Az Élet és Irodalom új számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

FEUILLETON

Demény Péter Szűk tágasság című esszéje Kertész Imre Kaddisáról:

„Azt hiszem, a Kaddis abból meríti erejét, hogy „retorikusan” pesszimista, stilárisan azonban gyönyörű és veretes – valami olyan feszültséget érzek itt, mely Radnóti Sándort az Auschwitz mint szellemi életforma című szép bírálatra ihlette, s egyfajta thomasmanneszkéthoszt sejtett ki a műből. Munka az ásás is, amit a Celan-poéma és Kertész műve is emleget, hiszen ez utóbbi elbeszélője a levegőbe ássa a saját sírját a tollával, de, s ezt a toll már előrevetíti, munka az írás is, méghozzá kemény és mondhatni vak munka, aki végzi, se hall, se lát, kizárólag az írásra mint önfenntartó és önbeteljesítő műveletre figyel.”

KÖVETÉSI TÁVOLSÁG

Darida Veronika Gondolatképek című recenziója Walter Benjamin Hasis Marseille-ben című kötetéről szól.

„Az új válogatáskötet számos szövege gondolatkép, de más írások is kapcsolódnak az Egyirányú utca fő témáihoz (például helyek, utazások, álmok, vagy a gyermeki tapasztalat kérdése kapcsán). Ahogy ezt gyerekkoráról szóló csodálatos feljegyzései is igazolják (Berlini gyermekkor a századforduló táján), Benjamin született városi ember volt, a természetről ritkán, és akkor is némi idegenkedéssel írt. Városképei viszont megragadóak és szemléletesek, szinte úgy érezzük, hogy vele együtt kószálunk Nápoly, Nizza, Weimar, Marseille vagy Párizs utcáin. Olyan városportrékat tár elénk, amelyek kirajzolják az adott hely jellegzetes arculatát, miközben pontosan bemutatják szerkezetét, építészetét, szokásait, társadalmi rétegzettségét. Így megtudjuk, hogy Nápolyban mindent áthat a vallásos érzület és a teatralitás, az emberek templomok nyomán igazodnak el és széles gesztusokkal kommunikálnak ebben a szürke, sziklaszerű, porózus városban, mely mintha még mindig a múltjában élne. Nizzában egy karneváli forgatagba kerülünk, Weimarban betekinthetünk Goethe dolgozó- és hálószobájába, mely egyszerűségében szigorú és cellaszerű, Marseille-ben pedig, ahogy ezt a könyv címe jelzi, egy hasiskísérlet tanúi lehetünk.”

ÉS-KVARTETT

Harag Anita Valakire mindig gondolni kell című novelláskötetéről.

Károlyi Csaba Deczki Saroltával, O. Réti Zsófiával és Zelei Dáviddal beszélgetett 2024. január 31-én, szerdán az Írók Boltjában. A felvételt meg lehet nézni a jövő héttől a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb február utolsó szerdáján Bognár Péter Minél kevesebb karácsonyt című regényéről lesz szó.
A pontjaink:
Deczki Sarolta: 7 pont,
O. Réti Zsófia: 7 pont,
Zelei Dávid: 7 pont,
Károlyi Csaba: 6 pont,
ez összesen 27 pont, a maximális 40-ből.

VERS

Ezen a héten a versrovatban G. István László és Gergely Ágnes versei kaptak helyet. Ezen a helyen Gergely Ágnes versét idézzük fel:

Egy határmenti lépcsősor

Foghíjas lépcső. Nem lép senki rá.
A baglyok éjjel másfelé repülnek.

Az öngyilkosok lejtőzött falán
csorog a hétköznap, csorog az ünnep.

De hajnalban a követ vinni kell.
Súlyos amorf test, ott feszül a vállon.

A foghíjakban aki elbotol,
az őr csak ránéz, hogy talpra ne álljon.

Kinn fákat bolydít a májusi szél,
a fűnyíró is készül nyekeregni.

A falu csupa dolgos emberé,
a lépcsőről itt nem tudhatott senki.

És benn és kinn a szertevált világ.
És együvé tart a bűn és az éhség.

A foghíjakba zárt történelem
nem botlatja el örök tévedését.

2024. január

PRÓZA

Bankó-Erdősi Viktória, Tunyogi László, Tóth Krisztina és Zsembery Borbála prózája.
Tárcatár: Szív Ernő.

Részlet Tóth Krisztina Járatkésés című írásából:

„A felszolgáló szúrós pillantásokat vet Gdaliáékra. Már órák óta foglalják a sarokasztalt, és eddig csak kávét fogyasztottak meg egy gyümölcssalátát. Időnként megjelenik az asztaluknál és ingerült hangsúllyal megkérdezi, óhajtanak-e még valamit, hátha észreveszik magukat és elmennek. Gdalia most pont abba az irányba bámul üres tekintettel, de nem látja a kávégép körül ingerülten matató felszolgálót, nem érzékeli a morajlást, mert gondolkodik. Tűnődve, lassan válaszol:
Én leginkább a kezükre emlékszem. A körmükre. Hogy milyen volt a körmük. Most is pontosan tudom, ki az, aki rágta. Volt az osztályban egy fiú, akinek mindig tintás volt a keze. Egy másiknak meg a kézfején lévő szemölcsét kezelték valami fura, lila folyadékkal.”

ZENE

Fáy Miklós A trubadúrról írt, amelyet Anna Netrebko és Yusif Eyvazov főszereplésével az Eiffel Műhelyházban mutattak be február 2-án.

„Ilyen körülmények között érthető, ha A trubadúr a trubadúrnéről szól, az a fontos, amit Anna Netrebko énekel. Az első pillanattól fontos, ahogy megszólal ez a gyönyörű, sötét szopránhang, ami még őrzi a mozgékonyságát, átszól a széksorokon a terem távoli sarkáig, szerintem a ruhatárban is hallják, bár nem érdeklődtem efelől. És amikor az ember belenyugszik, hogy igen, ez Netrebko, primadonna assoluta, minden róla szól, érte és körülötte zajlik, akkor jön a negyedik felvonás áriája, kifinomultan, lassan, halálosan. Nem róla szól minden, hanem Verdiről, vagy a zenéről, vagy a halálról, a szerelemről, lényeg, hogy mindannyian érdekeltek vagyunk.”

FILM

Báron György Anna Hints Smoke Sauna Sisterhood című filmjét értékelte.

„A lélekszauna – spiritsauna – kifejezés Anna Hints sokszoros fesztiváldíjas, Európa Filmdíjat elnyert dokumentumfilmjében is előkerül. Öt asszony ül be Võromaa nyírfaerdejében egy kis fakunyhó sűrű füstjébe, hogy kibeszéljék magukat, s időnként megmerítkezzenek a közeli tavacska hűs vizében, telente a jégbe vájt lékben. Az észt rendezőnő filmje egyetlen ötletre és egyetlen témára épül. Az ötlet: a fürdőkabin félsötét, kavargó párájában mesélik el történeteiket az asszonyok. A téma: a női sors.”

Mindez és még sok jó írás olvasható az eheti Élet és Irodalomban.
Az ÉS elérhető online is: www.es.hu