Egy kis jeltan, vagyis szemiotika

A nyelv központi szerepet játszik az emberi kommunikációban, mert a leguniverzálisabb jelrendszer, ezért fogok a nyelvhez mint alaphoz, vagyis az általános nyelvészethez, a strukturalista, azaz formális nyelvi elemzéshez újból és újból visszatérni.
Minden élőlény kommunikál a fajtatársaival egy bizonyos szinten. A majmok testbeszéddel, kézjelekkel, hangkibocsátással, a falka-állatok (farkasok, például) szintén testbeszéddel és hangjelekkel igen bonyolult dolgokat közölnek. Veszélyt, konkrét ellenséget, zsákmányt, éhséget, hívást: kölyök az anyját, anya a kölykét, szuka vagy kan a párját, a falkavezér a falkát stb. A szorgos méhecske sem úgy zümmög munka közben, ahogy a dolgozó ember dudorászik, hanem jelt ad a társainak: itt sok a virágpor, ide érdemes utánam jönni.
Az embert a beszéd óriási vívmánnyal gazdagította: képes volt átadni a tapasztalatát, összegezni, akkumulálni a tudását. Nem kellett mindenkinek minden ismeretet magának megszereznie: a szülők és idősebb hordabeliek már átadhatták a maguk és sok-sok generációra visszamenően az elődök, ősök tudását, tapasztalatait. Gyakorlatilag megszületett a tudomány, és a mitológia. Már nem csak mutatni lehetett, hogyan pattintgassál az arra alkalmas kőből nyílhegyet: el is lehetett magyarázni, és el lehetett mesélni, honnan származunk, hogyan keletkezett a világ. A mitológiának pedig édestestvére a művészet, és máris az esztétikánál vagyunk…
De most az emberi nyelv előtt figyeljünk meg egy olyan kom-munikációt, ami nem szubjektumok, hanem technikai, művi produktumok, objektumok között zajlik.
A kibernetika a komplex önirányító rendszerekkel foglalkozik. Vegyünk egy olyan önirányító rendszert, ami sokunknak ismerős, például egy gépkocsi automatikus hűtőberendezését. A működő motor fölmelegíti a hűtőfolyadékot. A termosztát egy bizonyos, előre meghatározott hőfoknál bekapcsol, s elektromos impulzust küld s ventilátor kapcsolójához, ami elindítja a légcsavart. A ventilátor hideg levegőt vág rá a hűtőre, a folyadék lehűl és hűti a motort. Ha eléggé lehűlt, a termosztát jelet küld a kapcsolóhoz, ami leállítja a ventillátort. De a működő motor újra fölforrósítja a hűtőfolyadékot, a hőfok (mint jel) hat a termosztátra, amely újabb jelet küld a ventilátor kapcsolójához, ami beindítja a hűtőlapátok forgómotorját, és így tovább.
Az önirányító rendszer egységei között tehát jelek áramlanak (hő, elektromos impulzusok stb.), ennek következtében az önirányító rendszer a környezet külső és belső változásai közepette is megtartja alapvető karakterét, vagyis a hűtőfolyadék hőmérsékletét bizonyos hő-határok között, és ezzel biztosítja a működő motor megfelelő hőmérsékletét. Ha a kommunikációs csatornában zavar keletkezik, a jelek nem áramlanak megfelelően, a rendszer elveszti alapvető karakterét, a dugattyúk besülnek, a motor leég. A kommunikáció, mint látjuk, az aperceptor (érzékelő), a központ és végrehajtó egység között zajlik.
A kibernetikus rendszerek határai relatívak, elhatározásunktól függ, mit tekintünk komplex önirányító rendszernek. Mert nem csak a motor hűtőberendezése, az egész gépkocsi mindenestül (vezetőstül) is tekinthető egyfajta komplex önirányító rendszernek.
Vagy a biológiában komplex önirányító rendszer az egyed is, de a fajta is. Az egyes ember is, a társadalom kisebb vagy nagyobb egysége is, de akár az emberiség, az emberfaj, a homo sapiens maga is! Nem árt ezt észben tartani éppen manapság, amikor a Föld ökoszisztémájában könnyen előállhat egy olyan súlyú kommunikációs gikszer, hogy a környezet túlságosan nagyfokú változásai közepette az emberiség mint komplex önirányító rendszer nem képes többé megőrizni alapvető karakterét.
Magyarul: elpusztul. Patetikusabban: eljő a Világvége.