Frei Tamás információi
Kritikára nem illik válaszolni az alkotónak. De a műélvezőnek tán szabad, kivált, ha a bírált művet a maga módján még élvezte is. “Az egykor szépreményű Frei Tamásról” szólván azt állítja a műítész, hogy – “Ritka televíziós visszafejlődés részesei lehetünk…” Ejnye (nem terhelem az olvasót a tévé-kritikus nevével – feledhető), K. B. úr, e ritka visszafejlődésnek ön részese is volt? Gratulálok! Eddig azt hittem, csak tanúja.
No jó. Almásy gróf története nem igazán kötött le engem sem, de a Frei dosszié több blokkból áll. “Magyar kábítószerfutárok börtöninterjúit látjuk mindenféle fegyintézetekből”, jön rá éles eszével K. B. úr. “Teljes érdektelenség itt is. Céltalan, félresiklott kérdések, álproblémák, mellékes információk garmadája.”
Hát igen. K. B. úrral ellentétben én a riportban például – többek között – azt az információt találtam, hogy a dél-amerikai börtönhelyzet úgy viszonyul a magyarhoz, mint egy szanatórium a koncentrációs táborhoz.
A dél-amerikai börtönbe kéthetenként beengedik a családtagokat, a foglyok családi életet élhetnek, hogy csökkenjen a feszültség, a frusztráció.
Csak úgy… az emberiesség nevében.
Dolgozni nem kötelező, de lehet. És aki dolgozik, reménye van rá, hogy minden tisztességesen ledolgozott napért egy nappal rövidebb lesz a börtönbüntetése, továbbá szinte mindent megvehet a börtönbeli boltokban, amire szüksége van. Nem is érez honvágyat egyetlen magyar rab sem. Tervezik, nem itthon, odaát a szabad jövőt, a becsületes civil életet. (A hazai börtönök lakói hetven-nyolcvan százaléka visszaeső.)
Megtudtam azt is, hogy a magyar drogfutárok túlnyomó többsége becsapott kisember: két fiatal szakmunkás egy kis szerelőműhelyt akart összebütykölni a pénzből, egy középkorú hölgy (közben nagymama is lett, de unokáját még nem látta), butikot próbált nyitni a Körúton, s az adósságait szerette volna rendezni. Egy fekete fiútól állapotos fiatalasszonyt – mellékesen tavalyelőtt megnyerte a börtön szépségkirálynő versenyét (jó kis álprobléma ez is) – azzal szerveztek be, hogy kismamaként meg se nézik. Csalinak használták: lebukott. A kislányát a börtönben szülte meg – tüneményes csoki színű félvér –, s ő, ha két év múlva szabadul, keres egy afrikai eredetű fiút, férjhez megy, dolgozni akar, és boldog családi életet élni a félvér kislányával.
Mint az állapotos kismama is, vannak csali-futárok, akiket a maffia kis mennyiségekkel tudatosan lebuktat, hogy míg a vámőrség velük foglalkozik, a nagy menők a komoly szállítmánnyal könnyedén átcsússzanak. Vannak olyan csalimadarak, akiknél még drog sincs; de ezt ők nem tudják, és mint kezdők frusztrált állapotukkal magukra vonják és lekötik a vámosok figyelmét. A nigériaiak, ezek a jóképű fekete fiatalemberek a maguk előtt jövőt nem látó magyar csajoknak csavarják el legkönnyebben a fejét, de a létminimum határán tengődő fiúkra is nagy hatással van a gyors meggazdagodás lehetősége.
Ezek nem deklasszálódott mélymagyar értelmiségiek: nem engedhetik meg maguknak a rasszizmust.
A magyar drogfutárokat, ugyanaz a nigériai maffia szervezte be, amelyik teljes szabadságot élvezve működik kis hazánkban. (Vajon kinek tartozhatnak köszönettel…?) Olyan arcpirítóan szabadok, hogy az egyetlen magyar fegyintézetben fogva tartott fiatalasszony (a butikos nagymama lánya) azt mondja, hogy ha szabadul, vagy folytatja a drogmunkát, vagy megölik, vagy öngyilkos lesz. Más lehetősége nincs. Túl sokat tud. Túl sok nigériait ismer. És nincs az a magyar rendőrség, amelyik megvédje…
Na most mindezeket a mellékes információkat Frei Tamás jóvoltából tudom én, tudja még kétmillió néző; fura mód’ viszont nem tudja a magyar rendőrség, a vámhatóság, a belügy, és természetesen K. B. úr sem.
A “hanyatlóban levő riporter” (K. B. nyelvi leleménye) nem politizál. A hazai viszonyokat nem boncolgatja. Nem bírál. Senkiről egy rossz szava sincs, csak “álproblémákkal és mellékes információkkal” traktálja a nézőt.
Hej, ha én így tudnék publicisztikát írni! Ilyen szőrmentén, ilyen gellerből. Hogy miközben Kolumbiáról beszélek egy szót sem szólnék Magyarországról; csak úgy “mellékesen” elgondolkodtatnám a nézőt, olvasót.
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai