Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről

A könyv alcíme: EUTELIA – EUTANÁZIA. Eutanázia egyszerűen jó halál – lenne. De eleve rossz előítéletek tapadnak a szóhoz. Egy oldalról az orvosi segítség megtagadása, másfelől a halálba segítő nagy dózis morfinszármazék, (túladagolás), melyet ki tudja, miért, mikor, ki és kinek adhat be. Visszaélések, gyilkosságok lehetősége az eutanázia ürügyén – ettől riadozik a közvélemény leginkább.
Az eutélia arról szól, hogy a folyamat, az élet végső fázisa le-gyen „jó”. Jól, fölemelően, méltóságteljesen, szabad akaratunkból távozni. „Megtettem a magamét, és most elmegyek.”
Az eutanázia és a körülötte dúló vita közismert, az eutéliáról kevesebbet tudunk. Lényeges különbség: itt nem megkönnyített halálról van szó csupán, hanem olyan (teljes) életről, mely eleve természetes részének tekinti a halált. Az eutélia kizárja a test fizikai, vegetatív életben tartását a szellem (kábítószeres) elpusztítása árán. Identitásunk életünk során alakul ki a környezetünkkel történő interakcióink által, és nem génjeinkben, hanem elménkben lakozik. Azaz az agyunkban. A létezés az agyhalálig tart.
A könyv alaposan, minden oldalról körüljárja tárgyát, egy percig sem unalmas, minden szempontja: a biokémiai, az orvosi, a genetikai, a morális, a közjogi, a teológiai – vagyis az egyházak s a bíróságok (büntető törvénykönyv) szempontjainak elemzése hallatlanul izgalmas, a szerző sorra veszi a korunkban lehetséges ellenvetéseket, s mindezeket tudományosan cáfolja. Kerül minden publicisztikus hangot, a mű tudományos pontosságán, humánus mértékletességén mégis átsüt a szenvedély: meg akar győzni az igazáról.
A téma annál aktuálisabb, hiszen a világ most temette el óriási reverenciával, még a szentté avatás lehetőségét is meglebegtetve, az utóbbi évszázadok egyik legszigorúbban maradi pápáját, aki az Egyház korszerű reformokra érett egyetlen kérdésében: se az abortusz, se a nem-kívánt terhesség elkerülése, se a cölibátus, a nők pappá szentelhetősége, se az eutanázia kérdésében nem engedett egy jottányit sem. Még az AIDS világméretű elterjedését (fél fekete-Afrika kipusztulását) fékezni hivatott gumióvszer használatát sem engedélyezte.
Ha már mesterségesen életben tartjuk azt, akinek elvileg meg kellett volna halnia, vagyis kivettük Isten kezéből a halált, milyen alapon tagadjuk meg az önrendelkezés jogát az emberhez méltó halálhoz? Persze nem az orvostudománnyal kezdődött. Káinnal kezdődött. Aztán a háborúk, a vérbosszúk, a rituális és az egyszerű, haszonszerzésből elkövetett gyilkosságok sora nyomán már régen elmondhatjuk, hogy kivettük Isten kezéből a halált…
Ahogy a kezdet és a vég összefügg, úgy függ össze abortusz és eutanázia. Az egyház szerint emberré a halhatatlan lélek tesz. De mikor költözik belénk a lélek? és mikor költözik ki? Tudjuk: ez élet nem a fogamzás pillanatában kezdődik, a fogamzásnak nincs is „pillanata”, mivel folyamat. Élet a Földön egyszer keletkezett, azóta másolja önmagát. Néha hibásan (mutánsok): ez az evolúció.
Az első levegővétellel válunk szárazföldi emlőssé, és szűnünk meg az anyai szervezet parazitái lenni. Innen kezdődik az önálló (önellátó) létezés. Oxigén és táplálék önálló fölvétele. A vég pedig az agyhalál, mivel az agyműködés maga a „lélek”.
Az eutélia és eutanázia alapfeltétele: ki kell nőnünk azt a tévhitet, hogy a Halál Isten büntetése. A Halál az evolúció természetes velejárója, az Élet része.
Bitó László könyvének hallatlan jelentősége van: egzakt tudományos érvekkel bizonyítja be, hogy szükségünk van az eutélia intézményére és az eutanázia törvénye elfogadására. Arra, hogy amikor már nem választhatunk élet s halál, hanem csak jó és rossz halál között, remélhessük, hogy embertársaink (keresztényi) segítségével a jó halál kegyében részesülhetünk; és legyen, aki empátiával és szakértelemmel segít meghalunk. S a törvény – a visszaélések ellen maximális védelmet nyújtva – ezt alanyi jogon szavatolja majd mindenkinek.