Az Élet és Irodalom 26. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Márton László Csintalanságból rabságba című esszéje Casanova emlékiratainak negyedik kötetéről szól.

„Abban a néhány hónapban, amelynek két női főszereplőjét a szerző C. C.-nek és M. M.-nek nevezi, az életrajzi hős körül már sokasodnak a baljós jelek. Magára haragít egy Chiari nevű szatíra- és drámaírót, és emiatt ellensége lesz az a Condulmer nevű patrícius, akit éppen az 1755-ös évben választanak meg főinkvizítornak. Hősünk fekete mágiában való jártassága és szabadkőműves páholytagsága közbeszéd tárgya. Botrányos szerelmi ügyei és kártyanyereségei szintén köztudomásúak. A francia követ, du Bernis egyelőre meg tudja védeni, de ez a védelem nem tart örökké. Különben is, aki a Velencei Köztársaságban idegen hatalom követeivel barátkozik, könnyen abba a gyanúba keveredhet, hogy adatokat szolgáltat nekik, és a gyanút bármikor követheti a letartóztatás.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Szilágyi Zsófia Végképp elment? című recenziója a Klasszikusok popritmusban. Képzelet és tanulás című kötetet elemzi.

„A Klasszikusok popritmusban azért is szimpatikus vállalkozás, mert nem törekszik kizárólagosságra, nem állítja, hogy az egyedül üdvözítő megoldást kínálná fel az elemzett művek kapcsán, de azt a kérdést sem teszi fel, mi kerüljön ki a kötelező olvasmányok közül, egyáltalán, kellenek-e kötelező olvasmányok: elfogadja, hogy ezek a művek valahol ott vannak a tantervben, generációk óta, és megpróbálja őket kiszabadítani abból a börtönből, ahova évtizedek alatt bezártuk őket.”

AZ ÉS KÖNYVE JÚNIUSBAN

Ferenczi Attila Ovidius átváltozása címmel írt a Csehy Zoltán fordította Átváltozásokról.

„Csehy Zoltán fordítói munkája egyáltalán nem hasonlít elődjére, éppen ezért érdekes, hogy a könyv formája mégis nyilvánvaló tisztelgés az 1964-es kiadvány előtt. Devecseri Gábor szövegének illusztrálására a Magyar Helikon kiadó akkor megvásárolta Pablo Picasso 30 rézkarcának közlési jogát, amelyeket egy később híressé vált 1931-es francia kiadáshoz készített a mester. Az új kötet mérete, grafikai megvalósítása, felépítése ezt az 1964-es kiadványt idézi, és a fordítást ugyanúgy grafikus illusztrációk, Dallos Ádám munkái kísérik. Az 1964-es kötet óta vált szokássá – és Csehy sem szakít vele –, hogy a folyamatos szöveget megtörik a történeteket megjelölő, elválasztó címek, ami némileg ellentétes Ovidius elképzelésével, aki carmen perpetuumnak, azaz meg nem szakított, folyamatos dalnak nevezte a maga művét. Így a XX. századi magyar fordítások inkább történetfüzért mutatnak folyamatos szöveg helyett, és ezzel kétségtelenül segítik a mai olvasót.”

VERS

A versrovatban ezen a héten Debreczeny György két Ágh István-hommage-a és Kiss Ottó gyerekversei kaptak helyet. Ez utóbbiak közül mutatjuk meg itt az egyiket:

Mi leszek, ha nagy leszek?

Tűzoltó leszek és focista,
nagy autót vezető kukás,
lenézek fentről a kocsikra,
onnan a kilátás csudás.

Tűzoltó leszek és focista,
mindenkit cselező csatár,
szurkoló, aki már focizna,
de kapus is leszek akár.

Buszsofőr és vattacukros,
pizzafutár, aki futkos,
kék zakójú benzinkutas,
postás, rendőr vagy vasutas.

Én leszek a korongecset,
a festéktől falnak megyek,
plüsskrokodil, plüsselefánt,
ki nem harap, senkit se bánt.

Tűzoltó leszek és focista,
nagy autót vezető kukás,
zörögve átmegyek mindenen,
legyen az hepés vagy hupás.

PRÓZA

Csollán Tamara, Gombos Péter, Szegedi Dominika és Szikszai Károly prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Szikszai Károly A Balog testvérek című írásából:

1.
– Nagyon meg fogsz halni.
– Nagyon?
– Nagyon.
– Én csak kicsit akarok.
– Olyan nincs. Meghalni rendesen kell.
– Anyám háromszor halt meg.
A két férfi lassan haladt a telep ledöngölt földútján. A lámpáknak már égniük kellett volna. A szürkületben azonban még látszottak a csapdák: kátyúk, üvegcserepek, félrehúzott rozsdás autók. A kisebbik melósnadrágot viselt. Kikerült egy gödröt.
– Unalmas vagy – mondta a társa. – Egész nap ezt a lemezt pörgeted.
– Mert nem hiszel nekem.

TELEVÍZIÓ

Grecsó Krisztián szubjektív kritikája a foci-vb-ről szól.

„Hogy a focihoz mindenki ért, fárasztó közhely, de itt sajnos nem a pályáról van szó, nem arról, hogy ott, mondjuk, taktikailag mi történik. Ezek jórészt erkölcsi, morális kérdések. És az úgynevezett szakértőknek, aki prüszkölnek az ilyen dolgozatoktól, és azt üvöltik, mégis ki a fene (nyilván nem így) írta ezt, és mi köze a magyar focihoz, azoknak azt tudom mondani, egy senki, és semmi köze hozzá. Az adófizetők pénzéhez van köze, a becsülethez, a gyerekneveléshez, a tehetséggondozáshoz.”

TÁNC

Fuchs Lívia a Győri Balett három bemutatójáról írt.

„Ma már elfogadott, hogy a táncos maga is alkotója, aktív résztvevője a kreatív folyamatoknak, míg a koreográfusok zöme egyre inkább »vágónak« vagy »szerkesztőnek«, a táncosok ötleteit és megoldásait összerendező figurának látja saját magát. Ettől azonban egyáltálan nem lett könnyebb az átmenet az egyik szerepkörből a másikba, hiszen a mű egészéért változatlanul a koreográfus »felel«, és a táncosok létszámához képest elenyészően kevés mindenütt a koreográfus – különösen a balett világában. Ezért is olyan fontos a Győri Balett új estje, a Code 93, mert a társulatot vezető Velekei László teret adott három (majdnem) kezdő koreográfusnak, hogy kipróbálhassák oroszlánkörmeiket.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu