Az Élet és Irodalom 1-2. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

„Ilyen az ember” – Bognár Péterrel Károlyi Csaba beszélget.

Elmész, visszajössz, sose halsz meg. Ez a harmadik regény, 2025-ben jelent meg. Az előző kettő a Hajózni kell, élni nem kell (2022) és a Minél kevesebb karácsonyt (2023).  Akkor most mi lesz? Mi történt eddig? És hogyan tovább? Bognár Péter 1982-ben született, 2003 óta publikál verseket, színdarabját a budapesti Katona Kamrájában Gothár Péter rendezésében 2017 decemberében mutatták be. Az interjú a Prae műfordítótáborában, Szigligeten 2025. december 11-én este lezajlott beszélgetés szerkesztett, rövidített változata.

FEUILLETON

Sándor Iván esszéje: Kalandozások sötétben (4.) – Egy elkészült regény margójára

„Sokan, sokféle módon elemezték a Sorstalanságot. Volt, aki ellentétet látott Borowski Kővilágával. Jogosan. Arról mindmáig nem olvastam, mi az ellentét oka. Kertész tizenöt évesen, gyermekkora végén, Borowski huszonkét évesen, férfikora kezdetén került a Táborba. Kertész egyszerű zsidó család gyereke volt, Borowski meghurcolt protestáns családhoz tartozott. Kertészt marhavagonban szállították, Borowski az ellenállásban résztvevő szerelmét keresve önként ment. Kertész évtizedeken át dolgozott a Sorstalanságon, gyerekszemmel kívánta elmondani a halálközeliséget. Borowski kilencszáznegyvenötben, rögtön a szabadulása után írta a Kővilágot. Kertészben jó ideig élt a meggyőződés, hogy Auschwitz örök mementó marad. Borowski azt írta néhány évvel a hazatérte után, az öngyilkossága előtt: „Utánunk vasreszelékek maradnak és kiröhög pár nemzedék…”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Szilágyi Zsófia Mézmalac nyomozó lesz címmel írt recenziót Kristóf Luca Halál az Akadémián című krimijéről.

„A cím kicsit félrevezető: voltaképpen nem az akadémián történik a gyilkosság. Azért merem ezt elárulni, mert a hátsó borító ajánló szövege is megteszi: „Budapest, napjainkban. A Tudományos Akadémia elnökválasztásra készül. Az egyébként nem túl izgalmas eseményt ezúttal politikai csatározás és egy váratlan haláleset is színesíti. A kormányzat jelöltjének, a mesterséges intelligencia világhírű professzorának kutatóintézetében halálos mérgezés történik, az áldozat egy, a tudomány szabadságáért küzdő kutatónő.” A helyszín tehát egy olyan kutatóintézet (ezek, mint jól tudjuk, felénk hol az Akadémiához tartoznak, hol nem), amelyet Kristóf Luca nagyon szerencsésen talált ki: a mesterséges intelligenciával foglalkoznak, így együtt dolgozik neurobiológus, nyelvész, mérnökinformatikus.”

KETTEN EGY ÚJ KÖNYVRŐL

Han Kang Nem válunk szét című regényéről ketten írtak kritikát:

Forgách Kinga: Fantomfájdalom

„A regény hátterében a koreai történelem egyik borzalmas fejezete húzódik meg. A második világháború után az Egyesült Államok és a Szovjetunió két részre osztotta az addig japán megszállás alatt lévő Koreát. A déli részhez sorolt Csedzsu-szigetén azonban 1948-ban lázadás tört ki. Az USA támogatását élvező dél-koreai hatóságok erre válaszul sok ezer embert mészároltak le, köztük rengeteg nőt és gyereket. A szigeten lévő falvaknak több mint kétharmada elpusztult a kegyetlen gyújtogatásokban, a kivégzésekben pedig legalább harmincezer civil vesztette életét, akiket tömegsírokban temettek el. A felkelésről és az áldozatokról évtizedeken át tilos volt beszélni.  A Nem válunk szét az emberi kegyetlenségnek erről a fejezetéről szól, és arról, miként él tovább a túlélők leszármazottaiban az elhallgatott trauma, depresszív hajlam és öngyilkossági gondolatok formájában.”

Kolozsi Orsolya: Fehér hó, sötét kegyetlenség

„Az író az új regényben végig azt a megszólalásmódot keresi, melynek segítségével ez a kegyetlenkedés megragadható úgy, hogy ne legyen hatásvadász, és ne árusítsa ki a fájdalmat, a szenvedést – hogy a szerzőre olyannyira jellemző finom, lírai prózanyelven elmondható legyen az elmondhatatlan. Ehhez rengeteg metaforikus képet, szimbólumot használ, és közben nagyon sajátos atmoszférát teremt, melyben inkább átérezhető, mint megérthető az, ami történt. A könyv nyitóképe egy rémálom, mely nemcsak megteremti az alaphangulatot, hanem a legfontosabb motívumokat is megelőlegezi: „Sűrűn zuhogott a hó. A mező, amelyen álltam, egy dombban ért véget, és az emelkedőtől egészen az én oldalamig ezernyi fekete fatörzset állítottak fel. Különböző magasságú törzsek voltak, mint különböző korú emberek, és olyan vastagok, akár a vasúti talpfák. Mégis inkább dőltek és görbék, mintsem egyenesek. Mint ezernyi, egymás felé forduló, görnyedt férfi, nő és vézna gyerek.” (7.)”

VERS

A versrovatban Bukovenszki-Nagy Eszter és Posta Marianna versei kaptak helyet. Posta Marianna egyik versével ajánljuk az olvasók figyelmébe a rovatot.

Elégedetlen leszel az összes szelfivel

Húszévesen szelfit készíteni,
mialatt egy temetésen állsz,
ahogy a fekete ruhád fodrai
összeérnek egy idegen zokogó vállával,
fény a telefon lencséjén,
és arra gondolsz, hogy szép vagy.
Nem mentegeted magad ilyenekkel,
hogy nem ismerted, és senki nem kérdezi,
miért vagy
akkor itt.
Egy pillanat
a XXIX. és a XXX. parcella
között, ahol a hiány és a hiúság
összekoccan, mint egy törött csont
az orvosi tálcával. Nem kapcsolódó
porcok, a test csendes
leválása önmagáról.
Érted, hogyan működik
az empátia, mégis hajlamos vagy
magadat keresni
a felületeken.
Önarckép egy visszasenézett
albumban. Tükröződik
a márvány. Nézed magad
benne, nem adsz
össze, nem vonsz
ki.
Egy nap elégedetlen leszel
az összes szelfivel, sírni sem mersz
a temetéseken, nem
mérlegeled, szép vagy-e, nem
gondolsz tükröződő felületekre, nem gondolsz,
csak arra, hogy minden ellőtt kép kivesz
belőled
valakit.

PRÓZA

Csernus Júlia, Rist Lilla, Magyar Csaba és Nacsinák Gergely András prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Nacsinák Gergely András Mint az angyalok című írásából:

„Ha tíz másodperccel előbb szállok le, sohasem találkozom vele. De addig vacakoltam, mire sikerült a könyvet a táskámba gyömöszölni, hogy az utolsónak léptem ki a metró ajtaján, így éppen észrevettem, amint a szomszédos ajtón ő meg belép a kocsiba. Gondolkodás nélkül visszaszálltam.
Mondtam is neki aztán, félig tréfálkozva (de félig nem), hogy Fodor Ákos tehet róla, mármint rólunk, mert ha akkor nem veszem meg a könyvet és nem feledkezem bele a metrón, hanem a szokott türelmetlenséggel az elsők között szállok le, akkor észre sem veszem, hogy ő épp felszáll a másik ajtón. Ez eleinte tetszett neki, de később megelégelte, és kijelentette, hogy a Fodor Ákos azért önmagában kevés ehhez. Valami szerepe neki is kell, hogy legyen a történetben.”

SZÍNHÁZ

Gergics Enikő Bodó Viktor rendezéséről, a Mester és Margaritáról írt kritikát. Az előadást a Katona József Színházban mutatták be.

„Bodó Viktor rendezett már Mester és Margaritát, a grazi színházban csaknem napra pontosan tizenöt éve volt a bemutatója. Ezúttal dramaturg sem támogatja a színpadi átiratot, Tózsa Mikolt mint »az improvizált szövegek szerkesztője« szerepel az alkotók között. Bár az előadás címe a névelőt leszámítva azonos a regénnyel, leveti annak a nehézkességét, hogyan adaptáljon, inkább szintézist kínál, a kiinduló anyag univerzumának élményét teremti annak abszurditásával, fekete humorával és transzcendens benyomásaival. Alig akad vendégszöveg és tágabb perspektívából való utalás – az is leginkább az irodalmi folyóiratra fókuszáló jelenetekben, a kurzusművészettel kapcsolatban jelenik meg –, ez az előadás célirányosabban hömpölyög a saját közegében.”

TELEVÍZIÓ

Grecsó Krisztián a Vígszínház művészei által előadott Himnuszról és Cserhalmi György újévi köszöntőbeszédéről írt.

„Cserhalmi szép, megrázó és felemelő megoldást választott. Az emberi méltóságról, a gyerekvédelemről, a nevelőotthonokba kényszerült gyerekek sorsáról beszélt úgy, hogy a személyes felől indított, és ott is maradt, a privát emberi igény felől fogalmazta meg azt a mifelénk elérhetetlennek látszó vágyat, hogy a gyerekeknek e hazában ne kelljen félniük. Nem kalandozott el általános vádaskodásba, egyetlen konkrét közéleti vagy politikai félmondatot nem engedett meg magának, mégis minden becsületes, magára valamit is adó magyar ember mélyen átérezhette a beszéd tömör és konkrét igazságát. Miszerint, ha 2026 a gyerek méltóságának éve lehet, akkor talán mi is méltók lehetünk rá, hogy valami jót gondoljunk magunkról.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu