Könyvhét 2023
SZERZŐI KIADÁS
PROFI MÓDON
Tandori Dezső
TANDORI SZUBJEKTÍV
Csokonai Attila
SZABADMATT
Kőszeghy Elemér
A magyarországi ötvösjegyek...
SZERZŐI KIADÁS<br>PROFI MÓDON Tandori Dezső <br> TANDORI SZUBJEKTÍV Csokonai Attila <br> SZABADMATT Kőszeghy Elemér<br>A magyarországi ötvösjegyek...
Frei Tamás információi

Frei Tamás információi


Kritikára nem illik válaszolni az alkotónak. De a műélvezőnek tán szabad, kivált, ha a bírált művet a maga módján még élvezte is. “Az egykor szépreményű Frei Tamásról” szólván azt állítja a műítész, hogy – “Ritka televíziós visszafejlődés részesei lehetünk…” Ejnye (nem terhelem az olvasót a tévé-kritikus nevével – feledhető), K. B. úr, e ritka visszafejlődésnek ön részese is volt? Gratulálok! Eddig azt hittem, csak tanúja.
No jó. Almásy gróf története nem igazán kötött le engem sem, de a Frei dosszié több blokkból áll. “Magyar kábítószerfutárok börtöninterjúit látjuk mindenféle fegyintézetekből”, jön rá éles eszével K. B. úr. “Teljes érdektelenség itt is. Céltalan, félresiklott kérdések, álproblémák, mellékes információk garmadája.”
Hát igen. K. B. úrral ellentétben én a riportban például – többek között – azt az információt találtam, hogy a dél-amerikai börtönhelyzet úgy viszonyul a magyarhoz, mint egy szanatórium a koncentrációs táborhoz.
A dél-amerikai börtönbe kéthetenként beengedik a családtagokat, a foglyok családi életet élhetnek, hogy csökkenjen a feszültség, a frusztráció.
Csak úgy… az emberiesség nevében.
Dolgozni nem kötelező, de lehet. És aki dolgozik, reménye van rá, hogy minden tisztességesen ledolgozott napért egy nappal rövidebb lesz a börtönbüntetése, továbbá szinte mindent megvehet a börtönbeli boltokban, amire szüksége van. Nem is érez honvágyat egyetlen magyar rab sem. Tervezik, nem itthon, odaát a szabad jövőt, a becsületes civil életet. (A hazai börtönök lakói hetven-nyolcvan százaléka visszaeső.)
Megtudtam azt is, hogy a magyar drogfutárok túlnyomó többsége becsapott kisember: két fiatal szakmunkás egy kis szerelőműhelyt akart összebütykölni a pénzből, egy középkorú hölgy (közben nagymama is lett, de unokáját még nem látta), butikot próbált nyitni a Körúton, s az adósságait szerette volna rendezni. Egy fekete fiútól állapotos fiatalasszonyt – mellékesen tavalyelőtt megnyerte a börtön szépségkirálynő versenyét (jó kis álprobléma ez is) – azzal szerveztek be, hogy kismamaként meg se nézik. Csalinak használták: lebukott. A kislányát a börtönben szülte meg – tüneményes csoki színű félvér –, s ő, ha két év múlva szabadul, keres egy afrikai eredetű fiút, férjhez megy, dolgozni akar, és boldog családi életet élni a félvér kislányával.
Mint az állapotos kismama is, vannak csali-futárok, akiket a maffia kis mennyiségekkel tudatosan lebuktat, hogy míg a vámőrség velük foglalkozik, a nagy menők a komoly szállítmánnyal könnyedén átcsússzanak. Vannak olyan csalimadarak, akiknél még drog sincs; de ezt ők nem tudják, és mint kezdők frusztrált állapotukkal magukra vonják és lekötik a vámosok figyelmét. A nigériaiak, ezek a jóképű fekete fiatalemberek a maguk előtt jövőt nem látó magyar csajoknak csavarják el legkönnyebben a fejét, de a létminimum határán tengődő fiúkra is nagy hatással van a gyors meggazdagodás lehetősége.
Ezek nem deklasszálódott mélymagyar értelmiségiek: nem engedhetik meg maguknak a rasszizmust.
A magyar drogfutárokat, ugyanaz a nigériai maffia szervezte be, amelyik teljes szabadságot élvezve működik kis hazánkban. (Vajon kinek tartozhatnak köszönettel…?) Olyan arcpirítóan szabadok, hogy az egyetlen magyar fegyintézetben fogva tartott fiatalasszony (a butikos nagymama lánya) azt mondja, hogy ha szabadul, vagy folytatja a drogmunkát, vagy megölik, vagy öngyilkos lesz. Más lehetősége nincs. Túl sokat tud. Túl sok nigériait ismer. És nincs az a magyar rendőrség, amelyik megvédje…
Na most mindezeket a mellékes információkat Frei Tamás jóvoltából tudom én, tudja még kétmillió néző; fura mód’ viszont nem tudja a magyar rendőrség, a vámhatóság, a belügy, és természetesen K. B. úr sem.
A “hanyatlóban levő riporter” (K. B. nyelvi leleménye) nem politizál. A hazai viszonyokat nem boncolgatja. Nem bírál. Senkiről egy rossz szava sincs, csak “álproblémákkal és mellékes információkkal” traktálja a nézőt.
Hej, ha én így tudnék publicisztikát írni! Ilyen szőrmentén, ilyen gellerből. Hogy miközben Kolumbiáról beszélek egy szót sem szólnék Magyarországról; csak úgy “mellékesen” elgondolkodtatnám a nézőt, olvasót.

Ajánló tartalma:

Új kód kérése

Hozzászólás szövege:
Felhasználói név*:
E-mail*:



Válogatás
Kiemelt

Fehér Renátó: Amerikai álmatlanok, avagy jaj a legyőzötteknek – Az Élet és Irodalom 2024/41. számából

Az Élet és Irodalom 41. számát a kulturális cikkek rövid részleteivel ajánljuk.

Móra1004KőszeghyÉS Páratlan oldalTandori SzubjektívSzabadmatttandori.huA Mélytengeri Mentőcsapat és az Utolsó Magányos SzörnyCsibi tűzoltó lesz
Belépés