Könyvhét 2023
SÁRKÁNYLEGENDÁK
MÓRA KIADÓ
A MÚZSA
CSÓKJA
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SÁRKÁNYLEGENDÁK<br>MÓRA KIADÓ A MÚZSA <br> CSÓKJA Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Kiemelt

Molnár Krisztina Rita: Arany sisakban – Az Élet és Irodalom 2024/40. számából

2024.10.03.

Az Élet és Irodalom 40. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Halász László Önirónia, önismeret meg a többiek címmel írt esszét.

„Három módja van annak, hogy bölcsességet tanuljunk – vélekedett Konfuciusz. Az első a reflexió, ami a legnemesebb; a második az utánzás, ami a legkönnyebb; a harmadik a tapasztalat, ami a legkeserűbb. Ami a reflexiót, meg annak kétszeres formáját: az önreflexiót, valamint a keserűséget illeti, Cyrano nem hagy kívánnivalót. Bár a szarkazmus nem szükségképpen párosul iróniával, nála elválaszthatatlanok. Kegyetlen, keserűséggel teli pergő poénjaival úgy teszi szóvá az arcát „szétdúló harmóniát”, hogy önmaga helyett ellenfelét és a sorsot teszi nevetségessé. E szakaszt három lakonikus megjegyzéssel zárom. A legrégebbit a melankóliaszakértő Burton mondta: „Nem gondolhatsz rosszabbat rólam, mint én magamról.” A másik Churchilltől való: „Holnap én józan leszek, de te akkor is ronda leszel.” És végül (mármint életünk végéül) Alzheimer fiktív sírjáról: „Alois, sosem fogunk elfelejteni!”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Visy Beatrix
Ápoljuk fügefánkat című recenziója GoranVojnović A fügefa című regényéről szól.

„A regény egy soknemzetiségű jugoszláv család három generációjának történetét próbálja elmondani. S ahogy a délszláv egységet és békés együttélést hirdető Tito-féle Jugoszlávia szétesni látszik, a különböző nemzetekből verbuválódott család tagjai között is egyre nőnek a feszültségek, s a délszláv háború nemcsak a szocialista államot számolja fel, hanem nagy mértékben a családot is. A nemzedékek, nemzetiségek és történelmi események által felszabdalt család múltjának rekonstruálást az elbeszélő-szereplő próbálja elvégezni, s a széthullott és megcsonkult famíliához mérten a regény is apró jelenetekből, töredékekből építkezik, váltogatva a különböző idősíkokat és a fókuszt: más-más események és családtagok állnak az egyes fejezetek középpontjában.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Takáts József: Másik mitológia. Tanulmányok a 19. század magyar irodalmáról című kötetéről.

Bódi Katalin: Másik utópia

„A 2009 és 2022 között született közel húsz tanulmány erős struktúrába rendeződik, az első (Ideiglenes összefoglalások) és az utolsó (A történeti vizsgálódásról) egységben a XIX. századi irodalom körüli elméleti és módszertani kérdések a meghatározók, amelyek tanulságai az irodalmi szövegek korabeli didaktikusságának rehabilitálását és komplex használattörténeti értelmezésüket sürgetik, nemzet és irodalom bonyolult diszkurzív kapcsolatát vizsgálják, valamint rámutatnak a(z irodalom)történeti  és a filozófiai  interpretáció eltérő stratégiáira. Mindezek tanulságait is felmutatva a szövegelemző tanulmányok egyik fejezete Arany János életművét, a másik pedig további kanonikus szerzők egy-egy klasszikus, vagy éppen a köztudatból kihullott alkotását faggatja Fazekas Mihálytól Jókai Mórig, a verses regény felforgató stratégiáitól az irodalom politikai véleményformáló erejéig.”

Margócsy István
: Mit kezdjünk az irodalomtörténettel?

