Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

ÁGH ISTVÁN (1938-2025)

Részlet Nemes Z. Márió nekrológjából:

„Meghalt Ágh István. Távozóban egy nagy generáció, mely történetileg is meghatározta irodalmi tudatunk kiszögellési pontjait, a képviselhető hagyományokról vallott hiteinket és vitáinkat. „Én a parasztság szószólója lehettem volna, de mára nincs, akit képviselhetnék” – nyilatkozott Ágh, amikor kiemelkedő írói, költői, esszéista és műfordító életművéért 2016-ban Kölcsey emlékplakettet kapott. Engem akkor nagyon megérintett ez a mondat, mert úgy éreztem, hogy egy másik korszak tör be irodalmi érzékelésembe és provokálja a költői szerepfelfogásról vallott elképzeléseimet, miközben rá kellett ébrednem, hogy ez a másik korszak még mindig az én korom is.”

BALÁZS ATTILA 70

Részlet Csuhai István köszöntőjéből:

„1991 után, ennek a hetven évnek nagyjából a felénél, a fiatalkort és a felnőttkort elválasztó trauma [a délszláv háborús trauma] után Balázs Attila íróként talpon maradt, elkezdte benépesíteni új világát, írt „Király-albumot”, „világregényt”, „folyóregényt”, „fausztregényt”, megírta főművét, a Pétervárad és Újvidék keserű történelmével számot vető Kinek Észak, kinek Dél című nagyszabású tablót, mindezeket úgy, hogy az eredendő szerteágazó mesélőkedvét sosem adta fel, és a hagyományos formákat felbontó kezdeti írói eszményeit sem hagyta oda. Még talán a kedélyét, a nevetését, az iróniára és öniróniára való készségét és képességét sem felejtette el. Ám az a törés, az a seb, az az egyetlen emberi életben el nem felejthető és jóvá nem tehető tragédia minden későbbi művén otthagyta a nyomát. Ennek a veszteségnek lett ő a krónikása.”

FEUILLETON

Szilágyi Zsófia Hát nem ismersz rám? – Az érettségi találkozóról címmel írt esszét.

„Az érettségi- vagy osztálytalálkozó sajátosan összetett esemény, nemcsak művekbe emelve válik azzá: lehet hozzá közelíteni az emlékezet működése, az osztálybeli szerepek és a kapcsolati háló, az iskola állandósága, a történetképzés kérdései felől: nem véletlen, hogy annyi író, rendező épített rá. Persze, vannak olyanok, akik kimondottan irtóznak az érettségi találkozóktól, éppen azok hamissága, az idő rombolásával való, nehezen feldolgozható szembesülés miatt – ilyen hősök vannak az érettségi találkozók köré szerveződő művekben is. A hagyományosan ötévente megtartott érettségi találkozóknak kötött rítusrendje van, osztályteremben kezdve, majd egy étteremben befejezve, osztálynaplóval, padokban feszengő egykori osztálytársakkal, névsorolvasással, de az irodalomban találkozunk ezeknek az alkalmaknak a módosult változataival is.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Károlyi Csaba Két év gyászmunkája címmel írt recenziót Szilasi László: [18:48: telefon] (El nem hangzott beszélgetések anyámmal) Naplóregény: zsolozsma és mantra című kötetéről.

„Két év gyászmunkája van ebben a könyvben. A műfaj, miként a szerző megállapítja, leginkább naplóregény, szerintem inkább csak napló, nem minden regény, ami több mint kétszáz oldal. Az elmaradt telefonbeszélgetések helyett születnek a naplóbejegyzések. Azt olvasom, hogy a Szentírás megtiltja a halottakkal való beszédet. Tényleg? Annál jobb, hogy mindez megszületett. Azt is írja a szerző, hogy van egy befejezetlen regénye, de abban nincsen szeretet, ezért félbehagyta, ebben viszont van szeretet, tehát ezt befejezte. Tényleg van benne. Azzal tudom bizonyítani, hogy ilyesmit is le mer írni a fiú: „fölhívtalak, akár napközben is, hogy halljam azt a kibaszott hangodat” (43.) Ugyanis az anya majdnem teljesen „siket” volt már, élőben szinte elviselhetetlenül. Aki mindezt le meri írni, az szeret. Az anya pedig ugye mindig örül, ha hívják, de hát ez meg az anya definíciója.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL
Terék Anna Három című gyűjteményes verseskötetéről ketten írtak:

Deczki Sarolta: Az ötödik

„Szerepverseknek hívja ezeket a kritika, joggal. Ez leginkább a Halott nőkre jellemző, mely öt nő történetét meséli el monológ-formában, de valójában az önéletrajzi ihletésű Duna utca és Háttal a napnak beszélői is szerepet játszanak. A sajátjukat, mely ugyanakkor – bármekkora közhely is – általános sorsképlet. Kifordítják a lelküket, a szívüket, és nyelvet keresnek az elmondhatatlanhoz. Mohácsi Balázs szerint ez a nyelv és beszédmód „kanyargós-lendületes, nagy levegőjű, monológ- és élőbeszédszerű, olykor lazán narratív, többnyire egyszerű versközlésekben kommunikáló (fél)hosszú (szabad) vers. Gondoljunk Tolnai Ottó vagy Fenyvesi Ottó költészetére…”

Szarvas Melinda: Egészek, részek

„A Három koncepciója irányítja a figyelmet a szerző életművének kronológiájára. Bár a Halott nők és a Háttal a napnak valóban egymást követték, a Duna utca és a Halott nők között egy másik Terék-könyv is megjelent, amelyről szintén kevés szó esik. A 2016-os Vajdasági lakodalom című drámakötetről van szó. Az ebben olvasható első, A csizmalehúzó című szöveg utolsó monológja az előadás során halott és siratott nagymamáé. Egy halott nőé. Ha túlzás is lenne előszövegnek tekinteni, a műfaj és a visszatekintő életmesélés gesztusa mindenképp jelzésértékű. A Halott nők szövegei kapcsán a megszólaltatott nők hangjának karakterességét rendre kiemelik, s legtöbben a gyász- vagy szerepvers műfaját azonosítják. Még a prózaversforma is előbb kerül szóba, mint a monológ.”

VERS

A versrovatban Marno János, Schein Gábor és Tóth Krisztina veresi olvashatók. Ezen a helyen Schein Gábor egyik versét mutatjuk meg.

Smaragd

Ezt a tollat mióta keresem. Nem volt még
ilyen szépen fogó, ujjak közé simuló tollam.
A hurkok, a karikák, mint fészekből a fiókák,
szárnyra kelnek belőle. A tintája tengerkék.
Hogy lehet, hogy ilyen sokáig nem tudtam, hol van?
Nem tudtam, hogy ilyen az ébredés. A szájadnak
hajnalban csokoládéíze van, a bőröd sós karamella.
Mintha két verssor lennénk, amit egymás alá most írnak,
az érintés először fölébreszt, aztán elaltat:
a telt idő így felejt, és fölébred, ha betelik újra.
És hol volt, mondd, ez a reggel is? A valóság annyi fényes
horzsolása. A gyönyörű tépések. A platán smaragd
levelein ahogy ezerféleképp áttetszik az ég. És hol voltak
a kezeid, hol az érintésed? A hangod rejtélyes
forrósága? Amit adsz, már el ne vedd! Ha adod, örökre add.

PRÓZA

Beck Tamás, Magyar Dániel, Seres Róbert és Wagner István prózája.
Tárcatár: Zalán Tibor.

Részlet Beck Tamás Aranylövés című írásából:

„Talán nem is lehet ezt szavakkal leírni. Magad elé teszel egy pornóképet, és az megelevenedik tőle. De ha a szer hatása alatt végigvonulsz valamelyik forgalmas sétálóutcán, az is előfordulhat, hogy eufóriádban harsányan ráköszönsz vadidegenekre. A nepperek persze lelkiismeretlenek. Amikor rád sózzák az anyagot, egyik se figyelmeztet, hogy ehhez az utazáshoz nem jár életbiztosítás. Suhogós melegítőben és makkos cipőben ácsorognak a közeli utcasarkon. Rágógumival kérődznek, vagy füstkarikákat eregetnek unaloműzésből. Nem kell megjegyezned az ábrázatukat, ők felismernek téged, ha itt az ideje.”

ZENE

Fáy Miklós a Metropolitan Opera Donizetti-előadásáról, Az ezred lányáról írt.

„Számunkra, számomra a legfontosabb szereplő a Sulpice-t éneklő Kálmán Péter, áriátlan szerep, de nemcsak ott van szinte végig a színpadon, kettősök, hármasok, vinnie kell a cselekményt. Hiszen nem egy drámai remeklés a librettó, ketten szeretik egymást, és nem áll senki sem közéjük, csak a rengeteg pénz meg a rang. Megoldják. Hogy a színpadon is meg legyen oldva, ahhoz kell Laurent Pelly régóta használatos és most is csodálatosan működő, meglehetősen koreografikus rendezése, nevetünk, vidulunk, és majdnem elfelejtjük, hogy voltaképpen ezért jöttünk, magyar énekest nézni a nagy Metropolitanben. Mennyire szeretik azok is, akiket nem izgat, hogy magyar.”

TÁNC

Fuchs Lívia Melis László – Goda Gábor Fata morgana című táncelőadását értékelte.

„Az akciók mozaikossága, a képek titokzatos, de megfejtésre sarkalló labirintusa egyáltalán nem szokatlan az Artus Társulat előadásaiban. Az együttest vezető Goda Gábor rendezői munkásságát ismerők pedig éppen azért kíváncsiak évtizedek óta az Artus műhelyében született és minden szokványos műfaji meghatározásnak fittyet hányó előadásaira, mert munkáinak enigmatikussága – akár lezárt, befejezett és ismételhető produkciókról van szó, akár a Kérész sorozat egyszeri és megismételhetetlen eseményeiről – új szellemi távlatokat, az egyéni értelmezések sokaságát nyitják meg.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu