A fölösleges ember

Gazdasági horror címmel megpróbáltam ismertetni Viviane Forrester azonos című könyvét, amely a globalizációval együtt járó munkanélküliségről szól. A témát az tette újra aktuálissá, hogy Dél-Koreában a csődbe ment Daewoo autógyárat el akarják adni a General Motorsnak. Ebben nincs semmi új, az integráció a globalizáció közismert jelensége. Forrester gondolatait mégis érdemes újra föleleveníteni, mert a hírek szerint a Daewoo-t csak úgy lehet kedvezően eladni, ha karcsúsítják. Vagyis hatezer dolgozóját az utcára teszik. A gyár dolgozói (mindannyian, nemcsak az érintett hatezer) sztrájkba léptek. A (nagyon!) demokratikus Dél-Korea rendőrsége és a dolgozók között véres közelharc folyik több, mint egy hete Dél-Korea szerte, ahol csak a gyárnak üzemei, telephelyei vannak.
Öt év telt el Forrester könyvének első kiadása óta, s ez az öt év csak azt bizonyította újra, hogy „a költő hasztalan vonít”. A közgazdász is. Viviane Forrester haragja főképp annak a hazugságnak szól, hogy A VILÁG ESZMÉNYKÉPE A DOLGOZÓ EMBER. Ez leírtam már. Azt is, hogy senki sem mer odaállni a munkanélküli elé, hogy ne keress munkahelyet, mert nincs. Ezeket a hagyományos fogalmakat, hogy „munkahely”, „dolgozó ember”, „munkanélküliség”, át kell értékelni. Más létezési modellt kell az emberiség elé állítani.
Ez elég ijesztő így is, de a valóság ennél sötétebb. Az ember több tízezer éve úgy van kondícionálva, hogy a munkavégzés teszi emberré. A legősibb társadalmakban is tudta az ember, hogy valami hasznossal járul hozzá a közösség létfönntartásához. Ki a zsákmányt ejtette el, ki megfőzte, más magvakat termelt, ismét más a nyájat őrizte, volt aki ruhát varrt, aki íjat, nyilat, baltát készített, volt aki kígyómérget gyűjtött, volt aki gombát, más gyógyító füveket. A modern munkamegosztás ezt a társadalmi hasznosságot nehezebben átláthatóvá tette, de azért az orvos, a tanár, a pap, a művész, a rendőr, a menedzser, vagyis minden nem közvetlenül termelő is tudta, hogy a munkája hasznos. Így a létezése is indokolt.
Ha a munka, a társadalmilag hasznos tevékenység „foglalkoztatottsággá” züllik, ha megalakulnak a Kötélhúzó Vállalatok (Esze Tamás: A nulla éves „nyugdíjkorhatár”), ahol ötven ember jobbra húzza a kötelet, ötven balra napi nyolc órán keresztül, és ettől száz ember „foglalkoztatva” lesz, kicsúszik az ember alól létezésének morális alapja, hasznosságának, vagyis emberi értékének a tudata, totális erkölcsi értékzavar és identitászavar lesz úrrá az emberiségen. A fölöslegesség tudata minden (negatív) deviancia és extrémitás melegágya. Bűnözésé, fundamentalizmusé, gyilkosságé és politikai tömeggyilkosságé. Ez társadalmilag legalább olyan pusztító veszedelemmel fenyeget, mint bio-genetikailag a klónozás.
Az EU-ban a munkanélküliség harminc év alatt hét százalékról huszonötre emelkedett és ez a szám csak nőni fog. Világszerte. Míg egyszer az abszolút liberális, globális tőke és piac rá nem jön, hogy racionálisan, pragmatikusan ezek az emberek fölöslegesek.
Nácizmus egyszer már volt. Koncentrációs táborokkal, halál-gyárakkal, ipari szintű népirtással. Manapság éledőben van a neonácizmus. Mi a teendő a fölöslegessé vált emberekkel? Erre a kérdésre inkább nem felelnék. Csak javaslom az olvasónak: gondolja végig…
A huszonnegyedik óra még nem jött el. Amit az értelmes munkát fölváltó „foglalkoztatottságról” mondtam, az ebben a percben még csak a fejlett világot fenyegeti. A fejlődők és a fejletlenek azért javarészt ott tartanak, hogy a két kezükkel kell összekaparniuk a létfönntartás minimumát. Még csak nem is az éhhalál ellen küzdenek, csak megpróbálják az éhen pusztulás folyamatát lassítani…
Viszont van remény. Lehet, hogy mire a társadalmilag hasznos munka hiánya globálisan fenyegetné az emberiséget, bekövetkezik az egyre valószínűbbnek látszó ökológiai katasztrófa. S az aztán minden problémát megold.