Globális becsapódás elhárító rendszerek
A tárgyalni kívánt rendszer nem azt a lehetőséget hárítja el, hogy becsapódjunk, vagyis hogy egyik ember becsaphassa a másikat – ez ellen nincs védelem: komoly, életbevágó dolgokról lesz szó.
Földünk a kozmoszban mintegy össztűz alatt áll, a világűr aszteroidákkal lövöldözi körül. Viszont távcsövekkel, műholdakkal állandó megfigyelés alatt lehet tartani a naprendszerünkben keringő egy kilométernél nagyobb átmérőjű meteoritokat, üstökösöket. Bemérhetők és szemmel tarthatók, és 10 évre előre kiszámítható, mikor léphet föl ütközésveszély, amely elpusztíthatja az életet a Földön. S az egyenesen felénk tartó óriás meteorit pályája már a mai technika mellett is módosítható, például rakétákkal, melyek robbanófejének erejét a közelítő meteorit tömegéhez, irányához, sebességéhez lehet alkalmazni, így az ütközést el lehet kerülni. Tíz éven belül nem várható ütközés. Tíz év alatt pedig óriásit fejlődhet az emberiség meteorit elhárító technikája – akár teljes biztonságban is lehetünk.
Több becsapódásról is tudunk; az egyik kipusztította azt az életet, melynek fejlődési csúcsán – föltehetőleg – a dinoszauruszok álltak. Egy másik becsapódáskor a tengerszínt Kis-Ázsia, Mezopotámia, India, Nyugat-Afrika körzetében emelkedett meg több száz métert. Az erre utaló özönvíz mítosz és hasonlóak szinte minden nép eredetmitológiájában megtalálhatók. Az özönvizet különben nem biztos, hogy ütközés okozta, klímaváltozás is lehet mögötte, általános fölmelegedés, mely elolvasztotta a pólusok jégsapkáit, és drámaian megemelte a tengerek szintjét. Hogy a fölmelegedés pontosan miért történt, nem tudjuk; lehetett egy kisebb, még föl nem tárt becsapódás, de történhetett az is, hogy bolygónkat olyan mértékben közelítette meg egy nagyobb tömegű aszteroida, hogy gravitációjával az okozta a jelenséget.
Európa és Japán néhány tudósa és az USA csillagászai négy amerikai szupertávcsővel figyelik állandóan az aszteroidákat. De ez a rendszer csak az északi féltekét, az univerzum felét képes fölügyelni. Ausztráliában van egy nagy csillagvizsgáló, hogy a déli féltekét figyelje, ennek fönntartása évi 3 millió dollárba kerül. 1997-ben az ausztrál kormány leállította a megfigyelést, mert az ausztrál tőkés társadalom nem bírt nélkülözni évi 3 millió dollárt.
Azóta a déli félteke teljes megfigyelését egy megszállott tudós végzi az ausztrál sivatagban házi bütykölésű sztetoszkópjával, néhány kolléga, haver, pár kisebb társadalmi szervezet segítségével. A Spektrum csatorna Quantum sorozata 10 perces riportfilmet forgatott róluk, ezzel próbálják fölrázni a világot, fölhívni a figyelmet a veszélyre.
A tudósok már régen kongatják a vészharangot a klímaváltozás, a globális fölmelegedés fenyegetése láttán, mely a földi biológiai ökoszisztéma totális és globális katasztrófájához vezet. A folyamat elkezdődött: nem a jövő zenéje. Az éghajlat változását mindenki érzékelheti. És az eddigi klíma-világkonferenciák szinte semmi eredményt nem hoztak: a tőke nem óhajtja korlátozni a nyereségét, és alapvetően változtatni a környezetpusztító technológiákon.
Már régen át kellett volna állnunk a környezetbarát energiatermelésre. Szélenergiára, napenergiára, vízierőművekre, és igenis az atomerőművekre, melyek csak akkor veszélyesek, ha a tőke (vagy a trehány szovjet államhatalom – bizonyos szempontból egyre megy) nyerészkedése elspórolja a biztonsági költségeket. Nem a közel-keleti arab országok zsarolják a fejlett nyugatot a kőolajjal, melynek használata akár erőművekben, akár az autók robbanómotorjában abszolút környezetszennyező, hanem a nyugati civilizáció olajmaffiája és olajlobbyja, amelyik évtizedek óta akadályozza az alternatív, környezetbarát technológiák kifejlesztését (és a már titokban kifejlesztett technológiák piacra dobását), hogy a profitját növelhesse.
Ez most mi: morális vagy orvosi kérdés? Elmebetegek vonták meg a 3 millió dollárt az ausztrál csillagvizsgálótól, elmebetegek akadályozzák a környezetkímélő energiatermelő technológiák elterjedését vagy amúgy normális gengszterek, tömeggyilkosok, moral insanityk?
Ajánló tartalma:
- Kertész Ákos írásai
- Milyen a francia televízió?
- Rekviem egy TV-csatornáért
- A “harmadik utak”
- Frei Tamás információi
- Történet, mese. Epika.
- Miért illik utálni Amerikát?
- Hullámok hercege
- Azonosulni – de kivel?!
- Atavizmusok
- Kutyáim második otthona: az autó
- Globális becsapódás elhárító rendszerek
- Belmondo Szibériában
- A napkeleti bölcsek és a három királyok
- Bitó László Boldogabb élet – jó halál című könyvéről
- Én ezt megölöm!
- Brunetti felügyelő
- Nem adhattam mást, csak mi lényegem
- A szeretet oszthatatlan
- Európai nemzeti öntudat?
- Hat és fél liter benzin
- Félelem a nőktől
- Benjámin genezise
- A Gödrös mozija
- Gazdasági horror
- A fölösleges ember
- Identitásaim
- Játszunk esztétikát?
- Innováció – A szürkeállomány értéke nálunk
- Ízlések és pofonok…
- A magány jajkiáltásai
- Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet
- Kedves Maria Polcaryon!
- Attila játszik
- Miért olyan titokzatos a művészet?
- Gyémánttal érkezünk vagy kaviccsal?
- Kutyakönyv embereknek
- Miért illik utálni önmagunkat?
- Egy nagy színházi este
- Égszakadás, földindulás…
- Mezei András könyve. Emlékezz!
- Európai kultúra – európai modor
- Pacha Benidir levele Kertész Benjáminnak
- De hová lesznek a pacsirták?
- Atomerőművek üzemzavarának kommunikációja
- A költő, aki szent ember volt
- Harcikutyák és megfélemlített emberek
- Politikai elit – gazdasági elit
- A parlagfű gyökerei
- Gladiátor, ne barátkozz gladiátorral!
- Producer: Steven Spielberg
- A szertelenek gyönyörű népe
- Talán a „Szegediner” mégis túlzás…
- Szavak a Gangesz partjáról
- Magaskultúra és szórakoztatóipar
- Tárca
- Tartalom és forma
- A magyar televíziózás rejtelmei
- Temető a Tisza
- Mi legyen? Legyen műhely vagy ne legyen?
- Újságlapok a papírkosárból
- Szerelem vírus
- A L’Harmattan Magyarországon
- A filmnyelv szintaktikája
- Mit szólsz hozzá, olvasó?
- A Tragédia további titkai
- Rosenthal Eszter magánügyei
- A párizsiság ragadós
- A szó kihűl
- Csak ami volt, annak van bokra…
- Ez még Brúnóhoz tartozik
- Műveljük csak kertjeinket
- A boldogság edénye
- A haladás árnyoldala
- Körmesék
- Legtitkosabb vágyaink?
- A lelket fertőző média
- Már Lakatos Menyhért sincs többé
- Derűs vagyok és hallgatag
- Ajándék ősz
- Párizsi szorongások
- Párizsba tegnap beszökött az ősz
- Téli sírkertek szele jő…
- Kislány a vérfürdőből
- Szentandrássy István rendhagyó kiállítása
- Kajla döntése
- Az európai kultúra alappillére
- Varjú nénjeink
- A vásár napja
- Vesszőparipák
- A kultúra állatkertje
- Hány ötvenhat létezik?
- Jó magyar tévé-sorozat?
- Mit hordoz a művészi kommunikáció?
- A kommunikáció további titkai
- Egy kis jeltan, vagyis szemiotika
- Egy barnakalapos úr a Práter utcában
- Miből lesz a cserebogár?
- A Hartley-féle modell
- A Hartley-modell és az emberi nyelv
- A jel jelentése a használati szabálya
- Jelölő és ábrázoló szimbólumok
- Az esztétikum megjelenése az emberi nyelvben
- A legkisebb közös nevező
- Művészet, reklám, igehirdetés, agitáció
- Művészet és tudomány dialektikája
- Két szemlélet sosem azonos, de átfedések vannak
- A tudomány és a művészet igazsága
- Zárszó
- Kertész Ákosról
- Halottjaim is...
- Apám hagyatékából
- Tanulság
- Murányi Gábor írásai
- Tarján Tamás írásai
- Dr. Bódis Béla írásai