„Takáts műveinek leginkább figyelemre méltó tanulsága alighanem az, hogy a másik, régebbi kor „másik mitológiája” nem engedheti meg, hogy a művek olvasása során mellőzzük vagy lenézzük e művek mindenütt megnyilvánuló tanító célkitűzéseit, ezért tartsuk állandóan szem előtt, hogy a régebbi korok legszubjektívabb, legesztétikusabb műalkotásai is magukban rejtik (nem is rejtik – hordozzák) a példázatosság igényét. Takáts e könyve (is) emiatt „természetesen” tanító célzatú és példázatos jellegű – ezért tudja állandóan újra felvetni a nagy kérdést: mire is való tulajdonképpen az irodalomtörténet?”

VERS

A szám versrovatában ezen a héten Kapecz Zsuzsanna és Molnár Krisztina Rita versei szerepelnek. Ezen a helyen Molnár Krisztina Rita versei közül az egyiket mutatjuk meg:

Arany sisakban

Azt hittem, arany kalapot visel,
de nem kalap volt, hanem a haja.
A parton térdelt, rákot lesett,
szőke volt, ötéves. A gyerek maga.
A gyerek, úgy értem, mindegyik gyerek.
Térdel a parton, és rákollót keres.
A kő horzsolja, de nem bánja térdét.
Nem tudja, hogy majd elhagyja a partot.
Most köztünk csatorna, köztünk annyi víz van.
Fején sisakkal egyszer felhúzza a horgonyt.
És elindul erre egy könnyű ladikban.

PRÓZA

Bálity Csaba, Becsy András, Kácsor Zsolt, Piros Vera prózája.
Tárcatár: Visky András.

Részlet Kácsor Zsolt A pályán kívül című írásából:

„Szabó tanár úr azon a nyáron töltötte be a kilencvenedik életévét, ebből az alkalomból a falu képviselő-testülete azt a határozatot hozta, hogy a település díszpolgárává választják. A határozati javaslatot a hajdani 8/a osztály mókamestere, Kovács G. István polgármester (egyszer bukott történelemből) terjesztette elő, akinek Szabó tanár úr annak idején az osztályfőnöke volt.
– Megérdemli az öreg, szavazzunk – sziszegte csikorgó műfogakkal Kovács G. István, mire a képviselő-testület egyhangú szavazással díszpolgárrá választotta Szabó Gergely nyugalmazott magyar-történelem szakos pedagógust.”

ZENE

Végső Zoltán Brian Blade és a The Fellowship Band Müpában tartott koncertjén járt.

„Blade pedig Brian Blade! Aki a koncertre eljött, miatta jött, a sugárzóan szimpatikus habitusa, mély gondolatai, komplex, a jazz és a kortárs zene között balanszírozó kompozíciói miatt, no és elsősorban az egyedülálló dobjátéka és -technikája miatt. A pillanatnyi pergetésből gyors dinamikai emelkedéssel bombaszerűen robbanó ütése egyfajta védjegy, ahogy a finom visszavonulás, az apró elemekből szőtt kíséret is. De nem hagyta, hogy személyéről és világszám játékáról szóljon az est (például nem volt szólója), helyette a zenei egységet helyezte előtérbe, és a nagy képet engedte láttatni. Még középgenerációsnak számít, a jazzben mégis ő az egyik legnagyobb egyéniség!"

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia ifj. Vidnyánszky Attila vígszínházbeli Liliomfi-rendezését értékelte.

„Márpedig manapság már korántsem vehetjük biztosra, hogy a Szigligeti Ede színművéből 1849 óta készült számtalan színházi bemutató (és Makk Károly 1954-es, kihagyhatatlan filmje) ellenére a néző tisztában van a viszonyokkal. De könnyen lehet, hogy ehhez az előadáshoz el kell engedni minden előképet, és egyszerűen rajongva át kell adni magunkat a vizuális és akusztikus élménynek, a nyelvi sziporkáknak, hozzáadott értékeknek. Ami viszont már igencsak ízlés dolga. És talán korosztályé, de ezt csak félve mondom."

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*: