A Gödrös mozija
E kerek dús világon
Nem láttam soha mását,
Az életnek ilyen magyaros,
Zsidós, svábos és tótos
Kigúnyolását.
(Ady)
A média és a szakma pletykái tettek róla, hogy előítélettel üljek be a moziba. Úgy, hogy eltelt egy kis idő, míg rájöttem, mit látok, de attól kezdve otthon éreztem magam a Gödrös Frici világában. Illetve családjában. Ami – és ez fontos! – mindannyiunk családja is.
Magyar, illetve kelet-közép-európai zsidókról és gójokról szól a mese, és három generációról, úgy, hogy mindenki azt hiszi, muszáj összehasonlítania Szabó István filmjével. Hát filmnek ez is film, de még véletlenül sem arról szól.
A helyszűke megköveteli, hogy sűrítsek. Szabó az asszimilációról beszél. Az önföladásról. Arról, szabad-e arra törekednem, hogy megfeleljek annak a világnak, amelyik kitaszít és gyűlöl. Amelyik a gyilkosom. Arról, hogy aki föladja az identitását vagy áldozat lesz, vagy gyilkos, és úgy pusztul el, hogy még önmagát is elveszíti. Gödrös viszont arról mesél, hogy itt élünk ebben a Kárpát-medencében egymás hegyén-hátán, szeretve és gyűlölve, és néha úgy teszünk, mintha komolyan vennénk ezeket az ideákat és ideológiákat, hiteket, eszméket, fajokat – és titokban, lelkünk mélyén tudjuk, hogy csak hülyéskedünk, szerepet játszunk, bohóckodunk, csalunk és meg-csalatunk; egyetlen komoly célunk van: megúszni. Túlélni.
Apánk és anyánk szerelme talán az egyetlen létező történelmi igazság, a többi mind vicc. ( “Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.”)
Az ortodox nagypapa (Barkó György remek alakítása), való-színűleg nem is tud héberül, csak halandzsál. Egyébként is úgy néz ki, mint egy zsidó vicc. “Kohn azt mondja Grünnek …” Persze ezekbe a viccekbe bele is lehet halni. Bele is halnak rendesen. De amikor könnyezni kezdenék, mindig jön egy fintor, egy grimasz, és elröhögöm magam. Például nem szeretem filmen a szeretkezést: olyan nehéz szépen megcsinálni. Különösen egy gyerek ne meséljen a szülei szeretkezéséről… De amikor éppen viszolyogni kezdenék, kiszakad a Mama dereka alatt a párna, és mint egy hóvihar, mindent elborít a toll, s az egész tündérmesévé emelkedik, és imádnivaló… (Nem beszélve arról, hogy nem is sejtjük, mi mindent tud rólunk a gyerek…) Köszönjük meg Gödrösnek, hogy mosolyra fakaszt, és hogy ilyen szép filmet csinált. Olyan kevés a szép film manapság!
És ne tessék ünneprontónak tartani, ha azt mondom, hogy a magyar film ősbetegsége, a vontatottság a Glamourt is megfertőzte egy kicsit. A vágóasztalnál egyszerűen nem akarjuk megérezni a nézőt: hát unatkozik, az istenért! Vigasztal, hogy a színészek kitűnőek. Eperjes azt a csodát tudja, amit csak a legnagyobbak (egy Gene Hackman vagy Mastroianni), hogy nem játszik. Egyszerűen van a vásznon, és az, aki. Minden erőlködés, maszk, külső segítség nélkül. És Onódi Eszter nagy találmány, európai szépség, nem plasztikai műtőben készült hollywoodi Barbie baba; rendező urak, ne tessék elhasználni, aztán eldobni, ahogy szokni tetszenek! – ez a lány még harminc év múlva is színésznő lehet, ha vigyázunk rá.
A Glamour szimbólum rendszerében van valami Marquez-szerű, de Gödrös teljesen magára és a magyar valóságra szabja. Nemcsak az ortodox nagypapa, a sémi vért tudatosan a birodalmi német vérrel frissíteni akaró apa (a rasszizmus tébolyának paródiája), az álférj, de a keretlegény és a vérbíró nagyszabású figurája is (Bubik István és Fonyó István remeklése), mind-mind működő jelképek. És egyszerre elvontak is, naturálisak is. (Minthogy a mozgókép naturális művészet.)
És a befejező ringlispíl szimbóluma is egyértelmű: nekem arról szól, hogy megbocsátó emlékeink opálos távolában már megszépülve és szeretni valóan együtt forog diese ganze große Mischpoche, az egész Kárpát medence – mi valamennyien…
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Száraz tónak nedves partján – Palicsi tolnaiádák – beszélgetés Tolnai Ottóval
Árverés és díjátadás a Petőfi Irodalmi Múzeumban – Fogadott fiú és barát a Füst Milán Alapítványban
noran könyvkiadó – Kőrössi P. Józseffel beszélget Nádor Tamás