tekintetben léptéknyi különbség van. Az első regényben Shuggie homoszexuális vonzalmai körvonalazatlanok, a „buzi” szitokszóként van gyakori használatban, a férfivilág könyörtelen és rövid minősítése az engedékeny, szelíd, az anyja állapotát mindenek felett szem előtt tartó fiúra. A másik regényben a valamivel idősebb Mungo tényleg kiutat, részleges menedéket talál a férfiszerelemben, noha ez a menedék, a szomszédban lakó katolikus fiúval, Jamesszel folytatott viszonya környezete durva retorziója miatt valójában csak átmeneti és fantázia generálta kapcsolat lehet, nem pedig megoldást hozó, boldogító viszonyulás.”
AZ ÉS KÖNYVE JANUÁRBAN
Visy Beatrix Dulcineák és Demenciák című kritikájában Kemény István Lovag Dulcinea című kötetét elemzi.
„A Lovag Dulcinea „versek” alcímmel jelent meg, ám olvasható laza szövésű lovagregényként is, hiszen a kötetből kibontakozik a főhős születése, nevelődése, lovaggá válása, megfogalmazódnak főbb küldetései, élethez, léthez való viszonya, az általa képviselt értékrend, valamint küzdelmeinek, tetteinek sokasága. A versek egy része szerepvers, ám szép számban olvashatók külső nézőpontból láttatott helyzetek, tudósítások, illetve időről-időre felbukkan az első személyű krónikás is, jelezni alkotói jelenlétét. A krónikás nem egyszer reflektál önmaga pozíciójára, a krónikaírásra, amelynek természetesen semmi köze nincs a középkori történetíró műfajhoz, sem annak tényeket, eseményeket soroló kronológiájához.”
VERS
A versrovatban ezen a héten Hartay Csaba és Tar Sándor versei kaptak helyet. Az elsősorban prózaíróként ismert, 2005-ben elhunyt Tar Sándor hátrahagyott kéziratai között mintegy száz, döntő többségben publikálatlan verset találtak, ezt az anyagot január végén fogja könyvalakban megjelentetni a hagyaték gondozója, a debreceni Déri Múzeum.
Ebből való a rovatban olvasható két Tar Sándor-vers, közülük itt most az egyiket mutatjuk meg:
PRÓZA
Balogh Endre, Gervai András, Kőrössi P. József, Tibély Orsolya prózája.
Tárcatár: Gurubi Ágnes.
Részlet Gurubi Ágnes Hogyan (ne) írjunk tárcát című tárcájából:
„Az íróasztalhoz ülök. Azon gondolkodom, mi legyen az első tárcám témája, nem jut eszembe semmi, felhívom a barátnőmet, Gizust, ő is író. Gizus azt mondja, a tárca nem novella. A tárca, mondja elnyújtva az a betűt, Sanyika, ne üvölts, Jézuskrisztus, Sanyika, háttérben visító gyerekhang, mintha macskát nyúznának. Szóval a tárcánál fontos a jelen idejűség, például nem játszódhat a középkorban, és valahogy a nyelvvel is összefügg, jaj, már, nem tudok így gondolkozni, üvölt a gyerek. Nekem már nincs kisgyerekem. Néha hiányzik egy üvöltő hároméves. És te mit csinálsz, kérdezem érdeklődést színlelve, ne rólam szóljon az egész beszélgetés. Szöveget javítok, mondja Gizus, az Állok az esőben regény szlovák fordítását ellenőrzöm, nem működik a deepl, googletranslate-t használok, jól szórakozom, ezt hallgasd meg, ilyeneket találok benne: „Ha rossz döntést hozok, vállalom a következményeit, csak fel kell állnom, és azt mondanom: Fing, most elmegyek.”
RÁDIÓ
Károlyi Csaba a Klubrádió Három az igazság című műsoráról írt.
„A másik dolog, hogy vitákra készültek. De ezek nem viták, hanem árnyalt, finom, alapos, barátságos beszélgetések, amelyekben kiváló kérdésekre körültekintő válaszok sorjáznak. A beszélők folyamatosan kiegészítik egymást, újabb és újabb szempontokat hoznak elő. Öröm hallgatni, ismétlésekben is. Nagyon jó diskuráló műsor ez, isten ments, hogy erőltessék a vitát, ott, ahol nincs, inkább mondjanak, mint eddig is, minél több érdekeset.”
SZÍNHÁZ
Molnár Zsófia a Katona József Színház Nyílt tárgyalás című előadását értékelte.
„Von Schirach, aki nagyjából tizenöt év alatt felkerült a német irodalmi sikerlistákra, eredetileg (és tudtommal ma is) praktizáló ügyvéd, le sem tagadhatná. Nem csoda hát, ha szereti a jogi csűrés-csavarást, a különféle szempontok ütköztetését, az állítások alátámasztásának vagy megcáfolásának verbális mechanizmusait. Mindez elsőre jó drámai alapanyagnak tűnhet, de kérdés, hogy mennyire tudja megállni a helyét a tárgyalóteremtől időnként talán nem is olyan távol eső színpadon. Darabjaihoz a szerző erősen megosztó témákat választ, de míg a szintén a Katonában bemutatott Terrorban (a cím önmagáért beszél) vagy az Örkényben játszott, az eutanázia dilemmáját feszegető Istenben jóval tágabb a felvetés, a dokumentumszínháznak álcázott Nyílt tárgyalásban szorosan a magánélet kerül terítékre.”
TÁRLAT
Mélyi József Határkő és botránykő címmel írt kritikát a köztéri szobrokról.
„A 2019-es választások után felálló új – és a kormányzathoz képest ellenzékivé vált – fővárosi és kerületi önkormányzatok előtt megnyílt a köztér alakításának és ezzel új emlékművek állításának lehetősége. Budapesten szélesre nyílt ez a tér, mert főleg a Belvárosban elszaporodott zsánerszobrok, illetve a turulok és az unalmasan letudott trianoni emlékművek után a régi beidegződések ellenpontozásával egy másfajta profil kialakítására nyílhatott alkalom. Nehezítette viszont a helyzetet, hogy a kerületek már a „lex Turul” után magukra maradtak, a korábbi intézményrendszer szinte teljesen szétesett, ráadásul azok az „intézők” is jórészt eltűntek a közigazgatásból, akik akár egy egyszerűbb szoborprojektet zökkenőmentesen le tudnának bonyolítani.”
Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu
Ajánló tartalma:
Az archívum kincseiből:
Mondom én… Beszélgetés Garaczi Lászlóval, Gyarmati nő című legújabb kötetéről
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Én; élet; rajz
Kaján leckék – Kaján Tibor-Martin József: Karikatúra a betűtengerben
Kefe habbal, avagy az átnyálazás hiánya – Melissa P.: Minden este 100-szor kefével
Bizonyosan – Kerékgyártó György: Hegyi szakaszok szobakerékpáron