Az Élet és Irodalom 50. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Standeisky Éva Érzelem és művészet című esszéje Kassák Lajos szerelemmegjelenítéseiről szól.

„A testi vágyat Kassák kínzó és lealjasító késztetésnek érezte, ami elől nem tud menekülni, amíg ki nem elégíti. Az Egy ember életében írja: „Nyers és brutális volt a nemi éhségem. A lány hagyta, hogy kezeimmel végigtapogassam, csak nézett rám, a feje égett, s a szemei összekacsintottak a felindulástól. Bolond és buta játék volt ez. Néha határtalanul elvadultam, s néha ágyékom körül nagy fájásokkal vánszorogtam haza. Ez az ösztönös állatiasság visszavezetett a bordélyházba.” Erotikus késztetéseiről egy kávéházban látott lány kapcsán így ír ugyanebben a könyvében: „Szép lábai voltak, igazán szép lábai. Szerettem volna odahajolni, valami szépet mondani, és a kezem érintésével megdicsérni ezeket a lábakat. […] Aztán megfogni a lány két vállát, erősen megfogni, és megcsókolni a száját. Erősen megcsókolni. Úgy éreztem, valami vad kívánsággal össze tudnám törni ezt a lányt, s aztán szelíd jósággal újrateremteni.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Antal Nikolett Távoli rokonok, közeli lehetőségek címmel írt kritikát Czakó Zsófia: Távoli rokonok című regényéről.

„A Távoli rokonok egy élet be- és körbezárulása, ami talán akkor sem végződik másképp, ha nem szenved ebben a kórban az asszony. Az Alzheimer ugyanakkor elesetté teszi a felnőtt embert, ráadásul azt a nőt, aki egész életében soha nem lehetett valójában az. Így a szellem és a test egységesen hoz el neki újbóli gyermekkort, ahol nem kell ötévesen a testvéreire vigyáznia és felmosnia a padlót. Mégis ezt teszi. Nincs kiút ebből a kényszerített és aztán interiorizálódott robotból, abból a sorsból, melyben a gyermeki és a felnőtt lét szinte elválaszthatatlanul vetül egymásra. A Távoli rokonok elképesztő erővel képest ennek a felmutatására, Margit olyan eleven és élő karakter, aki befészkeli magát az összes gondolatunkba.”

AZ ÉS KÖNYVE DECEMBERBEN

Márjánovics Diána Az entrópia szépsége című kritikája Rakovszky Zsuzsa Délutáni éjszaka című verseskötetét elemzi.

„A versek közös pontja, hogy Rakovszky érzékeny optikáján keresztül mindig szűrt fényben, derengésben érzékelhetjük a versvilágot, ezzel pedig különösen sejtelmes atmoszféra képződik a kötet egészében.
A metafizikai hangoltságú versek többségében szintén a fényhatások és egyes szuggesztív látványelemek lesznek katalizátorai a lét értelmét firtató kérdéseknek. A bölcseleti líra ismert darabjai e szövegek esetében erős intertextusként tűnnek fel. Az anyag romlásának különböző formáit soroló A hangban például a hétköznapi, erodált tárgyak – a világ egyéb jelenségeivel együtt – a „lény nem lakta Éjbe” süllyednek. Az élet körforgásának értelmére rákérdező babitsi passzus pedig („miért nő a fü, hogyha majd leszárad? / miért szárad le, hogyha újra nő?”) szövegszerűen ugyan nem villan fel – ám mintha több létértelmező Rakovszky-versnek is kapcsolópontja volna. A XXI. szonett ugyanazon jelenségeket járja körül, mint az Esti kérdés, azzal a különbséggel, hogy míg az esztétizáló Babits egy „csupa szépség közt és gyönyörben járó” versbeszélőt állít elénk, addig Rakovszky a fonákjáról is megvizsgálja a mindenséget: „És hogy végül ez az egész mi volt, / választ a kérdésre kitől reméljek? / Mire volt jó a föld, a szél, a hold, / idő és tér, szárnyas földi lények, // gének, galaxisok, s hogy ennyiféle / formába állt össze néhány elem? / A több mint tízezer pókfaj mi végre? / S a vágy, a gyötrelem, a félelem, // beteljesült és füstbe ment remény, / mely mint derengő fényköre a holdat, / veszi körül láthatatlan a földet? […]” (XXI., 39.)”

VERS

A versrovatban Méhes Károly és Tibély Orsolya versei olvashatók, ezen a helyen Méhes Károly egyik versét ajánljuk.

Éjfél után

Nem köt le 
az idősödő (mi az?) férfi története 
régi szerelmére vár
sok éve nem látták egymást
fáradt a leírás fájón üres 
Fáradt vagyok kicsit fájó 
de még nem teljesen üres 
Leeresztem a könyvet 
és megpillantom a faliórát 
ma sem cseréltem benne 
elemet örök fél négy 
Majd holnap csukom be 
a könyvet a kilencedik oldalon
valamivel éjfél után 

PRÓZA

Légrádi Gergely, Kiszel Márk, Toroczkay András és Pályi András prózája.
Tárcatár: Szil Ágnes.

Részlet Pályi András Kari bácsi című írásából:

„Arra sem emlékszem, mikor keresztelték át a Wahrmann utcát Victor Hugonak, de az határozottan rémlik, hogy sokáig mindenki Wahrmannak mondta. A három magasföldszinti szobánk ablaka a Kresz Gézára nyílt, és hatalmas szemétdomb volt az ablakunk alatt. Főleg építési törmelékből állt, noha előfordult, hogy az éjjeli edényt is oda öntötték. Tény és való, hogy a háború utáni helyreállítás nem történt meg egyik napról a másikra. Ahogy most visszagondolok, szinte látom a felső emeletek félig leomlott lakásait, az ott maradt bútorok, a lerobbant téglafalat, az emeletek közötti félig szétcincálódott vasbetont. Vagy ez is más, elsősorban ötvenhatos mintára, filmfelvételek hatására létrejött önszuggeszció?”

HANGOSKÖNYV

Ruff Borbála Krasznahorkai László A magyar nemzet biztonsága című hangoskönyvét véleményezte.

„Nem csíp, nem szúr, nem harap – indokolja Pap András a lepkék iránti vonzódását –, ez a később a világ egészére kivetülő általános védekezési mechanizmus a gyerekkorában gyökerezik.  Alapvetően derűs alkat – mondja róla Máté Gábor, s a több mint ötórás hangoskönyvön zömében hasonlóan derűs elbeszélői hangot választ, mintha minden, ami Pap András körül történik, a lehető legbékésebben történne. Hogy ami elhangzik, csak menekülés- és boldogtalanságtörténet-e, nem feltétlenül szétszálazandó, ám az biztos, hogy amit Krasznahorkai mutat, szelíd mivoltában is roppant fájdalmas.”

RÁDIÓ

Károlyi Csaba a Klubrádió Dobszerda című műsoráról írt, amelyben Nádas Péterrel beszélget Váradi Júlia.

„Nádas laza összefüggések rendszerében próbálta végigmondani a történetet, de Váradi Júlia állandóan félbeszakította, közbekérdezett, vagy elkotyogta gyorsan, amit Nádas éppen ki akart volna fejteni. A vendég békésen tűrte ezt, és mikor szóhoz jutott, igyekezett lekerekíteni a dolgokat. Az persze jó, ha Váradi pontosítja mondjuk a villa címét vagy az évszámot, de az már kevésbé jó, ha belevág a másik szavába. Szerencse, hogy a rutinos nyilatkozónak mindez meg se kottyant.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu