Az Élet és Irodalom 31. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk

INTERJÚ

„Nem vagyok egyfókuszú ember” – Csehy Zoltánnal beszélget Lovász Andrea.

„Költő és műfordító, kritikus, több tanulmány- és esszékötettel, szerteágazó tudományos érdeklődéssel. Nemrégiben pedig Csehy Zoltánnak gyerekverskötete jelent meg, Kimaradsz egy körből! címmel.”

FEUILLETON

Szávai János Mészöly Miklós, a kánonképző címmel írt esszét.

„Mészöly Miklós világirodalmi tájékozódásának centrumában egyértelműen a francia irodalom áll. Francia írókat elemző esszéi közül gyakran idézik a Camus világáról szóló írását (A világosság romantikája, 1969) és az évtizeddel későbbi Céline ürügyén címűt. Ezekből az esszékből az tűnik ki, hogy Mészölyt, amikor a világirodalomról szólt, elsősorban a magyar irodalom, a magyar regényirodalom alakulása érdekelte. Céline ürügyén azt az állítását fogalmazza meg és próbálja bizonyítani, hogy ha az Utazást a magyar regényírók ismerték volna, akkor feltehetőleg egészen másképpen alakul a magyar regény fejlődése. „Ha jobban időben érkezik, ha előbb kerül a háború utáni prózánk vérkeringésébe mint ütköztető anyag: talán mentesülünk néhány átmeneti divatos áramlat és stílus vidékies túlburjánzásától. Céline a hiányzó nagyepikánk hangvételét bátoríthatta volna.” A hiányzó nagyregény mítoszának Mészöly sem tudott ellenállni. Nádas Pétertől tudjuk, mennyire frusztrálta Mészölyt, hogy nem képes nagyobb méretű regényt írni.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Visy Beatrix „arannyal díszített szarvval” című kritikája Kustos Júlia Hullámtörő című verseskötetéről szól.

„Ha tovább vizsgálódnánk a poétikai megoldásokban, számos apró szépséget, érdekességet, összefüggést találhatnánk még a Hullámtörőben, ám úgy tűnne, hogy ezekben rejlik a kötet ereje. Ezekben is, de ennél sokkal fontosabb, hogy mindez a szépség nem hiábavaló. A költészeti hagyománnyal való intenzív párbeszéd, a megszólalásmódok próbálgatása nem önfeledt játék, laza szárnypróbálgatás („Hiszen semmi szárnyalás / nem írhatja át a / kukásautók hajnalát”), s eredménye sem formaparádé vagy látványos leszámolás a múlt költészetével. Kustos erős szűrővel, reflektáltan „dolgozik.”

KÜLFÖLDI FOGADTATÁS

„A meg nem értett jelen” – Válogatás Tompa Andrea Omerta – Hallgatások könyve című könyvének német nyelvű recenzióiból.

„Az Omerta lenyűgöző regény, amely négy hangján keresztül teljes egészében megmutatja a fenyegetett ember önfenntartási ösztönében és vágyában megnyilvánuló összetettségét. […] Az Omerta monumentális történelmi regény, talán csak Bánffy Miklós Erdély-trilógiájához hasonlítható, amelynek utolsó része 1940-ben jelent meg. Még csak magyarul sem kell tudni ahhoz, hogy értékeljük Terézia Mora fordítását. A 2018-as Büchner-díjas fordító nagy művészeti teljesítménye, hogy olyan beszédmódokat adott a szereplőknek, amelyek élénken mesélnek a lelkiismereti konfliktusokról, a gyónásról, az önismeretről és a mély hallgatásról. Döntése, hogy az erdélyi városok, falvak és folyók nevét nagyrészt magyarul hagyja meg, nyelvpolitikai: Erdély elrománosításának és elmagyarosításának képviselői közötti évszázados huzavonáról tanúskodik. Erdélyben ráadásul német ajkú erdélyi szászok is éltek sokáig. A függelékben néhány elnevezés mindhárom nyelven megtalálható.”
(Alexandru Bulucz: Bizonyságtétel. Der Freitag. 2022. március 09.)

