Miből lesz a cserebogár?

A jel még nem üzenet. A jel csak jel, leginkább elektromos vagy bioelektromos, esetleg biokémiai impulzus, amely elektromos vezetőben, idegpályán vagy más csatornán halad az adótól a vevő felé, de nem tartalmazza magát a dolgot, amit az adó üzenni akar. A csatornán áramló impulzusok úgynevezett instruáló (utasító) jelek, az a dolguk, hogy a vevő immanens (belső) jelkészletéből kiválasszák a megfelelő jeleket, azokat sorba rakják, átrendezzék vagy újrarendezzék, és az így létrejövő jelstruktúra (nevezhetjük szimbólum rendszernek is) lesz maga az üzenet.
Összefoglalva: a kommunikáció az immánens jelkészlet újrarendezésére szolgáló instrukciókat közvetít, melyek szintén jelek.
A legegyszerűbb kommunikációs jelrendszer magától értetődően a bináris jelrendszer, matematikailag: a kettes számrendszer. Persze attól, hogy egyszerű, könnyen fölfogható, könnyen kezelhető, még a legbonyolultabb rendszerek működtetésére is képes – ez benne a zseniális!
I.u. 132-135 között Bar Kochba, a II. zsidó szabadságharc vezére kémet küldött Hadrianus táborába, de a rómaiak elfogták, és egy pajzán ötlettel kivágták a nyelvét, úgy küldték vissza. Látott, amit látott, de elmondani nem tudta. A lázadó vezér, Bar Kochba azonban kifogott gonosz és szadista ellenfelein. Ravaszul tette föl a kérdést.
Láttad a lovasságot?
A megcsonkított hírszerző bólintott.
Több lovuk volt, mint ezer?
A kém megint bólintott.
Több lovuk volt mint kétezer?
A kém a fejét rázta.
Bar Kochba a maradék jelkészletet egy huszáros vágással ismét kétfelé osztotta.
Több lovuk volt, mit ezerötszáz?
A hírszerző megint csak bólintott.
Könnyen belátható, hogy Bar Kochba véges számú kérdésekkel eljutott oda, hogy az ellenségnek pontosan ezerhétszáznyolcvanhárom lova volt.
Mindenki ismeri a barkóba nevű társasjátékot, melyet mint ismeretes, úgy kell játszani, hogy a társaság egy tagja kimegy a szobából, ezalatt a többiek gondolnak valamire. Ez bármi lehet: a Manci néni kalaptűje, Olajbefőtt Szent János, Gyurcsány orra vagy a Heisenberg féle határozatlansági reláció. Most az előbbi játékos bejön, és ki kell találnia, mire gondolt a társaság, a következőképp: ő bármit kérdezhet, de a társaság tagjai csak igennel és nemmel válaszolhatnak. Ezzel felállítottuk a modellt, most pedig transzponáljunk:
Az adó a társaság, a vevő az a játékos, aki kérdez.
A közös jelkészlet a társaság és a játékos tudatában levő fogalmi jelek összessége.
Az instruáló jelek pedig a társaság igen-nem válaszai.
A kérdező módszere viszonylag egyszerű: megpróbálja a fogalmak összességét, a megfelelő jelkészletet mindig kettéosztani. Ahogyan Bar Kochba tette, hiszen a játék innen való. Neumann János matematikus és zseniálisan sokoldalú tudós pedig barkóbázás közben, fölfedezte a komputer alapötletét. (Biztos, hogy Neumann barkóbázott? Semmi se biztos, de miért ne barkóbázott volna?) Hogyan fedezte föl? Úgy, hogy azt mondta: legyen a nem a nulla, vagyis az, hogy nincs áram, és legyen az igen az, hogy van áram, s így a bináris számrendszerre építette az elektronikus számítógépet, a komputert.
Van áram-nincs áram, igen-nem, vagy, ha úgy tetszik: nulla-egy. Mindig a legegyszerűbből kell kiindulni, onnan lehet eljutni a bonyolultabb felé. Hogy Neumann János ismerte-e személyesen Hartleyt azt nem tudom, azt sem, hogy Hartley, aki a műszaki kommunikációs rendszereket tanulmányozta, gondolt-e a számítógépre és a kettes számrendszerre. De az biztos, hogy a Hartley-féle modell lett a számítógép alapja.
A Hartley-féle modellel most nem terhelem az olvasót (nem is lenne rá helyem), de a következő alkalommal majd azzal folytatjuk. ¹
¹) Más ősi kettes jelrendszer: van füst (a szomszéd hegyen) vagy nincs füst.
Van hangjel (dobszó, kürtszó, ordítás, akármi… vagy nincs.
Isten válasza: Esik vagy nem esik. Villámlik vagy nem villámlik…stb. Lényeg: mindig két alternatíva létezik: van – nincs; igen – nem.