A Hartley-modell és az emberi nyelv

Az emberi nyelv jelei (a hangok, a fonémák) jelcsoportokat alkotnak, s így nem csupán az egyes jelek előfordulási valószínűsége lesz különböző, de a jelek egymásra következésének a valószínűsége is, hiszen egy jelrendszer vagy készlet jelei többnyire nem függetlenek egymástól. A szó, a morféma egy hangsorból; vagyis hangok, fonémák meghatározott sorrendjéből áll. Mármost ez a helyzet a Hartley-féle modell matematikai formuláját (l. decemberi számban) még bonyolultabbá teszi.
Például a magyar nyelvben az a fonémát igen ritkán követi e, holott az e fonéma abszolút frekventáltsága nyelvünkben a legmagasabb. Kicsi a valószínűsége annak, hogy az a fonémát újabb a vagy bármilyen más magánhangzó kövesse. Ellenben a z fonéma előfordulási valószínűsége a után igen magas. A morfémák itt nyilván jelcsoportként kezelendők. Tehát a morféma (jelcsoport) elején álló jel (fonéma) esetén az egyes jelek előfordulási valószínűsége csökken, a kétség felszökik. A morfémán (jelcsoporton) belül az egymásra következés valószínűsége növekszik, tehát a kétség csökken. Egy beszédmegnyilvánulás elején álló hang bármi lehet. Az Y valószínűsége nyelvünkben csekély, de ez sincs kizárva. Pl.: „York napsütése rosszkedvünk telét nyárrá változtatta át.” Ez a mondat tisztességes magyar beszéd-megnyilvánulás még akkor is, ha York idegen eredetű szó. Vegyük a következő beszéd-megnyilvánulást: Ez a kecske fehér. A kezdő jel, mint láttuk, bármi lehet, itt a legmagasabb a vétel kétsége. A második fonémánál a kétség csökken. Ee kezdetű beszéd-megnyilvánulás meglehetősen ritka a magyarban. Valószínűtlen, hogy az e fonémát újabb magánhangzó követné stb. Az Ez után ismét felszökik a kétség, itt bármi következhet. Megjegy-zendő, hogy a beszédmegnyilvánulás vége felé fokozatosan csökken a kétség, felszökése a morféma határoknál is csak viszonylagos. Ez a kecske után igen kicsi a valószínűségük a következő folytatásoknak: zöld, pipára gyújtott, válóperes keresetet adott be stb.
Eddigi ismereteinkből is kiderül, hogy a kommunikációhoz két jelkészlet szükséges, ezeket nem szabad összekevernünk. Egyrészt az adó és vevő meglévő jelkészlete, másrészt az instruáló jelek rendszere, az tehát, melyet az adó küld a vevőnek; más szóval: az utasítás a meglévő jelkészlet rendezésére. Maga az információ e két jelkészlet kapcsolatának eredménye. Bár a két jelkészlet nem független egymástól, mégis önálló rendszert alkot. Ha a kommunikáció adója és vevője ember – mondjuk az emberi beszéd esetén – akkor az adó és vevő meglévő, belső, immanens jelkészlete tudattartalmaik összessége lesz, azaz a résztvevők tudatában meglévő fogalmak, képzetek, emlékek stb. összessége; az instruáló jelrendszer pedig maga a nyelv, mely e fogalmi- és képzetrendszert újrarendezi. Ez a belső jelrendszer minden egyes ember esetében közvetlen vagy közvetett (tanult) élményei, emlékei, vagyis saját egyszeri és megismételhetetlen története során kerül a tudatba. Ebből következik, hogy:
(1) Az emberek tudatában lévő belső jelrendszer szubjektív, és az egyes emberre éppolyan jellemző, mint az ujjnyoma vagy a genetikai térképe, mert minden ember egyszeri jelenség „mint fán se nő egyforma két levél”. No de két levél (mondjuk: nyárfalevél) hasonló? De még mennyire! Tudattartalmaink is hasonlóak. Ez a hasonlóság teszi lehetővé a kommunikációt, vagyis egymás szavainak megértését egyáltalán. ¹
(2) A nyelvi jel, a szó (az instrukciós jel) jelentése, vagyis kapcsolódása a tudat tartalmaihoz (képzetekhez, fogalmakhoz) pedig nem egyéb, mint a jel használati szabálya. A következőkben erről a két tételről szólok majd bővebben.
¹) Tudattartalmaink elsősorban azért hasonlóak, mert ugyanaz az objektív valóság generálja őket. Másodsorban azért hasonlóak, mert fiziológiailag szinte azonos biológiai szerkezet (receptorok vagyis érzékszervek, idegcsatornák, földolgozó- és tároló központ, azaz agyberendezés) raktározza a tudattartalmainkat. Minden ember története más: mást élt át, mást látott, tanult, tapasztalt, ettől nincs két azonos tudattartalom. De minden embert körülvevő objektív valóság ugyanaz, és a biológiai szerkezete is (ha egészséges) hasonló; ezért óriási az átfedés. Ezért érthetjük meg egymást, ezért kommunikálhatunk egyáltalán…