VERS

Ennek a számnak a versrovatában Kupihár Rebeka és Tóth Erzsébet versei kaptak helyet. Mutatványként az ÉS-ben most bemutatkozó Kupihár Rebeka egyik versét adjuk itt közre:

bátorságpróba
nőnapon virágot venni.
falunapon megfogni a kezed.
szégyen nélkül nézni meg magunkat egy kirakat üvegében.
férfipróbafülkében próbálni.
hozzád bújni az utcán esernyő nélkül is.
nem magyarázkodni a franciaágy miatt
se falusi vendéglátóknak, se villanyszerelőknek.
igazat mondani, ha megdicsérik rajtam a ruhádat
és megkérdezik, honnan van.
szemrebbenés nélkül válaszolni,
ha valaki a nevedre kíváncsi.
a falon hagyni a képeinket, bárki jön is látogatóba.

szorosan melléd ülni a templomban.
kézenfogva imádkozni a Miatyánkot.
hosszan egy pap szemébe nézni,
meggyónni, amit bánok,
és nem gyónni meg, ami boldoggá tesz.

PRÓZA

Egressy Zoltán és Szűcs Anna prózája.
Tárcatár: Jenei Gyula.

Részlet Egressy Zoltán Ékszer című írásából:

„Úgy alakult, hogy nekem sikerült randiznom vele. Ezt máig nem bocsátották meg a többiek. Már aki elhiszi. Bebizonyítanom nem sikerült. Talán nem is baj. A fellépések után mindig kaptunk egy jó vacsorát, aztán általában spontán buli keletkezett. Néha még táncoltunk is, csak úgy, magánszorgalomból lenyomtunk egy-egy irgalmatlan csürdöngölőst. Aközben azért már ki-kinéztünk, ki néz minket. Sose lehetett tudni, összejön-e valami. Fess magyar legények voltunk. Vagy azt gondoltuk magunkról. Azon az estén, amikor Janka Weber ott maradt, észrevettem, hogy bámul engem. Majdnem elájultam a gyönyörűségtől. Összeakasztottuk a tekintetünket. Amikor befejeztük a táncot, elindult kifelé. Na, gondoltam, ez az én pillanatom.
Egy üdülőszerűséget kell elképzelni, köröskörül erdő, telepített fák, kis tópart a közelben, madárfütty, szellő. Tiszta romantika. Cigizni ment ki. Összeszedtem magam, meg azt a keveset, amit németül tudtam, utolértem, és megszólítottam. Lassan emelte rám a tekintetét. Megijedtem, akkora szomorúság volt benne. Kicsit le is blokkoltam. Azt azért el tudtam mondani, hogy milyen gyönyörűnek találom. Fáradtan mosolygott. Még pár semmiséget dadogtam, aztán megkérdeztem, sétálunk-e. Nem, el kell indulnia. Oké, akkor viszont tudunk-e találkozni valamikor? Tudunk. Mikor? Holnap négykor. Hol? Itt.”

ZENE

Fáy Miklós Anna Netrebko veronai Aida-előadását értékelte.

„Az ilyen típusú humoroknak már befellegzett. Sőt, a nem humoros változatoknak is, Anna Netrebko elég szépen kapott az önbarnító folyadékokért. Igaz, hogy az egész nyári évadból ő csak három előadást énekelt, de mintha ő volna az értelmi szerzője a húsz évvel ezelőtti rendezésnek, osztják rendesen. Ebből azért sejti az ember, hogy a környezete nem kifejezetten rokonszenvező, bár a rajongók megpróbálnak az első belépésekor egy nyíltszíni tapsot kiprovokálni, de csak pisszegésig sikerül eljutniuk. Ehhez képest Netrebko úgy énekel, mint az álom. Egy idő után már nemcsak ehhez képest, hanem általában is, a harmadik felvonásbeli áriát olyan szépen, érzékenyen, finoman és biztos torokkal énekli, ahogy csak a legnagyobbak.”

ÉPÍTÉSZET

Torma Tamás a Bauhaus stílusú ikonikus Walter Rózsi-villáról írt építészetkritikát.

„De ki volt Walter Rózsi, és hogy került egy háromszintes, lapostetős – természetesen Bauhausnak mondott, de inkább La Corbusier nyomában járó – villa a Lövölde tér közelébe? Az építtető házaspár Walter Rózsi, az Operaház primadonnája és férje, a Textil Újság tulajdonosa és szerkesztője,Radó Géza nem kifejezetten valami modern, inkább egy reprezentatív villát szerettek volna.
És nagyjából a lehetetlent kérték: egy tágas városi villát kis telken, de olyan alaprajzzal, ami a lehető leglevegősebb.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu