Az Élet és Irodalom 35. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

INTERJÚ

Holtak hírvivője – Takács M. Józseffel Várkonyi Benedek beszélget Elie Wiesel trilógiájáról.

„Elie Wiesel, a holokauszt poklának túlélője az elsők egyike volt, aki visszatérve megírta az elképzelhetetlent. Nevezetes trilógiája: Az éjszaka, A hajnal és A nappal most először jelent meg magyarul teljes egészében. Takács M. József, a harmadik rész fordítója nemcsak egyik szerkesztője a könyvnek, hanem e túlélő lélek jó ismerője is.”

FEUILLETON

Szolláth Dávid A háromfejű lángmadár címmel írt elemzést Láng Zsolt újra kiadott bestiáriumairól.

„A három vagy négy kérdését tehát félre lehet tenni, de itt marad az egy vagy három kérdése. Összetartoznak-e valóban a most a Jelenkor Kiadó jóvoltából egy vaskos kötetben (és némi módosítással) újra megjelent művek. Miféle harmóniát ad ki a lángmadár három fejének éneke? Lehet-e akár egynek is olvasni a három regényt? Egyfelől természetesen összetartoznak, hiszen ahogyan a főcím is egyértelműsíti, az utóhang is hangsúlyozza, Erdély a színhelye mindhárom könyvnek, a három kötet a régió különböző múltrétegeit képzeli újra. Az elsőben a XVI-XVII. században vagyunk, a másodiknak van egy közel- és egy régmúltbeli szála, a harmadik pedig 1989-ben, a Ceaușescu-rezsim végnapjaiban játszódik. Formai kapocs a bestiárium műfaj felidézése, a három regény állatok enciklopedikus tára is, tehát a regényszerű történetmondás mellett állattörténetek mellérendelő szerkezete is tagolja a műveket. És vannak keresztutalások, amelyeket jó felfedezni, például a földalatti utazás motívumát az első regény korai fantasztikus útleírásokat idéző földalatti világában, illetve az utolsó regény alvilágjárásokra hajazó csatornajelenetében.
Másfelől a három mű összetartozása látszólagos.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Csuhai István Jégvonalban című recenziója Werner Herzog Jégben gyalogolni című kötetéről szól.

„A teljes szöveg állandósuló, rendre visszatérő témái közé tartoznak a természeti körülmények (november–december fordulóján a német és a francia vidéken egyaránt télies hideg van, viharos szél fúj és hó esik, a ritka napsütés csak az olvadó víz mennyiségét szaporítja és a szüntelen nedvességérzetet növeli meg), a testi viszontagságok (a láb- és derékfájdalmak, a gyalogosra mindig váratlanul, kiszámíthatatlanul rá törő éhség vagy szomjúság, a minden este problematikusnak mutatkozó éjszakai hajlékkeresés, amit nem is sikerül minden alkalommal legálisan megoldani; a legmulatságosabb ezek közül az, amikor már Franciaországban feltör egy nagyvonalú kényelemmel berendezett bemutató lakókocsit, amit viszont a pódiumon nem rögzítettek megfelelően, és az éjszakát Herzog a legapróbb mozdulatára ide-odabillenve tölti).”

VERS

A szám versrovatában ezen a héten Tábor Ádám és Tolvaj Zoltán versei olvashatók. Ezen a helyen Tábor Ádám egyik versét mutatjuk meg, amely a költő közeljövőben megjelenő verseskötetének a nyitóverse is egyúttal:

A kérdés

Versekbe tördelt életem
összeáll-e végül egésszé
egyetlen folytonos regénnyé
mely gondolat költészet történet és igaz?
Füzeteimben az ezer gondolat
mond-e együtt végül egyet és sokat?
A sok fontos mély és csacska beszélgetés
egységes polifon zengésbe tömörül
vagy a múltba merül mindegyik egyedül?
Mindaz a szeretet és mindaz a szerelem
amit kaptam és adtam elmúlik velem
vagy másokban továbbél örökre szüntelen?
Percekre napokra hetekre évekre
széttördelt életem egységes egész lesz-e?

PRÓZA

Kozma Ani, Szegőfi Ákos és Szöllősi Mátyás prózája.
Tárcatár: Gurubi Ágnes.

Részlet Szöllősi Mátyás Ébredés című írásából:

„A temetést a betegségem miatt végül halasztani kellett. Nem volt elég, hogy annyira rettenetesen érzem magam a vírusfertőzés miatt, mint addig még soha, több mint két héten át ráadásul bűntudatom volt, hogy a család, ha a lehető legszűkebb értelemben is, de miattam várakozik és emészti magát. Az hamar kiderült, hogy apámra a legkevésbé igaz ez, aki inkább az idő és a pénz miatt aggódott ebben az esetben is, a saját anyja halálakor, ami nemcsak, hogy szinte fölfoghatatlan volt, egy teljesen értelmetlen vitát indított el a családtagok között, amit igyekeztem a lehető leggyorsabban lezárni a hét közepén, már csak a betegség egyre eltökéltebb jelenléte miatt is. Ha már úgy alakult, hogy én vagyok az, aki nem lehet ott az eredetileg kitűzött időpontban a Felsővárosi temető hátsó parcellájánál, vagyis aki miatt a szertartást halasztani kell, akkor én leszek az is, aki kifizeti a pluszköltségeket, amik a test hűtésével – a nagyi mindig is határozottan ellenezte, hogy elhamvasszák –, és az egyéb embertelen, mégis szükségszerű intézkedésekkel járnak.”

SZÍNHÁZ

Molnár Zsófia a Pelicot-per európai színházi visszhangjáról írt.

„Európa legrangosabb színházi fesztiváljai közül kettő mindenesetre nem ment el szó nélkül e mellett a méltán történelminek nevezhető per és a kiállásáért minimum nagyrabecsülést, de főleg és elsősorban tiszteletet érdemlő asszony, Gisèle Pelicot mellett, aki nyílt tárgyalást kért, és ezt a döntését egy percig sem bánta meg. Mert ebben a perben nem az volt a lényeg, hogy a férjét és azt az ötven másik férfit pellengérre állíttassa és büntetésül bezárassa, hanem az, hogy mással ilyen ne fordulhasson elő. Hogy beszéljünk végre arról, mi folyik a zárt ajtók mögött. Hogy ne hallgassunk.”

FILM

Stőhr Lóránt a Mission: Impossible sorozat Végső leszámolás című részét értékelte.

„A végső leszámolás három órája alatt egyik zsigeri élmény után a másikba robogunk, a föld alatti labirintusból a virtuális valóság poklába, a dermesztő jégtakaróról a tenger még dermesztőbb mélyébe, a hegy gyomrából a kisrepülő szárnyára. Az emberi test biológiai és fizikai törvényeinek ellentmondó őrült kalandok láttán minduntalan azt gondoljuk, hogy ezt már tényleg nem hisszük el, de aztán mégis, mert a józan észt az akciómoziknál kötelező a ruhatárban hagyni.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu