Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
Magától értetődő, hogy a denotív szimbólum a dolognak a fogalmi lényegére utal, míg a depiktív a dolog alaki lényegére. Ez a két funkció világosan szétválik a különböző kommunikációs jelrendszerekben, de az emberi nyelv olyan különös képződmény, hogy ott nem csak egyszerűen a hangutánzó vagy hangulatfestő szavak jelentik azokat a szimbólumokat, melyek ábrázolják is (egy kissé) tárgyukat, miközben alapvetően jelölik. A nyelvi jel tudniillik univerzális szimbólumrendszer; egyformán képes jelölni és ábrázolni is, a tudomány nyelve éppúgy lehet, mint a művészeté.
A természetben nincsenek tiszta formák: pont, egyenes, kör, há-romszög stb. ezek az emberi elme absztrakciói. A kommunikáció szimbólumai között sincsenek tisztán fogalmi vagy ábrázoló szimbólumok, csak trendek, tendenciák vannak; arányok, dominanciák. Ezt figyelembe véve mondhatjuk, hogy a depiktív, vagyis az alaki szimbólum szubjektív, az adó személyisége döntően meghatározza, és dekódolása döntően a vevő személyiségétől függ. Ezzel szemben a fogalmi szimbólumok objektívek, legalábbis objektivitásra törekednek és igyekeznek függetlenedni mind az adó, mind a vevő szubjektumától, személyiségétől. Ezért a fogalmi szimbólumok a tudományos kommunikáció jelei, az ábrázoló, alaki szimbólumok viszont a művészetek jelei; más szóval azok a szimbó-lumok, melyeknek esztétikai töltésük van, mindig a depiktív, a dolgot, amelyre vonatkoznak, valamiképp ábrázolni is képes szimbólumok.
Az esztétika nagy kérdése a következő:
„Minden boldog család hasonló, de a boldogtalan családok mind a maguk módján boldogtalanok. Az Oblonszkij házban minden összekavarodott.”
A fönti szöveg (nyelvi jelcsoport) három száraz kijelentő mondatból áll, lehetnének akár egy tudományos értekezés részei. De ez a három kijelentő mondat a világ egyik legnagyobb regényének a kezdete, vagyis már így is sistereg belőlük az esztétikai töltés. (Azaz, talán így, összefüggéseikből kiragadva nem, de az egész részeként bizonyosan.) Így kezdődik Lev Tolsztoj Anna Kareninája.
Más:
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldell a nyárfa az ablak előtt.” Két mellérendelt kijelentő mondat, semmi több. Leíró próza éppúgy lehet, mint tudományos értekezés része. De ha tördeljük és még folytatjuk is:
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Ebben a formájában ugyanaz a nyelvi jelcsoport klasszikus verslábakból álló rímes vers, rímképlete: a-b-a-b. És mellesleg ismét csak a világirodalom egyik legnagyobb költeményének első négy sora.
Hogy van ez? Mitől képes az emberi nyelv erre a csodára, hogy miközben a szinkronanalízis szempontjából minden nyelvi szimbólum jelölő, (denotív) jel, és kizárólag a társadalmi megegyezés rendeli a jeltárgy mellé, használati szabályának semmi köze nincs a dolog ábrázolásához, melyre vonatkozik, mégis esztétikai elemeket, ábrázolást, mimézist, látomást és indulatmenetet képes hordozni? Ráadásul még élőszó sem kell hozzá, nem szükséges, hogy valaki hanggal, hangsúlyokkal, arcjátékkal, gesztusokkal erősítse föl a denotív jeleket, így tegye mimetikussá, utánzóvá őket; minden gesztus nélkül, minden metakommunikációs kiegészítés nélkül, szárazon leírva, vagyis a hangok ugyancsak denotív jelzéseivel rögzítve, mégis esztétika töltést, esztétikai értékeket bír hordozni.
Következő alkalommal megpróbáljuk majd körüljárni ezt a titkot.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai
Az archívum kincseiből:
Szigor vagy engedékenység – Dr. Spock elmélete egykor forradalmasította a gyermeknevelést
Visegrádi négyek drámái angolul – Bernard Adams fordította le Tamási darabját
Tarján Tamás – Könyvbölcső. Az önmagát lapozó könyv
Vasy Géza: Szarvas-ének. – Közelítések Juhász Ferenchez
Tündöklés, romlás, bukás – Bozsóky Pál Gerő: A Jeruzsálemi Latin Királyság